Az Index olvasói dönthetik el, hogy öt olimpiai bajnokunk – Nagy Tímea, Buzánszky Jenő, Kásás Tamás, Kovács Antal és Kovács István - közül kit válasszanak be a Halhatatlanok Klubjába Grosics Gyula és Sándor Károly halála miatt megüresedett helyekre.

A klub jelenleg 19 tagú, szavazásunk eredménye a jövő keddi közgyűlés elé kerül, a bajnokok mondják ki a végső szót.

Elsőként Kásás Tamás mutatja be társait. Mi így láttuk őket, ide kattintva megtudhatja, mi értek el pályafutásuk alatt.

Kásás az egyetlen olyan magyar vízilabdázó, aki valamennyi nemzetközi tornán és kupasorozatban nyerni tudott. Emellett persze a legfontosabb, amivel mindenki azonosítja: háromszoros olimpiai bajnok.

A sydney-i olimpián a legjobb meccse az olaszok elleni negyeddöntőben volt, négy gólt lőtt a nyolcból. Olaszországban játszott, ezért pontosan ismerték, kikapcsolni mégsem tudták. Akkor egy fontos lélektani gátat is átszakított a magyar csapat, mert két vereség után nyert magabiztosan 8-5-re a sportágat korábban uraló, rutinosabb olaszokkal szemben.

A 2004-es, oroszok elleni elődöntőben három, a szerbek elleni, emlékezetes, 8-7-es döntőben két gólt lőtt.

2008-ban, az amerikaiak elleni 14-10-es sikerből a döntőben egy találattal vette ki a részét.

Az 1997-es Európa-bajnoki 3-2-es sikerből mindhárom gól az övé a jugoszlávok ellen. Ez a siker azért is fontos volt, mert Kemény Dénes korszakának első nagy győzelme, másrészt a magyar póló 1976 óta, vagyis 21 év után ért el újra aranyat.

„Óriási dolog lenne 38 évesen a halhatatlanok közé kerülni. Ízlelgetem a kifejezést egyelőre. Már az is fantasztikus elismerés, hogy ennek egyáltalán a kapujában lehetek és gondoltak rám. Ha nem sikerül belépni rajta, akkor egy általam nagyon tisztelt sportoló, egy világnagyság jut be, akinek engem is büszkeséggel töltött el a sikere” - mondta az Indexnek Kásás.

A pólós tévében nézte Kovács Antal döntőjét 1992-ben, és 14 évesen nagyon szurkolt neki, hogy a dobásait be tudja fejezni. Nem sok dzsúdómeccset nézett végig, Kovácsét igen.

„Nagy Titi egy remek nő, aki a gyerekei mellett is fantasztikus teljesítményre volt képes. Maximális koncentrációját a legfontosabb napra időzítette, és a legfontosabb pillanatokban is nyugodt maradt. Sydneyben és Athénban is nagyon örültünk a sikerének. Athénban épp aznap vertük a szerbeket 6-4-re csoportmeccsen. Az üzlettársamnak egyik legjobb barátnője, gyakran összefutunk, nemcsak az uszodában.”

Buzánszky Jenőről neki is a 6:3 jut eszébe, amikor a Wembleyben legyőzték az angolokat 1953-ban. Saját tapasztalata, az ő generációjuk mekkora tiszteletet vívott ki Olaszországban, az ország bármely részén.

„Kokóról vannak a legközvetlenebb élményeim. Az atlantai olimpiai faluban az egyik ház falának dőlve mesélte, milyen volt az olimpiai döntője, mi pedig ámulatba esve hallgattuk, hogyan verte meg a kubait. 1996-ban volt az első olimpiám, alig múltam húsz éves, és közvetlenségével nagy hatást tett rám. Irigyeltük őt nagyon, mert nekünk akkor nem sikerült.”