Csuszovityinára már többször mondták, hogy ő a tornászok nagymamája, de ő elhárítja ezt a megnevezést, látott ő már egy németországi bemutatón 87 éves tornászt is. „Még fiatal vagyok, és tele energiával, az igaz, hogy jó néhány ellenfelemnek az anyja lehetnék, és akkor, mi van?"

Csuszovityina már olimpiai bajnok volt, mikor mostani ellenfelei még meg sem születtek. A tornásznő 1992-ben a volt Szovjetunió, a Független Államok Közösségének csapatával lett első. Akkor aligha hihette volna bárki, hogy még két évtized múlva is ott lesz a világ élmezőnyében.

A hosszú pályafutásba néhány rekord is belefér. Rajta kívül nincs olyan tornásznő, aki hat olimpián vett volna részt. A 92-es barcelonai játékok óta minden olimpiára kijutott.

Aranyat már nem nyert, de 16 évvel első sikere után ugrásban ezüstérmet szerzett Pekingben. Ezt a helyezést azonban már a németeknek szerezte. Csuszovityina karrierje alatt három különböző országnak is versenyzett, és minddel kijutott olimpiára, ami rajta kívül csak egy tornásznak sikerült.

Szovjetunióban született, de 1996-ban, 2000-ben és 2004-ben már üzbégként szerepelt az olimpiákon, hogy aztán németként versenyezzen.

A hat olimpia mellett még tíz világbajnokságon is elindult – a jövő héten, a kínai Nanningban meglehet neki a tizenegyedik is , – és ebből kilencen egyéni érmet is nyert, talán mondani sem kell, ez is olyan rekord, amit nem valószínű, hogy valaha bárki is meg tud dönteni. Egyik érmét Magyarországon szerezte, 2002-ben a debreceni vb-n lett harmadik.

Az eredményei mellett, azért is felnéznek a 153 centiméteres tornászra, mert szülés után a legmagasabb szinte tudott visszatérni, egy olyan sportágban, ahol a gyermekvállalás általában a karrier végével is egyenlő.

Gyermeke miatt kényszerült arra is, hogy országot váltson. A hároméves Alisernél 2002-ben diagnosztizáltak leukémiát. A legjobb kezelést akarták nyújtani neki, ehhez 120 ezer eurót kellett összeszednie, így kerültek a német Toyota tornászklub vezetőinek segítségével Kölnbe. Míg Aliser az egyetemi klinikán kapott segítséget, hét hónap alatt három kemoterápiás kezelésen esett át, addig Csuszovityina a klubban edzett. Innentől kézenfekvőnek tűnt, hogy a németeknek is versenyezzen, azt érezte, ami segítséget tőlük kapott, sportolással hálálhatja meg, igaz csak 2006-ban kapott állampolgárságot.

Csuszovityina is azok közé a sportolók közé tartozik, akik képtelenek abbahagyni a versenyzést, már 2009-ben azt mondta, neki elég volt az élsportból, de mégis folytatta. Eb-n és vb-n is nyert ezüstöt, így számára sem lehetett kérdés, hogy induljon a 2012-es olimpián.

London után ismét bejelentette, hogy már csak az edzősködéssel akar foglalkozni, de ebből sem lett semmi. Most úgy néz ki, hogy megcélozza a 2016-os riói olimpiát is, ha már a hét a szerencseszáma, de ismét üzbégként. Annak ellenére, hogy egy időben szinte hazaárulóként tekintettek rá, hiába védekezett azzal, hogy fia betegségekor olyan kétségbeejtő állapotok voltak az üzbég kórházakban, hogy még az infúziós palackot is partvisnyélre kötözték, az üzbég válogatottnál már nemcsak versenyez, hanem edzőként is dolgozik.

Óriási tapasztalata van, talajon, felemás korláton és ugrásban is van olyan elem, amit ő csinált először a világon.

„Hogy miért folytatom az én koromban, mikor a világ már a tinédzserekről szól? Azért mert imádom, és szórakoztatnak azok a rohadt gerendák. Az edzések egyáltalán nem jelentenek terhet számomra, sőt nagyon is örülök azoknak, mert kiszakítanak a háziasszonyi létből. Mellesleg, nem is én aggódom, hogy energikus fiatalokkal vagyok körülvéve, inkább fordítva van ez."

Talált másik indokot is arra, hogy miért akar sportolni és fitt maradni: „Van egy képem Tom Cruise-ről, nagyon kedvelem őt, és ha egyszer majd találkoznánk, nem akarok öregnek kinézni mellette."