Az atlétika megrogyhat a doppingbotrányban, de máshol sem tisztábbak a sportolók, csak éppen valami baj van a doppingellenőrzés rendszerével. A futball is gyanús. Az egyetlen megoldás a sportolók életébe teljesen belemászó ellenőrzés??
A doppingbotrányok több sportágat küldtek már a padlóra. A sokszor talán indokolatlanul mocskosnak kikiáltott kerékpározás már kezd talpra állni, de az atlétika súlyos válságát éli. Noha most csak az orosz módszereket sikerült feltárni, de ennél sokkal nagyobb a baj, más országokban is tömeges és elfogadott a doppingolás. Mondhatni a rendes ügymenet része.
Ebbe azonban nem mindenki akar beletörődni, az eddig tisztának látszó sportágak képviselői közül többen épphogy szigorítani szeretnék a doppingellenőrzéseket, hogy megvédjék magukat. Egy botránnyal, nemcsak szégyen jár, hanem a legnagyobb szponzorok is pillanatok alatt lelépnek, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy a nevüket összemossák a doppinggal. Pénz nélkül pedig még egy népszerű alapsportág is összeomolhat.
A legnézettebb és a legtöbb pénzt mozgató futballban is használnak tiltott teljesítményfokozókat, de a Juventus 1996-os ügye – kiderült, EPO-t, vérátömlesztést és más szereket is alkalmaztak – , óta nem igazán volt olyan doppingbalhé, ami komoly károkat okozott volna.
Egyfelől érthető is, hiszen évente csak pár esetre derül fény, de feltételezhető, hogy ahogy a kerékpárban több csapatnál is tervszerűen, orvosi felügyelet mellett doppingolnak, éppen a profi módszerek miatt sokan egyszerűen megússzák.
Arsene Wenger Arsenal-edző nyilatkozata is erre enged következtetni. Azt mondta, karrierje során több olyan klubbal találkozott, ahol ment a doppingolás. Emiatt is meglepő számára, hogy milyen kevés pozitív eset van csak. Szerinte az ellenőrzés is elég gyenge, több vérvizsgálatot is kéne tartani.
A vizelet ellenőrzése felületes, nem elég ahhoz, hogy azt mondhassuk, nincs doppingprobléma a futballban. Hiszem, hogy nincs, kívánom is, hogy ne legyen, de másrészről 740 játékosod van a világbajnokságon és nulla doppingügy van? Ez elég meglepő.
Wenger azt javasolja, hogy a lebukott játékosokkal azonnal bontsanak szerződést a klubok. „Két oka van annak, ha egy futballista doppingol. Először is személyes indíttatásból, tehát a klubja tudta nélkül csinálja, attól félve, hogy elveszíti a helyét. Fejlődni akar, egyénileg fokozza a teljesítményét. Vagy mindezt a klub szervezi, néhány játékost doppingol, mert még nincsenek felkészülve, vagy nem elég jók, vagy éppen egy fontos sorozatra mennek." Wenger doppingellens kirohanása nem véletlenül jött, az Arsenallal egy BL-csoportban szereplő Dinamo Zagrebben bukott meg egy játékos. Arijan Ademi négyéves eltiltást kapott, de az érvényben lévő szabályok szerint csapatát nem büntették. Megtarhatta az Arsenal elleni győzelmét.
Az Arsenal-edző szavait alátámasztja az ARD is. A német közszolgálati tévé úgy véli, hogy 2008 és 2013 között az UEFA kérésére levett minták hét százaléka gyanús. Valószínűleg a futballisták között elterjedt a szteroidhasználat.
Megdönthetetlen bizonyítékokkal még nem álltak elő, de a német tévécsatorna oknyomozóiban lehet bízni, hiszen az oroszok doppinghálózatát is ők derítették fel.
Eufemiano Fuentes a kerékpárosok doppingdoktoraként vált ismertté, de nemcsak bringások jártak hozzá vércserére, hanem spanyol teniszezők, bokszolók, atléták és futballisták is. Volt olyan kerékpáros, aki azt mondta, Fuentes a 2006-os futball-vb-re is elutazott Németországba, hogy kliensein segítsen.
A spanyol futball irányítói tagadták, hogy doppingérzékeny lenne a sportáguk, és végül ismert játékosok sem buktak le. A gyanút azonban nem moshatták le.
Az biztos, a futball megnyerte a számháborúzást, 2013-ban több mint 28 ezer mintát vettek le sportolókról, igaz az is kiderült, hogy az UEFA csak 86 vérvizsgálatot végzett el, ami a ma ismert kifinomult doppingtechnikák mellett elég kevés.
A Magyar Antidopping Csoport vezetője, Tiszeker Ágnes elmondta, hogy doppingellenőrző oldalon is komoly dilemmákat okoz futball.
Az UEFA is azt gondolja, hogy a sportág doppingérzékeny, de mégis minimális azok száma, akiket elkapnak.
Tiszeker szerint a futballban is mikrodózisokban adagolhatják a doppingszereket, így nehéz kimutatni a jelenlétüket. „Nem annyira az izomerő fokozásáról lehet szó, sokkal valószínűbb, hogy a regenerációt elősegítő EPO-t használhatják. A profi futballisták állandóan csúcsra vannak járatva, aminek komoly veszélyei vannak. Nem állíthatjuk egyértelműen, hogy minden pályán bekövetkező szívhalál mögött doppingot kell keresni, de a többi tényezővel összejátszva igenis okozhatnak életveszélyes helyzetet. Ezért is fontos felgyorsítani az ellenőrzés átalakítását."
A közeli jövőben jöhet néhány reform, eddig az éjszaka tabu volt a doppingellenőröknek, de ez megváltozhat. Aki mikrodózisokkal próbálkozik, éjszaka doppingol, és hajnalra már szinte kimutathatatlanok lesznek a szerek. A profi kerékpárosok a vérmitákat vevő ellenőröket már eddig is vámpíroknak hívták, de ha tényleg éjszaka érkeznek majd, lemoshatatlan marad ez a név.
Az oroszok doppingbotránya után Roger Federer is megszólalt, a világ egyik legjobb és legelismertebb teniszezője is arról beszélt, hogy ő maga sem érzi, hogy elég szigorú lenne sportágában az ellenőrzés.
Nem egy tornán fordult elő vele, hogy a győzelme után sem kértek tőle mintát. Egyik sportoló sem szereti, ha folyton az ellenőrök rendelkezésére kell állnia, és napra pontosan kell vezetnie a holléti nyilvántartást, de Federer még szigorítana is a szabályokon. „Ha egy torna negyeddöntőjébe kerülsz, ahol több ranglistapontot és pénzt kaphatsz, készülnöd kellene rá, hogy tesztelni fognak."
Federer úgy gondolja, hogy az a legjobb és legegyszerűbb megoldás, ha a sorozatos és hosszú időn át folytatott ellenőrzések megfélemlítik a sportolókat, így biztosan nem fognak majd csalni. A teniszezőt évente ötször ellenőrzik versenyen kívül is a svájci antidopping csoport orvosai, de szerinte van még tennivaló, növelni kéne a doppingellenőrzés erőforrásait.
A Klicskót megverő nehézsúlyú bokszoló, Tyson Fury is arról beszélt, hogy sportága erősen doppingfertőzött. „Csak ránézek egy fickóra, és egy pillanat alatt megmondom, hogy tele van-e a teste doppinggal. Ne mondd nekem, hogy a sportolók 99 százaléka nem használ tiltott szert, miközben a testük olyan, mint egy görög istené" – mondta a brit bunyós.
Fury nem túlzott, doppingellenőrök is szokták mondani, hogy sok sportolón (izmokon, csontokon) látják a természetellenes növekedést, de a tesztekkel mégsem tudják bebizonyítani, hogy mondjuk növekedési hormont használt.
A Brit Profi Boksz Szövetség szerint a sportágban nincs túl sok gond a doppinggal, sok tesztet végeznek, és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) előírásainak is megfelelnek.
A WADA adatai is nagyjából alátámasztják Fury szavait,
Egyik sportágban sem kiugróan magas a bizonyított doppingolók aránya, a leginkább fertőzött súlyemelésben is csak 1,9 százaléknyi volt a bukások aránya.
Hogy miért ilyen széles az olló a vizsgálatok és az pozitív esetek között, arra is van logikus magyarázat. Az ellenőrzésszám azonban – főleg, ha működik a korrupció is – , önmagában még nem garancia arra, hogy nagy számban elkapják a csalókat.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) hiába végzett el 25 ezer vizsgálatot, töredékét tudta csak a doppingoló sportolóknak eltiltatni. Sok múlik azon, hogy mikor, milyen teszteket végeznek a doppingellenőrök. Van olyan szer, ami a használat után csak egy napon belül kimutatható.
„Az általános analízis a tiltólista jó részét lefedi, de egy mintát, akár két-három vizsgálat alá is lehet vetni, célzott lehet az analízis növekedési hormokra, növekedési faktorokra vagy vétranszfúzióra. Ez persze jóval több költséggel is jár. Még egy fontos lépés lehet, hogy a UEFA is bevezeti a biológiai útlevelet, erre van is szándék. A WADA is érzi, rengeteg teszt elmegy a semmibe. Eddig a sportágak nemzetközi szövetségeik maguk határozták meg, hogy hány mintát vesznek, és milyen analíziseket végeznek. A WADA ezt teljesen át akarja venni 2016-tól, megmondja az analízisek számát, de azt is, hogy például fociban hány százalékát vizsgálják EPO-ra, vagy például növekedési hormonra" – mondta Tiszeker.
Persze minden vizsgálat pénzbe kerül, nem kevésbe, így sem a minták, sem az analízisek számát nem lehet a végtelenségig fokozni, mert azt valakinek meg kell fizetni. A hatékonyságon persze növelni kell, mert a végén még azoknak lesz igazuk, akik a doppingliberalizációra szavaznak.