A székely, a vatikáni és a magyar cigányválogatott minitornán mérkőzött meg egymással Velencén pénteken délután, és miközben a nyár gyorsan véget ért, az első őszi esős nap különös meglepetésekkel szolgált. Riport.
Már napokkal a minitorna előtt teszteltem különféle, a sporttal szoros vagy távolabbi kapcsolatban álló ismerőseimet, hogy mit reagálnak rá. A legtöbben hitetlenkedve néztek rám, majd amikor mondtam, hogy tényleg ez lesz, meglepő módon a legtöbbjüknek egyből az jutott az eszébe, hogy ez úgy hangzik, mint egy vicc első sora.
Szóval a pápa, a székely meg a cigány ülnek a vonaton, csakhogy itt a pápa helyett a Vatikán svájci gárdistákból és papokból álló válogatottja, a bölcs székely helyett a Székely válogatott és a mindig rafkós cigány ember helyett a magyar roma válogatott találkozott egymással, és nem egy vonaton, hanem egy futballpályán.
Emiatt, és mert a részemről semmi érzelem nincs benne, a cikkben a továbbiakban svájcizni, székelyezni és cigányozni fogok.
Ahogy így nagy váltással véget ért a nyár, egy kicsit azért reménykedtem benne, hogy az eső talán majd elmossa a rendezvényt, de Mezei István főszervező olyan határozottan mondta, hogy ne vicceljek, nem ezért utaztak ennyit a csapatok, így ház nekiindultam a távoli Velence felé.
47 kilométerrel később a teljesen kihalt Velencei-tónál, közvetlenül az eső áztatta és szél fútta velencei strand mellett terül el a pálya. Amikor megérkeztem, a piros-fehér árpád-sávos vatikániak éppen az öltöző kijáratnál a fedett részen álldogáltak tanácstalanul, és látszott rajtuk, egyetlen porcikájuk sem kívánja ezt az esős hideg időjárást, de aztán erőt vettek magukon, és megindultak a pályára.
Nekem abban a percben esett le, hogy nem beöltözött bíborosok kergetik majd a labdát, hanem saccra legalább 190 centis, kidolgozott felső testű testőrök, akik így invitálták társukat a közös bemelegítésre: Pipo, Pipo komm schnell!
Nem szeretem bevallani, de fogalmam sem volt, hogy Vatikánban a német a hivatalos nyelv, legalábbis a válogatottnál, persze a svájci gárda azért némi támpontot adhatott volna, de legalább ezt is sikerült felírnom magamnak.
Apropó bemelegítés. Régi adósságomat törlesztem most, ugyanis elárulom, hogy a füves szlengben a füvezni és futballozni egyaránt szerető társaságokban bemelegítésnek hívják, amikor mindenki körbe áll, és kézről kézre megy a cigi. Mielőtt azonban túlságosan elmerülnénk ebben a kérdésben, térjünk vissza Velencére, ahol ezekben a percekben a másik öltözőnél is felbukkant néhány fiatal. Ők voltak a cigány válogatott tagjai, néhányuk ugyan beöltözve, de a többség civilben, és úgy tűnt, eszük ágában sincs a pályára lépni, melegíteni, ellenben akadt olyan, aki inkább elszívott egy staubot az eresz alatt.
Miközben kiguvadó szemekkel figyeltem, és egyszerre igyekeztem mindent lefotózni és befogadni, remegő izgalommal vártam, hogy végre megjelenjenek a székelyek, és isten bizony, arra nem számítottam, hogy majd az oldalukon egy fejszével illetve egy pálinkás butykossal futnak ki a pályára, de egy kicsit így csalódott lettem, hogy világoskék mezben, és olyan katonás rendben futottak ki az öltözőből, mintha a határra mozgósított zászlóalj lennének. Ez a fajta rend és a mindenre flegma bölcsességgel felelő székely képe nem fért össze a fejemben.
Amúgy még azt is feljegyeztem, hogy a vatikáni csapatnak mezszponzora is van, alpenlodge.ch. Megnéztem, nézzék meg önök is.
Kárcsi, dobjál már egy labdát, kiabált az álldogálók felé az egyik cigány fiú, akiről később kiderült, hogy Kevinnek hívják (róla még lesz szó), és aki a többiektől eltérően kifutott a pályára kapura rugdosni. Nem sokkal ezután kiderült, ennek is megvan az oka, ugyanis erősítés gyanánt beállt a vatikániakhoz játszani, ahogy az is kiderült, így a svájciaknak legalább lett egy játékosuk, aki focizni is tud.
A vatikáni svájci gárdát ugyanis nem futballra találták ki, mit szépítsem, botladoztak a labdában, a leggyakoribb szó, amit hallhattam, ha valakihez odakerült a labda, az az Achtung volt.
Mielőtt elkezdődtek a küzdelmek, ami itt szó szerint küzdelmet jelent a felázott talajjal és a labdával, két dolgot még kiemelnék. Az egyik a megnyitóbeszéd, ami amennyire hosszú volt, mégsem volt teljesen érdektelen, mert sokszínű Európáról szólt, a másik pedig a mindenhol megjelenő Mága Zoltán, akinek először csak a hatalmas Mercedesét vettem észre, rögtön a pálya mellé leparkolva, aztán őt magát a pályán, amikor a csapatok felsorakoztak. Beállt középre. Nekem amúgy semmi bajom az ilyen celebséggel, ha a szándék nemes, felőlem akár a nemzet prímásának is hívhatják.
Tipikus keresztnevek a vatikáni csapatból: Jan, Oliver, Fabio
Tipikus keresztnevek a székely csapatból: Sándor, Botond, Endre, Árpád
Eközben a székely kispad mellé helyezkedtem, hátha elkapok valami eredeti nyelvjárást, tájszólást, de a helyzet az, hogy én valószínűleg valamit nagyon rosszul tudhatok székely testvéreinkről, mert az egyetlen, amire rávethettem magam, az egy szögletnél elhangzott nyugala volt, ami hiszik vagy sem, azt jelenti, hogy nyugalom.
Még ide kívánkozik az is, hogy a valóságban ez nem A székely válogatott, hanem egy nagy részben a nyárádszeredai csapatra épülő B vagy C válogatott, akik így is lemosták a svájci gárdistákat. Sőt, a meccs végére beállt hozzájuk egy 60 éves férfi is, akiről kiderült, hogy Sanyinak hívják, és az elmúlt hat évben 13-szor volt infarktusa, ami valamennyire igazolta a fejszés székelyekről szóló elképzeléseimet. Amúgy régebben kapus volt, és az első infarktusát a pályán, a kapufának dőlve hordta ki. Azt hitték, részeg.
Persze mint minden alacsonyabb osztályú futballmeccsen, az ilyen miniválogatottak meccsén is a legjobbak a beszólások. A 60 éves Sanyi például kapott egy labdát, ami kicsit mögé érkezett, ezért csak nehezen találta meg, rögtön jött is a beszólás a pályáról, legközelebb térképet is küldök hozzá!
A székelyek edzőjétől megkérdeztem, hallott-e a Csíkszeredai akadémia magyar szerepvállalásáról, hallott bizony, de szerinte ott mindenki "amint kiesik az anyja izéjéből, rögtön a jégre esik".
Ja, és az első székely gól már az első percben érkezett a vatikáni kapuba, amit a székely kispad a pápának szóló hadüzenetként fordított le magának.
A cigányok már nem voltak ennyire visszafogottak, ha jól számoltam hat gólt lőttek a pápának.
Tudják, mit mondanak a cigányok a meccs előtt összetartásnál? Hajrá, magyarok. Olyan jó volt hallani, hogy el is felejtettem jegyzetelni. A cigány himnusz mindenesetre lement háromszor is. Hallgassák meg.
Mint említettem, a cigányoknál Kevin volt a legaktívabb, ő mind a három meccset végigjátszotta.
A döntőt természetesen a székelyek és a cigányok játszották. A székelyek a pályára menet egymást biztatták, most már nem kell behúzni a kéziféket. Majd a székely edző azt is megjegyezte, hogy ha egy kicsit hamarabb jöttek volna, még a bevándorlókból is összejöhetett volna egy válogatott.
A döntőben 0-0-ra végeztek, ezért büntetőkkel döntötték el a torna sorsát. A székelyek mindegyiket belőtték, a cigányoknál viszont, ki más, sajnos Tibinho rontott. Neki aznap nem jött össze a gól.