A NOB közgyűlése szeptemberben először fog szembenézni az utóbbi években begyűrűzött gazdasági válság következményeivel. A küldöttek a 2022-es téli olimpia rendezéséről döntenek: a kazah Almati vagy a kínai Peking lesz a házigazda. Ám míg korábban rendre legalább három kandidáló maradt az utolsó körre, most a sorozatos visszalépések után a kényszerűség dönthet.

A skandináv államok, valamint Lengyelország kihátrálása után egyértelművé vált, egyszerűen már nem éri meg a horribilis áron, később kihasználhatatlan épületekkel téli olimpiát rendezni. És ez – főleg az utóbbi szempont miatt – maximálisan igaz a nyári olimpiákra is, hiszen számtalan rothadó luxuslétesítménnyel van tele a világ az egykori olimpiák helyszínein.

A NOB német elnöke gyorsan lépett, kezdeményezésére a NOB-tagok egyhangúlag elfogadták a negyvenpontos intézkedéscsomagot (Agenda 2020), ami már a 2024-es kiválasztásnál is alap lesz.

Thomas Bach már számtalanszor hangoztatta a fenntarthatóságot, a rugalmasságot és az olcsóbbá tételt. Ez a három kitétel még nagyon sokszor elő fog kerülni a közeljövőben, mert az biztos: 

a luxusolimpiák ideje lejárt.

A megoldás azonban továbbra sem világos, és arra Bach sem adott határozott választ, hogy hogyan lehetne olcsóbbá és a kisebb városoknak gazdaságosabbá tenniük a játékokat, miközben a 10 ezres sportolói összlétszám nem változik, és a játékok ideje is 17 nap marad.

Ha az olimpia idejét meghosszabbítanák, akkor a program széthúzásával máris gazdaságosabbá tehetnék, hiszen egy hónap alatt ugyanabba a csarnokba több esemény is beférne, kevesebb szállodai férőhely is elegendő lenne, és kisebb olimpiai falura lenne szükség.

És hogy lehet még olcsóbb?

Dénes Ferenc sportközgazdász szerint elvárható a NOB-tól, hogy amikor megjelenik a pályázati kiírás, akkor tippeket, közvetlen ajánlásokat adjon, akár konkrét tervek formájában is: hogy lehet gazdaságosabb a sportvilág legnagyobb eseményének megrendezése?

„A racionalitás a legfontosabb. Ha a NOB vezetői beérik gazdaságos és kényelmes hotelszobákkal, és nem lesznek lakosztályok, valamint nem lesz előírás a hat vagy a hét csillag jó néhány szállodánál, már egy költségvetési tételen biztosan lehet nyerni. A pályázat sem kerül majd sok millió dollárba. Ez ugyan csepp a tengerben, de sok kicsi sokra megy. A stadionok, csarnokok befogadóképességén biztosan engedni fognak, még ha ez a jegybevétel megkurtításával is jár. Valamit valamiért. Az emberléptékű olimpia gigantikus, öncélú arénákban nem képzelhető el. Rossz nézni például a pekingi Madárfészek kihasználatlanságát. Pedig Kína erős gazdaság, komoly minőségi sporttal.”

Dénes egyetért azzal, hogy a NOB eddig csak jól hangzó jelszavakat dobott be, de biztosan lesznek konkrét lépések is.

Sőt, szerinte már Rióban is a karcsúsítás hívei a rendezők, mert erre hallgatólagos felhatalmazást kaptak a 2016-os nyári olimpiára. Rio legnagyobb problémája egyébként még mindig a szállodai kapacitás.

Nehéz egyébként viszonyítani is, hiszen nem lehet azt mondani, hogy 20 százalékkal kevesebből kell kihozni a 2024-es rendezést, mint azt London tette 2012-ben, hiszen mindegyik pályázó eltérő adottságokkal rendelkezik, mint London.

Csak vegyük a focit. Azért nem lenne szerencsés azt mondani, hogy például a 90 ezres Wembley-nél 20 százalékkal kisebb stadionban is elég döntőt tartani, hiszen az is 73 ezres stadiont feltételezne, ami szintén hatalmas.

Nem véletlen ugyanakkor, hogy a 2024-es olimpiára jelentkező négy amerikai város közül a legkisebb, Boston kapta meg az esélyt. Ne legyen ugyanakkor kétségünk, a város is 40 milliárd dolláros összköltséggel számol, (ebből 4,5 milliárd a közvetlen olimpiai létesítményfejlesztés). Boston félmilliós, elavult tömegközlekedéssel, de nekik nyilván nem gond, ha új metrókocsikat kell forgalomba állítani.

Arra is könnyen előteremtik a pénzt, ha 10 ezres olimpiai falut kell építeni, mert a városban lévő nyolc egyetem hallgatói hosszú távon biztosan ki fogják tudni használni. Ahogy a felújított vagy új építésű csarnokok kihasználtsága is garantált, hiszen az összes népszerű amerikai sportnak is helyet ad Boston (NFL: Patriots, NBA: Celtics, NHL: Bruins, MLB: Red Sox). 

Róma és Párizs mellett a németek is rendezésben gondolkodnak – de még nem dőlt el, Berlin vagy Hamburg lesz-e a befutó –, és nyilván ők is abban bíznak, nem csak egyszerű, hangzatos szlogen a költségek lefaragása.

Dél-Afrika országos olimpiát szeretne, és mivel a kontinensen nem volt még, színre lépésükkel átrendeződnek az erőviszonyok. Most még sokan kalkulálnak úgy, hogy Amerikának kell megkapnia, mert 1996 óta nem volt ott olimpia.

Magyarország sem egy, hanem több városban képzelné el a játékokat. Budapest kizárólag vidéki városokkal együtt lenne képes szóba jöhető koncepciót készíteni. Ha viszont a röplabda és a kézilabda Győrbe költözne, Debrecené lenne a birkózás és a cselgáncs, Szegedé a kajak-kenu és az evezés, amivel az olimpiai eszme sérülne, hiszen az érintett sportolóknak is ott kellene lakniuk. Bár ezek a távolságok könnyen áthidalhatóak, hiszen Londonból is majdnem kétórás utazásra volt az etoni evezős illetve kajak-kenu pálya.

Az olimpiai eszme ezzel mindenképp sérülne, Boston vagy Berlin nem indulna ilyen hendikepből.

A közgazdász, korábbi államtitkár-helyettes a decemberben megalakult Olimpiai Védnöki Testület tagja, és a tagok többnyire arról beszéltek, hogy esélyesebbek vagyunk, mint amikor a 2012-es szándék megfogant. Kivált, mert 2017-re megépül egy uszoda, a 2020-as Eb-meccseket pedig egy 68 ezres új stadionban kell majd megrendezni. Mivel ez a stadion még csak látványtervekben van meg, nyilván bele lehet álmodni egy futópályát is.

Dénes emlékeztetett arra, hogy Magyarország szinte valamennyi olimpiai sportágban rendezett már vb-t vagy Eb-t. Mivel az olimpián kisebb a létszám, mint egy vb-n, a rendezési és a szervezési feladatoknak garantáltan eleget tudnánk tenni, hiszen megvan a kultúrája.

„28 vb-t egyszerre rendezni a helyi logisztikára hárít igen komoly feladatot. Azt mondom, még a létesítmények megépítésénél is lényegesen komolyabb feladat eljutni egyik helyről a másikra a tömegnek, elszállásolni, etetni-itatni, szórakoztatni az ideérkező százezreket, nem is beszélve a biztonságuk garantálásáról. A megnövelt kapacitások utóhasznosítása azonban igen nehéz.”

Londonban az olimpiai falut arab befektetők építették meg, és később ők adták bérbe vagy értékesítették az ingatlanokat. Ha ez a módszer alkalmazható Magyarországon, akkor lehet vágni a költségeken, de még mindig kellene vagy 4 ezer milliárd forint.

„Abban bízom, hogy legalább egyszer – de inkább többször – felelősen végigszámoljuk, megnézzük, mit nyer az olimpiával az ország. Nem romantikus álmokat kergetve, hanem ésszerűen végigveszik okos emberek, hogy jó-e az országnak, ha a lakosai vonattal másfél óra alatt elérik Debrecent, háromnegyed óra alatt a Balatont vagy Győrt. Ha igen a válasz, és ehhez a tervhez a háztartások jó szívvel hozzájárulnak az adóforintjaikkal, mert tudják, biztosan erre a célra fordítják a pénzüket, akkor egy élhetőbb országunk lesz. Ha nem számoljuk végig, igen komoly kockázatokat vesz nyakába a generációnk, az esetleges kudarcok következményeit pedig még az unokáink is nyögni fogják.”