A Mezei-Vill Berettyóújfalu futsalcsapata egy baráti társaságból nőtt ki, és mára Európa legjobb csapatai közé kerültek. Történetük során először játszottak az Európa-kupa elit körében, ez még úgy is nagy siker, hogy egyetlen meccset sem sikerült nyerniük Barcelonában
Azt szoktam mondani, azt csináljátok, amit szerettek, és még pénzt is kaptok érte. Kell ennél jobb a világon? Tíz évvel ezelőtt azt mondtam, hogy ha betartják, amit kérek, akkor meghatározó játékosokká válhatnak, és bejárhatják az egész világot.
– idézte fel Mezei József klubelnök egykor játékosokhoz intézett szavait, amelyek mára beigazolódtak.
Magyarországon a futsalról jóformán csak Szijjártó Péter kapcsán szoktak beszélni, pedig van egy egész jó válogatottunk, és a Győri ETO is egész jól teljesít a nemzetközi mezőnyben. A Berettyóújfaluról már kevesebbet hallunk, pedig négyszer nyert az NB I.-ben, és most egész messzire eljutott az Európa-kupában is.
„A városi teremfoci bajnokságban 1997 óta játszottunk, és ezzel a baráti társasággal éveken át nyertünk. Aztán Mezei József felkarolt bennünket, hogy csináljunk valami komolyabbat. 2004-ban alapítottuk meg a klubunkat, és beneveztünk az NB II.-be” – beszélt a kezdetekről Turzó József, aki játékosból a csapat edzőjévé vált.
Turzó rögtön kiemelte, hogy Mezei szenvedélye nélkül alighanem sehová sem jutottak volna a húszezres városból. „Mindig megkavarja az állóvizet, bármibe fog bele, és a középszerűséget sem szerette soha” – mondta a csapatot nemcsak vezető, de a klub anyagi feltételeit is biztosító Mezeiről.
„Nyilvánvaló, hogy kell ehhez egyfajta megszállottság és alázat, de szerencsére az egyéb tevékenységemből meg tudtam teremteni a minimális feltételeket. Minden játékos profi, de nagypályás szintű fizetésekről azért nem beszélhetünk, inkább a minimálbér van közelebb” – mondta a klubelnök, aki követelményeivel a játékosokba is alázatot és megszállottságot igyekszik nevelni. Cserébe sikert és kiszámíthatóságot kapnak.
A csapat gyorsan lépdelt előre a kezdetektől, az NB II.-ben egyből második lettek, és ezzel az első osztályba kerültek. Első évükben a nyolcadikok lettek, a következő évben már harmadik helyen végeztek, majd a 2007/08-as bajnokságot megnyerték, egy év múlva pedig dupláztak. A következő években is mindig döntőben voltak az újfalusiak, de nem bírtak a Győrrel, végül a 2013/14-es bajnokságot tudták újra megnyerni.
A klubot kezdetben a Berettyóújfalu vagy a környékén lévő települések megye I.-es, NB III.-as focistái alkották, de szépen lassan átalakult a csapat. A legjobb játékosok igazoltak le, és mára alig találni helyit a csapatban. Regionális kötődés azért van, Püspökladányból, Debrecenből is van csapattag, több játékos pedig éppen a futsal miatt telepedett le a Hajdú-Bihar megyei városban.
Míg a Győr rengeteg légióssal sikeres, addig az újfalusi csapatban csak magyarok játszanak. „Nagyon sokan kihegyezik erre, hogy ez milyen jó, de nem tartom rossz irányvonalnak azt sem, ha külföldi játékosok vannak. A lényeg az, hogy a magyar játékosoknak megmaradjon a húzóereje, de nem baj, ha más mutatja meg, mi a helyes” – mondta Turzó.
A Berettyónak korábbi két próbálkozásával nem sikerült bejutnia a legjobb 16 közé, de idén már csoportelsőként mentek Barcelonába, hogy egy négyes csoportból próbáljanak meg továbbjutni. Ott ugyan kikaptak a sportág egyik legjobbjának tartott hazai csapattól, az angol Baku Unitedtől és az ukrán Lokomotív Harkivtól, de mégis sikerként élték meg a három meccset.
„2011-ben átadtunk egy rendezvénycsarnokot, akkor egy igazi nagycsapatot akartunk meghívni. Az az álom elszalad, de valahogy most mégis visszaadta ezt a sors a barcelonai játékkal” – mondta Mezei.
„Az látszott, hogy mivel nálunk a legtöbben nagypályán nevelődtek, gondolkodás-gyorsaságban nem tudtuk felvenni a versenyt, de a mi erőnk a mentalitásban van, tényleg igazi csapatként küzdöttünk. Ez legfeltűnőbb a Barca ellen volt, hátrányban játszottunk, de a játékosok ekkor sem arra gondoltak, hogy minél kisebb legyen a vereség, hanem gólt akartak rúgni, ekkor bevállaltuk az öt a négy ellen taktikát (ilyenkor a kapus is mezőnyben játszik), és sokat elárul a csapatról, hogy ebben a kockáztató felállásban nem is kapott gólt. Más csapatoknak ez nem sikerült” – mondta Turzó.
A berettyóújfalui klub hat-hét válogatottat is ad, Rábl János vagy Lovas Norbert már szinte kihagyhatatlan, de széles utánpótlás bázis is van már, a megye I.-es BUSE-val összefogva futballban és futsalban is versernyeztetnek korosztályos csapatokat kilencéves kortól.
Az újfalusi csarnok általában megtelik a meccsekre, nem ritka az ezernél is nagyobb nézőszám, de 400-nál kevesebben szinte sosincsenek. Turzót kérdeztem, hogy mennyire érezhető a rajongás a településen, ha egy gyereket megkérdeznek, milyen sportot űzne, mit válaszolna. „Remélhetőleg egyre többen akarnak futsalisták lenni, de még érezhető, hogy ez a sportág keresi a helyét Magyarországon, pedig a futballoktatásban is van egy nagy fehér folt, ahová beférhet. A spanyol képzésben, éppen a gondolatgyorsaság fejlesztése miatt már régóta benne van.”
Mezei is úgy érzi, hogy a futsalt minden téren alulkezelik. „Tíz éve is mondtam, hogy a sportújság a kutyafuttatástól az egérhajtásig mindenről ír, míg a futsalról, amiben 5-6 ezer játékosunk van, alig kerül ki információ. Pedig ezen a kontinentális éghajlaton a futballisták eleve hat hónapra terembe vannak zárva. Barcelonában minden újság írt rólunk egy fél oldalt, itthon összesen nem szerepeltünk még ennyit a sajtóban.”