Még a szocsi olimpia első hetén rövid időn belül két vád is érte az oroszokat, hogy csalást gyanítanak mind a szánkós, mind a szkeletonos szereplésük kapcsán. Erre okot is adhatna, hogy olyan versenyzőik végeztek a mezőny első felében, akik a világkupákon a legjobb 15-be sem nagyon kerültek. De vajon a szkeletonosok titkos edzőpályája, a szánkósaik futama után melegített pálya vagy a rengeteg gyakorlás áll a nem mindennapi orosz éremtermelés mögött a csúszópályán? Mindent megvizsgáltunk.
Alighogy megkezdődtek a versenyek a Sanki csúszópályán, az oroszokat gyorsan két vád is érte két különböző versenyszámban. A férfi kettes bobcsapat első helyével és szkeletonban aranyat szerző Akekszander Tretyakov teljesítményével, illetve Albert Gyemcsenko ezüstjével férfi szánkóban senkinek nem volt gondja, a nőknél hetedik, nyolcadik és tizenegyedik, a férfi párosban pedig ötödik helyen záró hazai szánkósokra sem volt panasz, az olimpián idén bemutatkozó csapatverseny, illetve a női szkeletonosok futamai után viszont érdekes vádak érkeztek a szervező ország ellen egy ezüst és egy bronzérem miatt.
A szánkó csapatversenyben második helyen végeztek az oroszok, miközben a sokak által dobogóra várt osztrák és kanadai csapat lemaradt a dobogóról. Előbbi főleg Miriam Kastlunger hatalmas hibája miatt zárt gyenge eredménnyel, a kanadai csapat viszont nem talált magyarázatot a gyenge futamra.
Pontosabban talált, csak nem magukban, hanem a pályában. A csapat német edzője, Wolfgang Staudinger szerint ugyanis az oroszok saját futamuk után elkezdték melegíteni a pályát, hogy az utánuk következő öt csapat rosszabb minőségű jégen, gyengébb idővel fusson majd. Hogy miért fontos Staudingerről, hogy német? Mert az olimpiákon eddig szánkóban kiosztott 120 éremből (beleszámítva a Szocsiban rendezett versenyeket is) 74-et német versenyző nyert. Ez 61 százalék, majdnem kétszer annyi, mint amit mindenki más együtt nyert. A németek tehát értenek a szánkóhoz, maga Staudinger olimpiai bronzérmes, de dolgozott a négyszeres világbajnok és egyszeres olimpiai második David Möllerrel is.
Staudinger pedig azt állítja, valami nem volt rendben a pályával a váltóverseny alatt. Ezt jelentette is a nemzetközi szövetségnek és a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is, panaszát azonban elutasították addig, amíg állítását nem tudja bizonyítani.
Nagyon nehéz ezt bizonyítani, de elég régen vagyok ahhoz a szakmában, hogy lássam, ha valami nincs rendben. Az osztrákok például, akik tegnap ezüstöt nyertek párosban, fél másodperccel rosszabb időt mentek, mint amit valóban tudnak
– nyilatkozta a német a Toronto Starnak.
Bár a manipulálást magát nem tudja bizonyítani, a hivatalos adatok alapján valóban melegedett a pálya jege. A (helyi idő szerint) 7 órás induláskor 8 fokos volt a levegő és -2,7 fokos a jég, egy órával később, nagyjából az után, hogy az oroszok végigmentek a pályán, a levegő 7 fokra hűlt, a pálya viszont melegebb lett, -1,9 fokos.
Melegedés viszont mindegyik versenyszám alatt volt, sőt ennél nagyobb mértékű is. A nők versenye alatt például az egyik nap 1,7 fokot, másnap 1,2 fokot is melegedett a pálya egy óra alatt (miközben a levegő egyet hűlt). Staudinger érvelése szerint tehát vagy akkor is melegítették az oroszok a pályát, vagy a folyamatos csúszás és a bekapcsolt lámpák miatt ez egy természetes folyamat.
A német edző viszont ennél tovább is ment. Ahhoz, hogy az oroszoknak lehetősége legyen kiszúrni a többi öt indulóval, az kellett, hogy a mezőny közepén induljanak, ne a legjobbakkal együtt a végén. Staudinger szerint ezért is adták fel a világkupa utolsó futamait, hogy hátrébb kerüljenek a rangsorban és ki tudják játszani ezt a cselt, amellett, hogy a plusz időt Szocsiban töltötték gyakorlással, amíg a többi ország csapatai máshol versenyeztek egymással.
Persze az is lehet, hogy Staudinger elkeseredettségében fakadt ki. Kanada még sosem szerzett érmet szánkóban, Szocsiban pedig nagyon közel jártak hozzá, három számban is negyedikek lettek.
A szkeletonosokat érő vád ennél egyszerűbb, mégis érdekesebb volt. Az ausztrálok jelentették hivatalosan, bár állítólag a britek is tudtak róla, hogy az oroszok egy titkos, 30 millió fontból (10 milliárd forint) épített edzőhelyen a pálya rajtját gyakorolják. Később kiderült, hogy az edzőhely nem is olyan titkos, valóban létezik, és mind a bob, a szkeleton és a szánkó pálya rajthelyét lemásolták gyakorlásra. Az edzőpályát azonban nem hitelesítette még egyik nemzetközi szervezet sem, így pedig nem került be az olimpiai létesítmények közé, vagyis az oroszok azt csinálnak rajta, amit csak akarnak, másnak nincs fölötte hatásköre.
Ez egyébként a Nemzetközi Bob és Szkeleton Szövetség (FIBT) álláspontja, mely a témával kapcsolatos megkeresésünkre egyelőre nem reagált. Azt szerettük volna megtudni tőlük, hogy korábban volt-e már ilyenre példa, hogy a rendező ország egy nem hitelesített edzőpályán az olimpia alatt is korlátlanul gyakorolhatott, miközben a többi országot kizárta ebből a lehetőségből.
A britek végül azért nem éltek hivatalos panasszal, mert Lizzy Yarnold két futam után magabiztosan vezetett, majd simán nyerte a női szám aranyát, ám mögötte meglehetősen érdekesen alakultak az eredmények. Az első hatba három orosz induló is befért, pedig nem hogy egész évben, de korábban sem voltak kiemelkedő eredményeik. A végül a bronzérmet megszerző Jelena Nyikityina teljesítménye a legkisebb meglepetés, neki legalább volt már világkupa-győzelme korábban (amellett, hogy a 2013-as vb-n például csak 13. lett), míg Potylicina néha-néha került csak az első ötbe, Orlovának pedig semmi említésre méltó eredménye nem volt karrierje során.
Ráadásul egyikük sem volt soha a ranglista első tíz helyezettje között, az olimpián viszont az első hatban végeztek. Emögött a remek rajtidő állhat. Nyikityina rajtideje egy tizedet javult a 2013-as világkupához képest, pontosan annyit, amennyit a férfiaknál győztes Tretyakové.
Az ő győzelme sem olyan sokkoló, hiszen a címvédő világbajnokként érkezett Szocsiba, Chudinov pedig harmadik lett mögötte a vb-n, a mindössze 19 éves Tregubov viszont lényegében felnőtt eredmény nélkül került be végül az első hatba.
A futamok között viszont nem volt drasztikus változás a rajtidőkben (márpedig a tolópályán csak a rajtot lehet szimulálni) az oroszoknál, így komoly előnyt nem jelenthetett a tréning. Az ausztrálok szerint a női szkeletonosok még két futam között is elugrottak edzeni, nem csak két versenynap közé iktattak be gyakorlást - ha ez így is volt, az eredményükön nem látszik.
Nagyon leegyszerűsítve azt is lehet mondani, hogy sima matekkal megoldható mindkét probléma, a szánkósoké és a szkeletonosoké is. Egyrészt, az orosz versenyzők (szánkósok, szkeletonosok, bobosok) közül szinte mindenki kihagyta a világkupa két utolsó állomását és Szocsiba költözött, hogy folyamatosan a Sanki pályán gyakorolhasson. A többi induló hat edzésfutamával szemben ők akár 100-150 csúszást is letudhattak a felkészülési időszakban, vagyis minden orosz csúszó sokkal jobban ismeri a pályát.
Emiatt rajtolhatnak jobban és emiatt vehetik jobban a kanyarokat is. Ez tehát akár pontot is tehet a szkeletonosokat ért vádra. De hogy állnak a szánkósok?
Egy egyszerű formulával kiszámítható, hogy a váltóban összehozott különbségek, hogyan aránylanak az egyéni számban összeszedett időkhöz képest. Ez látható az alábbi táblázatban, az etalon az oroszok ideje, minden különbséget hozzájuk képest tüntettünk fel, másodpercben (az országok alatt az első oszlopban a külön számokban, a futamok átlagos ideje alapján mért különbség, a másodikban a váltó egyetlen futama alatt mért időkülönbség).
| Kanada | Ausztria | Németország | Egyesült Államok | Olaszország | ||||||
| női egyes | -0,107 | +0,214 | +0,665 | +1,167 | -0,560 | -0,334 | -0,215 | -0,091 | +0,438 | +0,394 |
| férfi egyes | +0,444 | +,0422 | +0,415 | +0,659 | -0,119 | -0,136 | +0,488 | +0,470 | +0,199 | +0,264 |
| páros | -0,055 | +0,080 | -0,247 | -0,028 | -0,508 | -0,560 | +0,498 | +0,497 | +0,035 | +0,083 |
| összesen | +0,282 | +0,716 | +0,833 | +1,798 | -1,315 | -1,030 | +0,771 | +0,876 | +0,672 | +0,741 |
Ebből jól látható, hogy valóban Kanada és Ausztria esetében van komolyabb eltérés az egyéni eredmények és a váltó között. Ausztria esetében ez azonban Miriam Kastlunger számlájára írható, aki hatalmasakat hibázott a csapatversenyben, bár a két férfi egység is lassabb volt. A kanadai csapatnál szintén a női versenyző, Alex Gough vesztette a legtöbb időt. Viszont, ha ennyire romlott a pálya (2-3 tized versenyzőnként), akkor a férfi egységeknek is ennyit kellett volna romlaniuk a kanadaiknál is, a németek pedig nem tudtak volna 1 másodperces előnnyel nyerni az oroszok előtt.
Ezen felül a jéggel is trükköztek azért egy kicsit, bár nem úgy, ahogy a kanadaiak edzője gondolta. 2013 őszén lehetőséget biztosítottak a csapatoknak, hogy a Sanki pályán edzessenek, amivel nagyon sokan éltek is. Csakhogy az olimpiára egészen más állagú jéggel fagyasztották le a pályát, ami egyúttal teljesen másképp is viselkedik a bobok alatt. És amíg nekik hónapjaik voltak, hogy megszokják ezt, addig mindenki másnak három napja, vagy 6 csúszása.
A csúszósportok lényegében már nem is létezhetnek csalások, vagy legalábbis vádaskodás nélkül. Csak az elmúlt időszakban számtalan eset volt, amikor valakit csaláson kaptak, vagy riválisai ezzel vádolták meg.
A 2010-es olimpia kezdetén az egyik kanadai versenyző állította, hogy a németek szkeletonjaiban egy mágneses szerkezet van, amely segít elnyelni a rázkódásokat, ezt azonban az FIBT nem találta meg náluk. Egy olimpiával korábban szintén a németek kerültek gyanúba, csak éppen a vád házon belülről érkezett. A 2006-os olimpiát nyerő Kuske–Lange-kettőst vádolták meg azzal, hogy szabálytalan korcsolyákat használtak a bob alján, de a nemzetközi szövetség itt sem talált semmit.
Lillehammerben az egyik amerikai bobost zárták ki, mert túl melegek voltak a korcsolyái (ezáltal jobban siklik a jégen), de a világkupán is számos eset volt. A nőknél idén ezüstérmes szkeletonost, Noelle Pikus-Pace-t zárták ki egy versenyről, mert ragasztószalagból egy plusz kapaszkodót rakott a szkeletonjára, ami szabálytalan, míg a hatodik helyen záró orosz Marija Orlova tavaly piszkálta meg szkeletonját a hivatalos vizsgálat után.
A korcsolyák melegítését egyszerűen tudják ellenőrizni - minden versenyen van egy kontroll korcsolya, kint a szabadban. Ennek a hőmérsékletéhez mérik a többit, és ha eltérést tapasztalnak, tudják, hogy manipuláció történt. A szkeletonosok azonban nem éles korcsolyán mennek, hanem inkább egy hajlított vasrúdhoz hasonlító felületen. Ha ezt beolajozzák, jobban csúszik a jégen - de persze ez sem engedélyezett. De hasonló eredményt lehet elérni olvasztott banánhéjból előállított keverékkel is, amire volt is már példa.
Az orosz bobosokat egyelőre még nem gyanúsították meg semmivel, pedig a fejlődés náluk is drámai volt, legalábbis a férfiaknál. A világranglistán harmadik Zubkov olimpiai bajnok lett, a 15. Kraszjanov pedig a negyedik helyig kormányozta a bobot a férfiaknál. A nőknél egy egységük sem volt sem tavaly, sem idén a legjobb 10-ben, két futam után viszont, ők nem is hozták azt a teljesítményt, amit a férfiak. A két egységük a kilencedik és tizenhatodik helyen végzet tizenkilenc indulóból.