Szilágyi Áron ugyan már 17 évesen világbajnok volt csapatban – öt tussal verte az orosz bálvány Pozdnyakovot -, két éve, a londoni olimpián lett országosan ismert, imponáló vívással lett olimpiai bajnok. Az elődöntőben és a döntőben összesen kapott annyi tust, tizenötöt, amennyi egy meccs megnyeréséhez elég, ő eközben 30-at adott.

A 24 éves kardvívó azóta volt harmadik egyéniben és csapatban is világbajnokságon, de vb-aranyérmet vagy épp Eb-érmet nem sikerült mellétennie.

Ebben az is közrejátszott, most már ő a célpont, akit mindenki verni szeretne.

„Mozgalmas két év van mögöttem, megpróbáltam a hiányzó érmeket begyűjteni, de egyelőre nem sikerült. Természetesebb a másik út, hogy valaki már mindent megnyert, és az olimpiával teszi fel a pályájára a koronát. De azért az én utam sem rossz, és remélem nem örökre az marad az eszenciája, hogy csak olimpiát nyertem” - mosolygott.

Van benne némi elégedetlenség, és nem is csak feltétlenül azért, mert itthon, a tavalyi vb-n nem tudott nyerni, hanem mert az idei negyeddöntőben elveszítette a fonalat az egyébként kiváló dél-koreai Gu Bongil ellen, és nem jutott elődöntőbe, ötödik lett.

London óta önmagával szemben egész más elvárásai vannak – ha csapatversenyben vív, akkor is -, ezért is örül például annak, hogy bronzot nyert itthon.

„Még a mosdóban is önmagam láttam a plakátokon, ilyen korábban egyszer sem volt, de az ismertségből adódó nyomás nem bénított meg. Az olimpiáig az olimpia volt a fő verseny, arra kellett összpontosítanom, azóta teljesen más megélni egy sikert, ha épp nem első helyről van szó, de akár egy világkupa-aranyat is. De én tudok örülni azoknak is, mert tudom, rengeteg munka van mögöttük.”

Az olimpiai döntőjére egyébként csak képekben emlékszik, pár napja azonban visszanézte, és akkor szembesült a teljes vívásával, a mozdulataival.

„Más tudatállapotban voltam Londonban, ezért is néztem újra, mert a találatok nagy része, és az öröm képei megvannak, ahogy átölelem a mesteremet, de így egészében nem emlékeztem rá.”

Mestere, Somlai Béla egyébként sohasem volt vívó, ebben az óriási tradíciókkal rendelkező sportágban mégis hagyták érvényesülni, és már negyven éve a szakmában van. A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja a vívás Mourinhójának nevezte például nemrégiben.

„Noha egy csarnokban voltunk a Vasasban, Pasaréten, vagyis közel volt a megoldás a pekingi olimpia után, amikor edzőt kerestem, valahogy sokáig nem gondoltam rá. Németországba is elmentem a korábbi mesterem, Gerevich György halála után, aztán egyszer csak észrevettem, hogy sokkal közelebb van a megoldás. Béla bácsinak nincs vívómúltja, de most is állítom, hogy a legjobb iskolát ő adja az egész országban.”

Szilágyi úgy véli, épp a vívómúlt hiánya miatt volt sokkal alázatosabb, mint mások, neki mindig duplán kellett bizonyítania.

Körültekintő és a végletekig precíz, mondta Somlairól Szilágyi. Az első pillanatban egymásra hangolódtak, és már az első edzésen hitelessé vált előtte, ezért is vetette bele a bizalmát, ami a legfontosabb a sportágukban. Ez a bizalom még inkább elmélyült, amikor jó tanácsokat kapott egy-egy nagy téttel bíró asszó alatt.

„Nehéz azt érzékeltetni, hogy ez a bizalom miből fakad, mi van ennek az erős kapcsolatnak az alján, egyszerűen rá kell éreznie erre két vívónak, egymásra kell hangolódniuk.”

Szilágyi matematika szakos elitgimnáziumba járt – az éltanulók közt tartották számon -, az ott megszerzett tudást a páston is tudja kamatoztatni. Van egy alapelképzelése az asszók előtt, hogy mit kell tennie, mire számíthat az ellenfelétől, de igen fontos, hogy logikus válaszokat adjon az őt menet közben érő impulzusokra. Egy csörte kardban olykor öt percig sem tart, ezért is fontos a gyors gondolkodás.

„Valószínűségszámítás azért nincs. Az intuíciónak van nagyobb szerepe, mert azt nekem kell éreznem, és olykor az ellenfél agyával is gondolkodni, hogy mennyire szabad belemennem egy kockázatos akcióba. Vagy épp az jelenti a kockázatot, ha az eredeti tervemnek megfelelően vívok tovább. Összességében, rengeteget kell gondolkodni, ezért is fontos a kifogástalan mentális állapot.”

Szilágyi azt sem tagadta, megviselte, amikor a pesti vb-csapatversenyen, nem megfelelő reakciókat adott, nem dolgozta fel könnyen, hogy négytusos vezetésről végül zsinórban öt tust kapott, ezzel pedig kikapott Magyarország Romániától, és nem jutott elődöntőbe. Be kellett látnia, ő sem gép, vele is előfordulhat, hogy hibázik igen fontos, sorsdöntő helyzetben. Ezért is örült duplán az idén szerzett vb-bronznak, mert legalább nemcsak önmagát, hanem a társait is kárpótolta valamelyest.

A Károli Egyetem pszichológiaszakán harmadéves szeptembertől, az ott tanultakat a vívás szolgálatába képes állítani, sokkal könnyebb a mentális felkészítése, pedig korábban is dolgozott pszichológusokkal.

Emellett megváltoztatta az étrendjét, vitaminokat és a legkorszerűbb táplálékkiegészítőket szedi.

„Nem tudhatjuk előre, hogy 14-14-es állásnál, amikor a döntő tus jön, mi válik a hasznomra. Ha nem teszek mindent, és ezzel az ellenfelemet segítem és óhatatlanul megadom neki az esélyt, sohasem bocsátanám meg magamnak. Ezért is figyelek oda magamra, ezért is határozza meg a tudatosság a napjaimat” - értékelt.

A világkupa-sorozat novemberben Budapesten kezdődik, a múlt nagyjairól, a Gerevich-Kovács-Kárpáti trióról elkeresztelt versenyen volt már harmadik és második is, ez is egy olyan arany, amit még nem gyűjtött be. Most szombaton az egyéni, vasárnap a csapatversenyt rendezik.

Az olimpiai kvalifikáció áprilisban indul, jelenleg két koreai mögött harmadik a világranglistán, ezt a pozícióját szeretné is megtartani, mert akkor biztosan ott lehetne Rióban. 2016-ban csapatverseny nem lesz, az egyéni helyezések alapján lehet kvótát szerezni.

„A harmadik olimpiám lenne, nehéz megmondani, mennyi van még bennem. Szeretem a vívást, ez a legfontosabb. És úgy indult ez a beszélgetés, mintha lennének még olyan aranyérmek, például itt Budapesten is, amiket nem szereztem meg. Szeretném átélni azokat a sikereket is, és szeretném, ha ebben sok szurkoló osztozna.”