Évek óta beszédtéma, és mostanában még inkább, hogy vajon a keletről, vagy Afrikából érkező menekültek mennyire könnyen, vagy éppen nehezen képesek beilleszkedni az új hazának választott országok társadalmi rendjébe. A sport egy ilyen módszer, a világ tele bevándorlók alapította és a mai napig általuk működtetett csapatokkal.
A sport jó példával jár elől, és bizonyítja összetartó erejét. Számos példa akad a bevándorlók által alapított sportklubok sikerére, amellyel nem csak sajátjaik, de a környezetük elismerését is kivívták.
Amíg Magyarországon, a budapesti bajnokság negyedik osztályában találunk egy csak afrikai és ázsiai bevándorlókból alapított klubot, amely amatőr szinten próbál maradandót alkotni, addig Londonban, magyar lányokból verbuvált csapat, a London Angels már a nemzetközi szereplésig jutott kézilabdában.
A csapat 2013-ban alakult, egyből megnyerte az angol másodosztályt, majd a 2014/15-ös szezonban már a dobogón, a harmadik helyen végzett, európai kupaindulási jogot szerzett.
A túlnyomórészt külföldiekből álló, amatőr, a BLASZ I. osztályában szereplő Inter CDF a legjobb 16 közé jutott a Magyar Kupában. Szerdán 2-1-re győzte le a III. kerületi TVE-t, amely az NB III.-ban szerepel. Az Inter az előző körben a megye I.-es Hajdúböszörmény ellen nyert. A csapat elnöke a nigériai Nelson Victor, és az Inter célja elsősorban az, hogy elősegítse a gyerekek és fiatalok integrációját a focin keresztül. A keret gerincét nigériai játékosok adják a mai napig is, de magyarok is fociznak a csapatban.
Azonban az amatőr alapokon szerveződő egyesület hirtelen megoldhatatlan feladat előtt állt, hiszen a nemzetközi induláshoz 10 ezer fontra volt szüksége, amelyből mindössze 300 állt a rendelkezésre. A segítség aztán Magyarországról érkezett.
A Magyar Kézilabda Szövetség egyszeri és rendkívüli döntéssel 9700 fontos keretösszegű támogatásáról határozott, hozzájárulva ezzel a csapat európai kupaindulása elősegítéséhez. A nagy kaland majd novemberben kezdődik, a macedón HC Vardar Junior elleni selejtezővel.
Svédország az elmúlt évtizedekben a világ szinte minden pontjáról fogadott be menekülteket. A kelet-török és közel-keleti területekről (elsősorban vallási üldöztetés miatt) rengetegen érkeztek az északi országba.
A Stockholmhoz közeli Södertaljéban egymás után alakultak a sportklubok. 1974-ben asszír bevándorlók alapították a Assyriska FF elnevezésű klubot. Többségük Törökországból menekült asszír ortdodox. 1975-ben a svéd hetedik osztályból indult a csapat karrierje, amely 2003-ban ért a csúcsra. Ekkor a Svéd Kupa döntőjébe jutottak ahol aztán 2-0-ra kikaptak az Elfsborgtól.
A csapat évről évre lépett előre, ma már stabil másodosztályú csapat. 2005-ban a legjobbak között, az Allsvenskanban is kipróbálták magukat, de egy év után visszazuhantak. A csapat keretében már svéd állampolgárságú, de asszír származásúak szerepelnek többségben, természetesen svéd játékosokkal kiegészülve. A sokszínűséghez tartozik, a csapat edzője egy Jugoszláviában született bosnyák szakember, Valentics Azrudin.
A csapatról 2006-ban Nuri Kino és Erik Sandberg forgatott dokumentumfilmet, Assyriska: egy válogatott nemzet nélkül címmel, ami még abban az évben elvitte a Beverly Hills Film Festival Arany Pálma-díját.
A szír-arámi ortodoxok szintén Södertäljéban alapították 1977-ben a Syrianska FC-t, amelynek a hetedosztályból indulva 1993-ban sikerült eljutnia a második ligáig, majd három idényen át szerepelt a svéd bajnokság legjobbjai között. 2010-ben jutott fel, de a 13. helynél előrébb egyszer sem sikerült végeznie.
Ma már Glödhett Derby Södertälje néven ismert rangadó a két csapat egymás elleni meccse. Az elsőre 2007-ig kellett várni, két évvel később pedig már a 85 ezres kisváros közel egytizede ott szorongott a Södertälje Fotbollsarena-ban, telt ház, azaz 6700 néző előtt a Syrianska nyert, majd a négy hónappal későbbi visszavágón az Assyriska.
A hatvanas években a német munkaerőhiány pótlására rengeteg török vendégmunkás érkezett Németországba, a török közösség száma mára meghaladta a 2 milliót, de közülük csupán alig 500 ezernek van német állampolgársága. Nagyon sok másod-, harmadgenerációs török már németként éli mindennapjait, de sokan a mai napig is török sportklubokba tömörülve őrzik meg identitásukat.
A helyi törökök legismertebb klubja a Türkiyemspor Berlin, amely eddig különösebb sikereket nem tudott felmutatni, a legkomolyabb eredménye a 2000-ben elért bajnoki cím volt az V. osztályban. A legismertebb játékosuk viszont Ümit Karan, aki a Türkiyemsporból indulva a török válogatottig jutott. Bár a nagy sikerek elmaradtak, mégis világhírűvé vált azzal, hogy 2007-ben a Német Labdarúgó Szövetség integrációs díjat nyújtott át és támogatta a klubot.
Sok, nagyszerű török futballista volt, akinek megadatott, hogy a német válogatottban váljon világhírűvé, mégis inkább a törököt választotta. Yildiray Bastürk, Hamit és Halil Altintop vagy Nuri Sahin Németországban élt és ott is futballozott sokáig, mégis a török válogatottban szerepelt.
Persze ellenpélda is akad, az első ilyen Mehmet Scholl, aki nevelőapja nevét vette fel, vagy Mesut Özil, akit mind a két csapat csábított, végül a németet választotta. Ez a lista rövidesen bővülhet, hiszen a mostani U17-es és U19-es német válogatottban is számos török származású futballozik
A sporton keresztüli összetartozást kifejezendő Észak-Amerikában és Ausztráliában is sorra jöttek létre az 50-es, 60-as években a horvát, a görög, az olasz, vagy szerb bevándorlók által alapított csapatok. Összekeverni is nehéz lett volna, majdnem mindegyik nevében ott szerepelt a nemzeti hovatartozás.
Mindez jól mutatta, hogy a sport az egyik legjobb eszköz az integrációs problémák megoldására. Ahogy az a fent említett svéd csapatokra is jellemző, Södertälje lakossága ugyanúgy magáénak tekinti a két klub bármelyikét, mint ahogy az azt alapító asszírok, vagy szírek.