A szánkós Nodar Kumaritasvili vancouveri halála után a világ minden csúszópályáját megpróbálták biztonságosabbá, vagyis lassabbá tenni. Éppen ezért a szocsi olimpia pályáját is át kellett tervezni, hogy alacsonyabb legyen a lejtése, az azonban fel sem merült, hogy a bobot, a szánkót és a szkeletont kivennék az téli olimpia programjából.

Sőt, még bővítették is a versenyek számát, idén debütál ugyanis a váltó szánkóban, ahol együtt versenyeznek a női egyes, a férfi egyes és a páros tagjai.

Legelőször a szánkósok vehetik birtokba a Sanki központ pályáját, ők február 8-án már meg is kezdik a versenyzést, 13-ára pedig le is tudják a négy versenyszámot. Velük átfedésben indul majd a mindössze három napig tartó szkeleton programja, míg a bobosok február 16-19 és 22-23-án száguldhatnak majd a pályán. A sanki egyébként a közkedvelt orosz téli időtöltés neve, amely magyarban is ismerős lehet, ez ugyanis a szánkózás.

A számok közül egyébként a szánkó a legveszélyesebb, annak ellenére, hogy ott lábbal előre, háton csúsznak, nem pedig hason, fejjel előre, mint a szkeletonban. Utóbbiban azonban szélesebb a szán, és lassabb is - a szkeletonosok általában nem mennek 120 km/h fölé, míg szánkóval egyes pályákon akár 150-nel is lehet menni.

Itt is kiegyensúlyozottság kell

Az olimpiára a világkupa-sorozat után érkeznek, ahol hosszútávon kell jól teljesíteni, de mivel minden érmet – a szánkó váltó kivételével – négy futam után osztanak ki, Szocsiban is folyamatos jó teljesítmény kell a versenyzőktől, még ha ez rövidebb időt is jelent, mint a két hónapig tartó vk-sorozat.

A tét persze minden versenyen magas és nehéz végig hibátlanul versenyezni, St. Moritzban az egyik amerikai négyes például fejre is állt, majd nagyon hosszan csúsztak a bobba szorulva, de komolyabb probléma nélkül megúszták Cunninghamék, akik a bukással együtt is ott lesznek majd Szocsiban.

Az idei olimpián mutatkozik be a szánkó csapatverseny, ahol sorrendben a női, a férfi majd a páros szánkós versenyez egy közös időért. A célba érkezéskor egy érintőképernyőt kell megérintenie az első két szánkósnak, ekkor indulhat a következő. A világkupákon már jó ideje megrendezésre kerülő szám legfontosabb eleme természetesen a váltás, ami akárcsak az atlétika sprintszámainál, kavarodást okozhat. Ráadásul, mivel a versenyzők szöges kesztyűt viselnek, hiszen így hajtják be magukat, általában ököllel ütik meg a táblát, nehogy az akár 90 km/h-s sebesség mellett odatapadjon a kesztyű és sérülést okozzon.

A másik viszonylag fontos változás is a szánkósokat érinti: idén már csak férfi kettes csapatok indulhatnak. Eddig a szabályok lehetőséget adtak arra, hogy vegyes párosok legyenek, de szinte kivétel nélkül így is csak két férfi alkotott egy csapatot, ezután pedig már a szabályok szerint is csak így lehet.

Velük kell számolni

• Armin Zöggeler (Olaszország, szánkó): A 40 éves, kétszeres olimpiai bajnok olasz szánkós történelmet írhat Szocsiban, ha dobogóra kerül, azzal ugyanis sorban hat téli olimpián szerezne érmet, ez pedig senkinek nem sikerült még. Ő a szám egyik nagy esélyese, és miután a világkupában csak második lett, Vancouverben pedig csak bronzérmet nyert, minden bizonnyal azon lesz, hogy újra aranynak örüljön. A 2011 óta nem nyert sem vk-t, sem világbajnokságot, de idén övé volt az Eb, ami mutatja, hogy jó formában van. A Kannibál becenévre hallgató, civilben rendőr versenyző egyébként 54 vk-győzelmével abszolút rekorder.
• Felix Loch (Németország, szánkó): A németek ásza lesz a legnagyobb kihívója, ha nem épp inkább fordítva van és az olasz hívja ki Lochot. A még mindig csak mindössze 24 éves német fantasztikus eredménylistával rendelkezik már most: első olimpiáján nyert, egyéniben és párosban pedig 8 vb-aranya van. Vancouveri sikerével egyébként minden idők legfiatalabb olimpiai bajnoka lett. Emellett ő nyerte az elmúlt három világkupát is, megállíthatatlannak tűnik tehát. 1995 óta, vagy hat éves korától kezdve versenyez, és 17 évesen került be a német válogatottba.
• Tobias Wendl és Tobias  Arlt (Németország, szánkó): Kettes szánkóban két páros jöhet számításba, ez a német kettős, vagy az osztrák Linger testvérpár. Lényegében felváltva nyernek, amit csak tudnak: Vancouverben az osztrákok voltak előrébb, a legutóbbi két világkupát viszont Wendlék nyerték, így talán valamivel jobb formában vannak.
• Andreas és Wolfgang Linger (Ausztria, szánkó): Az osztrák testvérpár 1995-ben kezdte a páros szánkót, ekkor Andreas még csak 14, Wolfgang pedig 13 éves volt. Az évek alatt – érthető módon – nagyon összeszokott páros lett belőlük, aminek köszönhetően sorban két olimpiai aranyat nyertek párosban. Torinóban annak ellenére végeztek az élen, hogy Wolfgang egy évvel korábban lábát törte, de ez sem tudta őket hátráltatni. Négy éve egy másik testvérpárt, a lett Andris és Juris  Sicset kellett felülmúlniuk az aranyért.
• Natalie Geisenberger, Tatjana Hüfner (Németország, szánkó): A női szánkót az elmúlt 15 évben a németek uralták, és ez vélhetően Szocsiban is így lesz, az egyetlen kérdés, hogy Geisenberger vagy Hüfner nyer-e. Az esélyek utóbbi mellett szólnak, hiszen amellett, hogy ő a címvédő, egyesben négy vb- és öt vk-címe van. Geisenberger viszont nagyon jól időzítette a formáját, ő nyerte tavaly a vb-t és idén a világkupát, ráadásul toronymagasan, nem lenne tehát meglepetés, ha elvenné honfitársától az aranyat.
• Steven Holcomb (Amerika, bob): Kettesben és négyesben is ő a legjobb amerikai egység kormányosa, és idén akár duplázhat is a dobogó tetején, miután Vancouverben négyesben már nyert egy aranyat. Kettesben akkor nyílt meg a 33 éves bobos előtt az út, amikor visszavonult a legsikeresebb páros, a német Lange-Kuske kettős, akik négy aranyat és egy ezüstöt nyertek olimpián karrierjük során. Kettesben idén Holcombék nyerték a világkupát, de nem számítanak egyértelmű favoritnak, négyesben pedig javulniuk kell, miután a németek komoly fenyegetést jelentenek a címvédésükre. Mindezt ráadásul úgy teszi, hogy egy Keratokónusznak nevezett degeneratív elváltozás miatt lényegesen torzult a látása.
• Beat Hefti (Svájc, bob): A Lange-Kuske kettős megüresedett trónjára a svájciak is pályáznak, leginkább Beat Hefti kormányzásával. A 35 éves már 2002-ben harmadik volt a Salk Lake Cityben, amit Torinóban megismételt kettesben és négyesben is, Vancouverben azonban semmit nem nyert négy éve. Idén a világkupában viszont többször is alaposan megszorongatták az amerikaiakat, és ha jól jön ki a lépés, akár aranyat is szerezhetnek a szocsi pályán.
• Kaillie Humphries (Kanada, bob): A nők mezőnyében nincs abszolút esélyes, a vancouveri címvédő kettős azonban valamivel előrébb van a többieknél. Humphries azóta nyert már két vb-címet is, igaz, egyiknél sem Moyse volt a fékezője. A 2013-as világkupafutamon viszont csak harmadikak lettek Szocsiban, a németek és az amerikaiak is megelőzték őket, így lehet, hogy ez az igen technikás pálya nem annyira fekszik neki, ráadásul idén nem is volt nagy előnyük a világkupában, hiszen mindössze 1 ponttal nyertek az amerikai Meyers előtt. Humphries az elmúlt években hét világkupaversenyt nyert a világbajnokságok mellett, de egyiknél sem Moyse volt a párja, de ez a kettőt négy éve már megmutatta, jól tudnak együttműködni.
• Martins  Dukurs (Lettország, szkeleton): A 29 éves szkeletonos az elmúlt négy évben szupersztárrá nőtte ki magát a versenyszámban, olyannyira, hogy sorban négyszer ő nyerte meg a világkupát, 2010 óta csak ő nyert Eb-t, valamint két aranyat és egy ezüstöt nyert a világbajnokságokon. Vancouverben még csak ezüstre volt jó, idén viszont már egyértelmű favorit, ráadásul úgy, hogy legnagyobb riválisa saját bátyja, Tomass. Nem csoda, hogy a két fiú az egyik csúszósport mellett kötött ki: apjuk, Dainis korábban fékezőember volt bobban, majd szánkókat kezdett tervezni és ő edzi a lett szkeletonosokat is.

Az esélyesek mellett lesznek nagyon szerethető, de kevésbé tehetséges versenyzői is Szocsiban a csúszószámoknak. A jamaicai bobosok visszatérésükkel azonnal közönségkedvenccé váltak, amit más sem bizonyít jobban, mint hogy az induláshoz (illetve a korábbi edzésekhez) szükséges anyagi támogatást az interneten adták össze nekik. De lesz még olyan indiai szánkós, aki megfelelő pálya híján hegyi lejtőkön, autók és bárányok között készült fel, de ott lesz a 2010-ben már (sikertelenül) próbálkozó tongai Fuahea Semi is, aki Németországban gyakorolt, a versenyen pedig szponzori támogatásra Bruno Banani néven indul majd. Mint ahogy ott lesz az amerikaiak korábbi gátfutója, Lolo Jones is, aki egyből a figyelem középpontjába próbált kerülni.

Magyarok nélkül csúsznak majd

A csúszószámokban sem számítunk állandó résztvevőnek, de Lillehamertől Torinóig sorban négy olimpián volt magyar bobos, Olaszországban és előtte Salt Lake Cityben ráadásul kettő is. Gyulai Mártonék próbálkozása után a korábbi olimpiai bajnok kenus, Pulai Imre igyekezett kijutni szánkósként, ám sem Vancouverbe, sem idén Szocsiba nem kapott szabad kártyás jogot. A viszonylag kevés indulásunk (négy olimpián hat egység) a rendkívül drága és körülményes felkészülés indokolja, ugyanis legközelebb Ausztriában lehet gyakorolni, a világkupa-futamok pedig szerte a világon zajlanak.

Idén is bízott a szabad kártyában, de végül lemaradt az olimpiáról, helyét egy a dél-koreai csapat női tagja kapta, hogy indulhassanak a váltóban is.

Sosem száguldottak még ilyen hosszú pályán

Az 1814 méteres pályát a Sanki Csúszó Központban kifejezetten az olimpiára építették Krasznaja Polnajában, 60 kilométerre északra Szocsitól. Ez Oroszország második bob-, szánkó- és szkeletonpályája, amely két év alatt készült el 4 millió dollárból. A bobosokra és a szkeletonosokra 19 kanyar vár, a férfi szánkósokra 20, a női és a kettes szánkóban pedig 17 kanyar lesz. Az olimpia előtt egy világkupafutamot már rendeztek itt, túl sokat azonban nem gyakorolhattak a külföldi versenyzők, ugyanis november óta csak oroszok csúszhattak végig rajta.

A vancouveri olimpián bekövetkezett tragikus baleset után többször is át kellett tervezni a pályát még a tervezőasztalon, hogy csökkentsék a lejtő ívét. Ezt meg is tették, sőt, a pályát három helyen kisebb emelkedővel is ellátták, amivel egyedülálló a világon, de a közel 2 km-es hossza is rekord az ilyen pályák tekintetében - a második leghosszabb St. Moritz-it is 92 méterrel előzi, bár a szintkülönbség majdnem pontosan megyezik közöttük: Szocsiban 131,9 méter, a svájci pályán pedig 130.

A rendkívül technikás pálya ugyanakkor nem sokkal lassabb az átlaghoz képest. 2013-ban a leggyorsabb négyes bob 135,5 km/h-val száguldott, miközben a whistleri pályán (ahol a vancouveri olimpia eseményeit is tartották)153,98 km/h-val tartja a csúcsot a német Loch szánkóval. Ilyen sebességek nem lesznek Szocsiban, de azért a 130-as tempót a három lassító emelkedő ellenére is elérik majd a legjobbak.