Index Vakbarát Hírportál

Kokó: Kásás a vízilabda Paganinije

2014. november 7., péntek 15:19

Grosics Gyula és Sándor Csikar Károly halála után két újabb sportolót választanak be a helyükre a Halhatatlanok Klubjába. Ezekben a napokban Buzánszky Jenő, Kásás Tamás, Kovács Antal, Kovács István, Nagy Tímea egymást mutatják be, az önök feladata, hogy szavazzanak, melyikük a legérdemesebb az elismerésre.

Ki legyen halhatatlan?

  • 6143
    Kásás Tamás
  • 4575
    Buzánszky Jenő
  • 3852
    Nagy Tímea
  • 840
    Kovács Antal
  • 592
    Kovács István

Kovács István a magyar ökölvívás utolsó olimpiai bajnoka, egyben jegyzett szervezetnél (WBO) az első profi világbajnoka. Így méltatta a társait.

„Valami csoda volt, amit Nagy Tímea sportolóként véghez vitt, hiszen egymás követő két olimpián a vívásban nem igazán szoktak nyerni, hiszen 10-15 esélyes is van. Időközben még gyerekeket szült. Németországban éltem már, amikor láttam őt a tévében, hogy a Sydneybe érkezésekor elsírta magát, mennyire hiányzik neki a családja. Nagyon megmaradt bennem, ezért is követtem, mit ér el, és örültem nagyon az olimpiai bajnokságának. Fantasztikus az élete.”

Buzánszky Jenő otthonában is vendégül látta már Kokót, vele kapcsolatban rögtön kiemelte, ő biztosan az Aranycsapat hátvédjére fog szavazni.

„Nagyon szeretem Jenő bácsit, fantasztikus ember, élmény volt vele beszélgetni a Lánchíd Rádióban is. Tiszta lelkű, tökéletes sportoló és ember, aki fontos szerepet játszott a magyar futball legnagyobb korszakában. Nem kötődik hozzá semmi negatív. A háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó Papp Laci bácsin keresztül a '90-es évek elején közel kerülhettem a csapat legendás tagjaihoz. Amikor ezeket a képeket mutattam Angliában vagy Németországban, nem kellett bemutatnom őket. Egytől-egyig ismerték őket, talán még nálunk is jobban. Ha nem is mindig helyesen, de többnyire jól ejtették ki a nevét. Még olyan meccsen is játszottam, amelyiken ő volt a játékvezető. A IX. kerületi rendőrök ellen léptünk pályára Ferencváros szurkolók."

Kásás Tamásról azt állapította meg, hogy ő a vízilabda Paganinije. Csoda volt szerinte a vízben a játéka, és szerencsére egy időben több nagy klasszis volt egyszerre a medencében, ami halhatatlanná tette a csapatot.

„Nem véletlenül azonosítják vele, az ő nevével azt a nyolc évet, amikor három olimpiát is megnyertek más versenyek mellett. Összeforrt a neve sikerrel. Ehhez pedig nem elég a marketing, a jó megjelenés, olyan kiemelkedő és utánozhatatlan tudás birtokában volt, ami a világ legnagyobbjai közé emelte. Megszámlálni sem tudom, hány meccsen nyújtott klasszis teljesítményt, és volt nyerő embere a csapatnak.”

Kovács Antal úgy nézett, mint félistenre Kokóra 1992-ben, alig merte megszólítani, ezt megerősítette az ökölvívó is.

„Örök kedvencem Anti, a napra is emlékszem, amikor nyert. A dzsúdósok is visszajöttek a faluba, nem bíztak benne, hogy jól fog szerepelni. Aztán futótűzként terjedt a hír: az a magas paksi srác, akit esélytelennek gondoltunk, már elődöntős, később pedig döntős és győztes lett. Elképesztő boldogságot éreztem, amikor láttam a döntőjét, pedig akkor még nem tudhattam, hogy erre az eufóriára nekem még négy évet kell várnom. Nemcsak a sportban, az életben is bajnok, sportvezetői humánumáról, ahogy a paksi klubot irányítja, ahogy a MOB-ban megtalálta a számítását, órákon át tudnék beszélni. Lassan ki is derül, hogy mindenki érdemesebb a tagságra, mint én” - állapította meg.

Rovatok