Kis túlzással minden idők egyik leglátványosabb hokitornája jöhet Szocsiban. Az oroszok fogadkozása és a hazai közönség, a kanadaiak feltett címvédési szándéka, fiatal és egyre erősebb amerikai válogatott, világbajnok svéd csapat, meglepetésre bármikor képes finnek és svájciak, a dobogóra visszavágyó csehek és szlovákok. A mezőny fele a világ legjobb bajnokságából jön, a színvonalra biztosan nem lesz panasz.

Kétségtelen, hogy az NHL a világ legerősebb bajnoksága, az orosz szervezésű KHL pedig a második. A Szocsiba benevezett 300 játékos közül 151 érkezik a tengerentúlról, míg 42-en a KHL-ben szerepelnek. Nem csak ez emeli a téli olimpia férfi jégkorongtornájának nívóját, hanem az is, hogy az NHL-ből sem akárkik, hanem a legjobbak érkeznek Szocsiba.

Négy éve Kanada volt az esélyes, meg is nyerte a hazai rendezésű tornát. Ráadásul úgy, hogy a negyeddöntőben az örök rivális Oroszországot mosta le 7-3-mal, majd a végén az Egyesült Államokat verték a döntőben.

A várakozások szerint nem Oroszország lesz a téli olimpiai éremhalmozója, de a szakértők véleménye szerint ha másnak nem, az orosz hokiválogatottnak elsőnek kell lennie. A közvélemény szerint most vagy soha. Nemcsak a szakvezetés és a szurkolók, de a játékosok is ezt várják. Ha a többi sportágban nem is jön össze annyi első hely, egy hokiarany mindent feledtetne. Nemcsak a hazai rendezés miatt ekkora az elszántság: az elmúlt 22 évben négy világbajnokságot nyert a válogatott, olimpiát viszont csak egyet, 1992-ben a Független Államok Közösségeként. A 2013-as vb-n történt csúnya végjátékot is illene kiküszöbölni, a negyeddöntőben az Egyesült Államoktól kapott nyolc gól hozta el a búcsút.

Nagy kérdés, a nagy nyomás mit hoz majd ki. Erről beszélt a csapat egyik legjobbja, a Pittsburgh Penguins hokisa, Jevgenyij Malkin is „Ez hihetetlen stresszt okoz. A világ legjobb hokisai jönnek el, minden meccs irtózatosan nehéz lesz. 19 évesen, amikor Torinóban bemutatkoztam az olimpián, az egyik meccs után olyan stressz volt bennem, hogy hajnalig képtelen voltam elaludni, csak a plafont néztem. Azóta tapasztaltabb lettem, de biztos, hogy Szocsiban is magával ragad majd ez az érzés. A legnagyobb nyomást az jelenti, hogy itt mindenki győzelmet vár tőlünk.”

Egy biztos, nyomás ide, stressz oda, egy olyan csapatnak, amelyben 16 NHL-hokis – közte Malkin, Pavel Dacjuk, Alekszandr Ovecskin, Alekszandr Szjomin –, három Stanley-kupa-győztes, az otthon játszók közül olyan sztárok, mint a tengerentúlon csak 100 milliós embernek nevezett Ilja Kovalcsuk, valamint Alekszandr Radulov, Viktor Tyihonov szerepel, csakis az arany lehet az egyetlen cél.

Kanada az észak-amerikai olimpiákat (Salt Lake City, Vancouver) nyerte eddig, Európában 1952 óta nem szerzett aranyat. Akkor is az Edmonton Mercurys csapata vívta ezt ki, amely egy európai turnéba illesztette be az oslói torna programját.

Ahogy az oroszok, úgy a kanadaiak számára is a negyeddöntő hozta a 2013-as vb végállomását, igaz, az egy merőben más csapat volt. Az NHL alapszakaszában elhulló csapatokra és néhány tehetséges fiatalra építkezett. Most viszont itt van az összes világsztár, az NHL pontlistáján jelenleg első tízből hat hokis – Sidney Crosby, John Tavares, Ryan Getzlaf, Corey Perry, Patrick Sharp és Chris Kunitz. Elég csak azt a tényt rögzíteni, hogy alig egy héttel az olimpia kezdete előttig csak ez a hat hokis 160 gólt ütött és 211 gólpasszt adott a jelenleg is zajló NHL-alapszakaszban. Nem mellékesen a tengerentúliak is úgy érkeznek, hogy címet védjenek, erre pedig az olimpiák történetében a 92-es orosz – illetve FÁK – győzelem óta nem volt példa.

Az Egyesült Államokat is érdemes lesz figyelemmel kísérni, legutóbb Vancouverben csak a döntőben kaptak ki, és ennél lényegesen gyengébb csapattal másodikak lettek a tavalyi vb-n. Négy olyan játékosuk van – Dustin Brown, Patrick Kane (kétszer), Brooks Orpik, Jonathan Quick –, aki már nyert Stanley-kupát.

Ráadásul az amerikaiak egy sokkal rutinosabb, de még mindig nagyon fiatal csapattal érkeznek. A vancouveri háromhoz képest most 14 olyan játékos van a keretben, aki rendelkezik már olimpiai tapasztalattal. Öt nagyszerű hokis – David Backes, Ryan Callahan, Dustin Brown, Ryan Suter és Zach Parise – köré építették a csapatot, amelyet egy olyan szakvezető, Dan Bylsma irányít, aki a Pittsburghgel ritkán veszít meccset, tavaly áprilisban az NHL történetének legfiatalabb edzője lett, aki elérte a 200 győzelmet, olimpiai kinevezése előtt nem sokkal a Penguins történetének legtöbb (233) sikerét elért edzője lett.

A két – illetve három, de a norvégokat csak földrajzi fekvésük miatt sorolhatjuk ide – északi válogatott közül a svéd tűnik erősebbnek. A világbajnok csapat a tengerentúliakra épít, 24 NHL-játékossal várja a tornát, csak egyetlen hokis van aki az erősnek tartott hazai bajnokságból. Ahogy a svédek, a finnek is képesek arra, hogy meglepjék a legjobb hármat. A finnek elsősorban a kapusaikra építhetnek. Ebben talán minden vetélytársuknál erősebbek. Kari Lehtonen védéshatékonyságban a 22. a NHL-kapusok rangsorában, Antti Niemi pedig a 25. Az első számú, a bostoni Tuukka Rask a negyedik leghatékonyabban védő kapus.

A szlovákok soha nem szereztek olimpián érmet, de –  meglepetésre – 2012-ben a másodikak lettek a világbajnokságon. A csehek Naganóban történetük első olimpiai aranyát nyerték, 2006-ban pedig harmadikok lettek. Az elmúlt három világbajnokságból kétszer is dobogóra állhattak. Egyik válogatott sem esélytelen, hogy odaérjen az éremosztáshoz. Ahogy a legutóbb világbajnokság meglepetéscsapata, Svájc sem. Nyolc NHL-s hokissal érkezik a tornára, érdekesség, hogy a többi 15 hazájában, Svájcban szerepel, ami az ottani bajnokság erejét is jól mutatja.

Ha az orosz és a kanadai válogatott a végsőkig elkerüli egymást, akkor talán minden idők legnagyobb hokipárbaja lehet majd február 23-án a Bolsoj Ice Dome-ban. A bronzért további öt csapat küzdhet. Ez a papírforma, de az egyenes kieséses szakasz átírhatja az erőviszonyokat.

Ami a nőket illeti, óriási meglepetés lenne, ha nem az Egyesült Államok és Kanada játszaná a döntőt. Az eddigi 15 világbajnokságon és négy olimpián csak egyszer fordult elő, hogy más válogatott is odaért az első két hely valamelyikére, 2006-ban Svédország Kanadától kapott ki a döntőben. Az eddigi 19 világversenyen Kanada és az Egyesült Államok mindig dobogós volt, az előbbi vezet 13 arannyal és hat ezüsttel, az amerikaiaknak 6 aranyuk, 12 ezüstjük és egy bronzuk van. A finnek és a svédek mellett a házigazdák sem reménytelenül indulnak harcba a harmadik helyért.