Néhány nap múlva kezdődik az év egyik legfontosabb golfversenye Georgia államban, a US Masters.

Itthonról nézve nehéz elképzelni, mekkora pénzek mozognak a nemzetközi golfban, de azt különösen nehéz elhinni, hogy a Masters mindössze négy nap alatt annyi bevételt hoz, mint ami az NB I.-ben focizó összes játékos becsült transzferértéke együttesen.

Azt mondják, kétféle ember létezik a nemzetközi golfban. Az egyik, a szerencsés típus, már valamilyen üzleti kapcsolatban áll a Mastersnak otthont adó legendás Augusta National Golf   Clubbal, a másik pedig az, aki csak szeretne valahogy odaférkőzni a golf világának legértékesebb és legexkluzívabb klubjához.

Talán ez magyarázza, hogy a Master pénzügyeiről nagyon kevés információ szivárog ki. Vannak azonban olyanok, akik átlátják a golf üzleti modelljét és az Augusta National működését egyaránt. A Masters ugyanis egy valódi aranybánya, de mégis meglehetősen kiaknázatlan. Szervezői rengeteg pénzt költenek a verseny és a sportág fejlesztésére, népszerűsítésére.

Összesítve, a Masters hozzávetőlegesen 115 millió dollár bevételt fog idén termelni, amely a Golf Digest számításai szerint körülbelül az ötszöröse az 1997-ben rendezett verseny 22 millió dolláros bevételének. Ebből a 115 millió dollárból pedig legalább 30 milliós profitot várnak a szervezők, amely szintén jókora emelkedés a 97-ben keletkezett 7 milliós nyereséghez képest.

A verseny 1934-es kezdete óta, már a legendás Bob Jones és Clifford Roberts vezetése alatt is arra figyeltek, hogy a játékosok és a közönség számára a legjobb feltételeket biztosítsák.  A céges logók kizárása és a limitált résztvevőszám is mutatja, hogy ez a verseny talán az utolsó olyan globális sportesemény, ahol üzleti szempontok helyett a játékot, a sportot részesítik előnyben.

A 2006-ban megválasztott klubelnök, Billy Payne azonban azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy feltűnés nélkül, de jelentősen növelje a bevételeket úgy, hogy ezt vissza is tudják forgatni a sportba. És ez oly módon sikerült neki, hogy mialatt a sport üzleti és kereskedelmi értéke nőtt, előrelátás és önfegyelem segítségével úgy tudta jelentősen növelni a bevételeket, hogy ezzel nem ártottak a sportágnak. Az emberek Augustában az egyedüli, utánozhatatlan Masters-hangulatot keresik. A jó ütések után a tömeg morajlását akarják hallgatni, és pontosan ezért itt nem csúfítják el a pályát céges reklámok. A Masters ugyanis maga a tiszta, hamisítatlan sportélmény.  

2012 óta másodszor emeltek árakat. Most 75 dollárral kerül többe az a 325 dolláros bérlet, amely mind a négy versenynapon belépésre jogosít. Ez a globális versenysport események piacán kifejezetten olcsónak számít, hiszen a SuperBowl jegyek idén 800 és 1900 dollár között voltak. De ha azt nézzük, a Kansas City Royals éves bérletesei is legalább 100 és 420 dollár közötti árakon kaphattak jegyeket a Word Series-sorozatra.

Más képet mutat természetesen a jegyek viszonteladói piaca. A StubHubon például legalább 5088 dollárt kell leszurkolni egy négynapos Masters-bérletért, a szerdai gyakorlónap jegyei pedig az eredeti 65 dolláros ár helyett 925 dollártól indulnak, míg a vasárnapi döntőre 1600 dollár alatt lehetetlen jegyet szerezni.

Ezek az őrületes viszonteladói árak természetesen egy idő után a verseny rendezőit is zavarni kezdték, ezért elkezdték felvásárolni a feketepiacon a négynapos bérleteket, és szétválasztották őket napi jegyekre. Emiatt is rengeteg olyan ember van a versenyen, akik először látogatnak Augustába nézőként. 

Persze megkérdezhetjük, mi történik még azokkal a jegyekkel, amelyeket a verseny szervezői felvásárolnak a feketepiacon. Egy részük például azokhoz kerül, akik 6000 vagy akár 7500 dollárt is hajlandóak kifizetni azért, hogy a 2013-ban, az ötös pályaszakasz mellé épített, közel tízezer négyzetméteres Berckmans Place vendégei legyenek. Ez a lélegzetelállító létesítmény 5 étteremmel rendelkezik, a 7-es, a 14-es és a 16-os greenek másolata is megtalálható itt, és persze a szerencsés vendégek olyan csecsebecséket vásárolhatnak, amelyek csak ennek a kiválasztott közönségnek elérhető. A létesítmény legalább 2000 ember szórakoztatását és kikapcsolódását látja el, és ez a számokban is visszaköszön, hiszen idén 12 millió dolláros bevétellel számolnak csak ebből, úgy, hogy ebben az összegben nincs is benne a csecsebecsék értékesítése.  

Az Augusta National Golfklub nem árulja el, hogy pontosan hány jegyet adnak el a versenyre. Azonban ha ezt a 12 milliót hozzáadjuk ahhoz a 325 dollárért értékesített, kb. 40 ezer embernek eladott bérlethez, ami a négynapos versenyre látogatására jogosít (13 millió dollár), valamint ehhez hozzáadjuk még a hétfő és szerda közötti gyakorló időszak 150 ezres jegyértékesítését (9,75 millió dollár), már rögtön 34,75 millió dollárnál járunk.  

Ez az összeg 1997-ben még csak 6 millió dollár volt, igaz, akkor a négynapos bérletért 100 dollárt, a gyakorlónapokért 16-21 dollárt kértek, a Berckmans Place pedig még nem is létezett. Ha azt vesszük, hogy összesen 310 ezer látogató 25 dollárt költ ételre és italra (ne felejtsük el, hogy itt szinte bagóért, 3 dollárért lehet egy sört inni és a szendvics is csak 1.75-be kerül) máris 7.75 millió dollárral növeltük a bevételi oldalt.  

Ha azt feltételezzük, hogy a 40 ezer bérletes és a 150 ezer gyakorlónapra látogató vendég fejenként 250 dollárt költ csecsebecsékre (olyanok is bőven akadnak, akik hosszú listával érkeznek, hogy a rokonoknak és a barátoknak mit kell venni) az további 47,5 millió dolláros bevételt jelent. Ismét egy hatalmas ugrás a 9 milliós bevételt jelentő 97-es évhez képest. Igaz, akkor még csak 13 kassza volt a pólókat, sapkákat, bögréket és egyéb szuveníreket árusító sátrakban, aminek ma már a többszöröse pörög folyamatosan. Ehhez vegyük még a nemzetközi televíziós jogok 25 millió dollárját (a tv-jogokról még szót ejtünk mindjárt), és elértünk a 115 millió dolláros bevételi végösszeghez.  

A túl sok pénz nem biztos, hogy jó  

Legalábbis a Masters főnökei egyáltalán nem a bevételek mindenáron történő növelését tűzték ki célul. Valószínűleg akkor is eladnának minden jegyet, ha háromszorosára emelnék az árakat. (1972-től várólistán lehet regisztrálni, ha valaki jegyet szeretne venni, ezt 78-ban egy darabig megszüntették, azonban 2000-től az óriási jegyigény miatt ismét van várólista.)  

Az étel- és italárakat olyan alacsonyan tartják, hogy éppen ne legyen veszteséges, de az is lehet, hogy kicsit ráfizetnek. És belegondolni is rossz, hogy mekkora bevételt jelentene, ha csinálnának mondjuk egy online áruházat, amivel a kiegészítenék a pólók, sapkák, bögrék és egyéb csecsebecsék értékesítését.  

De talán sehol sem látszik jobban a szervezők óvatossága és visszafogottsága, mint az amerikai piacot érintő közvetítési jogok terén. 60 éve ugyanis a CBS csatorna közvetíti a versenyt. Ez az együttműködés még 1956-ban indult, de úgy, hogy mindig csak egy évre szerződnek velük. (Az amerikai sportcsatorna, az ESPN egyébként 2008 óta közvetítheti a nem hétvégi versenynapokat kábeltévé-hálózatán. ) A Masters TV közvetítési jogainak értékesítését a mai napig homály fedi, állítják a tévés szakma képviselői. Valamit változott a megállapodás Billy Payne színre lépésével, de sem a szervezők, sem pedig a csatorna nem profitál a közvetítési megállapodásból.  

Más televíziós szakember ezt a következőkkel magyarázza:  „A verseny végén a CBS elküldi a számát a szervezőknek. Ők ezt átnézik és egyből elkérik a szponzoroktól az összeget, így tulajdonképpen velük fizettetik ki a közvetítést.” 

Ez azt jelenti, hogy az IBM, az AT&T és a Mercedes 6-8 millió dollárt fizet fejenként, amiért óránként 4 percnyi reklámidőt kapnak. Ez nagyjából a harmada annak a reklámmennyiségnek, amit az emberek egy világesemény közvetítésénél látnak az amerikai csatornákon. A Rolex és a UPS pedig a nemzetközi közvetítések során kerül képernyőre. Ha a szervezők egyszer megversenyeztetnék a közvetítési jogokat az amerikai piacon, sokkal több pénz keresnének, mint például a US Open jogtulajdonosa, de egyelőre szó sincs erről. Pedig azért az nem lenne elhanyagolható bevétel, miután az Open jogait évi 93 millió dollárért vette meg a Fox Sports 12 évre 2013-ban. 2003-ban egy sajnálatos vita miatt nem voltak a Mastersnek szponzorai. Akkor még a pay-per-view, tehát az egyéni előfizetős konstrukció is felmerült. Ez is hihetetlen bevételt hozna, hiszen a nézők simán fizetnének 100 dollárt a hétvégi közvetítésért és legalább 2-3 millióan lennének így is kíváncsiak a versenyre. De ennek ellenére a szervezők ragaszkodnak a CBS-megállapodásukhoz.  

És a CBS is ragaszkodik hozzájuk, hiszen a Masters presztízse óriási, ráadásul a nézettség is párját ritkítja minden évben. A csúcsot a 97-es év hozta, amikor Tiger Woods vasárnapi játékát több mint 14 millióan nézték. Ez a szám azóta is abszolút rekordnak számít golfközvetítések esetében.

Hogy miért éri meg a szervezőknek az egyéves szerződés és a komoly közvetítési díjaktól történő elesés? A válasz egyszerű; így a klubnak teljes kontrollja van azzal kapcsolatban, hogy milyen módon mutatják be a közvetítés során. Az ismert, de botrányos beszólásairól ismert riporter, Gary McCord például azonnal ki lett tiltva, amikor brazil gyantázáshoz hasonlította a hihetetlen rövidre nyírt gurító greeneket.  

A számok azért így is magukért beszélnek. A tv-jogdíjak és a catering igaz, csak magát termeli ki, de azért van 34,75 millió dollár jegyeladásból, és 25 millió a nemzetközi tv-jogdíjakból. Csecsebecsékből 47,5 és 7,75 az étel-ital értékesítésből. Ez adja ki a 115 millió dolláros összbevételt.  

És hova megy el ez a rengeteg pénz? Úgy hírlik, hogy 65%-os haszonkulcsot tesznek a szervezők a ruházatra és a logózott termékekre, ami rögtön 98,4 millióra csökkenti az összbevételt. 9 milliót költenek a pénzdíjakra, és összesen 50 millió megy el a biztonsági szolgálatra, a fizetésekre, az éves karbantartásra, a játékosok kiszolgálására, valamint az ételek és italok előállítására és szállítására.  

Így a bevételből már csak 48,4 millió dollár marad, amire igen magas, 39,6 százalékos adót fizet a klub (19,2 millió dollár), aminek a végén az adózás utáni nyereség 29,2 millió dollár (szemben a 97-es 7 millióval).  

Infrastruktúra-építés  

Payne azonban nem pihenteti a bevételekből származó nyereséget. Nemcsak a korábban említett Berckmans Place-t építették fel, hanem diszkrét, szinte eldugott helyeken látják vendégül a legfontosabb céges partnereiket a 10-es szakasz mellett. Ezenkívül 100 hektárnyi területet is összevásároltak közvetlenül a golfklub mellett, potom 55 millió dollárért az elmúlt években.   

Ennek célja az volt, hogy a parkolót áthelyezhessék a korább helyszínről, aminek a helyén egy minden igényt kielégítő gyakorlóterületet tudtak létesíteni 2010-ben. A következő ilyen jellegű fejlesztés egy új médiaközpont építése lesz, miközben a régi médiaközpont elkerül majd az egyes pályaszakasz mellől. 

Az így megüresedett helyet az ajándéktárgyakat árusító pavilon vagy sátor megnövelésére is tudnák használni, azonban a klub működését ismerő források szerint vagy ingatlanfejlesztésre, vagy újabb, a vendégek szórakoztatását segítő fejlesztésre fogják feltehetően használni. Ugyanis a klub célja, hogy minden klubtagnak megfelelő szállást tudjanak nyújtani a pályán belül a klubversenyek és a Masters alatt.  

Visszaforgatjuk a pénzt a sportba  

Ahogy Payne klubelnök bővíti az infrastruktúrát és növeli a bevételeket, ezzel együtt a sportág népszerűsítését is szem előtt tartja. A Masters 1997-ben vált a golfsport úgymond kormányzó szervévé, amikor az Első Elütő Alapítvány egyik meghatározó támogatója lett. Az alapítványt – amelynek célja, hogy a sportágat minél több fiatal ismerje meg – az USGA, az amerikai PGA az LPGA és a PGA Tour, tehát a legnagyobb szövetségek és versenyszervezők támogatják.  

2009-ben a Masters és a skót R&A nemzetközi golfszövetség közösen hozták létre az  Asia-Pacific Amateur Championship versenyt, amelynek a győztese meghívást kap versenyzőként a Mastersre. 2011-ben a Masters Alapítványt hozták létre, amelyet az első évben 2,9 millió, utána 3,2 millió dollárral támogatták.  

„Minden évben annyit adunk, amennyit tudunk és ezt a pénzt a játék népszerűsítésére és fejlesztésére használjuk – mondta Payne egy tavalyi sajtótájékoztatón. – Az a célunk, hogy folyamatosan, jelentős összeggel járuljunk hozzá az alapítvány működéséhez.”  

Az első Drive, Chip and Putt versenyt a juniorok számára 2014-ben tartották, idén pedig a Latin America Amateur Championship versenyt indították el, amely szintén a győztes számára garantált Masters-részvételt jelent. Az alapítvány 200 ezer dollárt adott az Augusta Első Elütő programnak 2012-ben, és támogatja az LPGA Alapítványt, az LPGA/USGA sportágfejlesztési programjait is.   

„A Masters Verseny Alapítványnak is központi szerepe van abban, hogy segítse felelősségünket a sportág folyamatos nemzetközi fejlődésében” – nyilatkozta Payne.  

Az Asia-Pacific Amateur Championship rendkívül sikeres kezdeményezésnek bizonyult. Amikor kiderült, hogy a győztesnek lehetősége lesz elindulni a Mastersen, volt, aki azt gondolta, hogy érdemtelenül osztanak ki egy indulási jogot. De a kétszeres győztes japán Hideki Matsuyama bebizonyította, ez nem így van, miután 23 évesen már a PGA Tour egyik legtehetségesebb játékosaként tartják számon. 2012-ben pedig egy 14 éves kínai fiú azzal ejtette ámulatba a világot, hogy a Mastersen bejutott a hétvégi döntőbe.  

Payne nemrégiben azt nyilatkozta, hogy „mi Augustában a sikert és a sportág jövőjét kissé máshogy nézzük.” Nem a számokkal foglalkozunk. Nem definiálható, kimutatható, mérhető növekedési rátákkal számolunk. Ehelyett a gyerekek arcán levő mosolyt tartjuk fontosnak, és ha ezt elérjük, és máshol is ezt látjuk, akkor megnyugodhatunk, hogy jól áll a sportágunk.”  

Egy biztos, a klub türelemmel és önfegyelemmel intézi a pénzügyeit. Ahogy a néhai nagy elődök, Jones és Roberts szerették volna, nem vesztették el küldetésüket, miszerint a játékosok és a látogatók a legfontosabbak. És erre a vízióra alapozva adnak vissza rengeteget a sportágnak. A klub minden évben egyre több pénzt termel és ebből egyre több fontos dolgot tud megvalósítani.  

A cikk Ron Sirak írása alapján készült, Váczi János sportközgazdász fordította.