2016 az olimpia éve, a magyar sport ismét összecsaphat a világgal. Londonban átlag feletti teljesítménnyel, nyolc arannyal a nemzetek versenyében a kilencedikek lettünk, Rióban ennek megismétlése az eddigi előjelek szerint nem várható. Az előjelek baljósak, de azért nem annyira rémisztő a helyzet.
A magyar olimpiai csapat eddigi létszáma 63, és ha így folytatódik, a magyar sport legkisebb delegációja jöhet össze Rióra. A szám ráadásul becsapós, hiszen például atlétikában a nőknél három maratonista nevezhető, és eddig már öten is teljesítették az előírt szintet, és ők is az eddigi 63-as létszám részei.
Kajak-kenuban pedig a 15 eddig kivívott kvóta az országra szól, és ha kevesebb versenyző vívja ki a jogot a válogatókon, akkor értelemszerűen kevesebb is indul. Az a valószínűbb forgatókönyv, hogy nem használjuk fel valamennyi indulási helyet, tehát megint csökken majd a létszám.
Atlétika (17 versenyző):
Vitorlázás (2):
Öttusa (2):
Néhány sportágban a magyarok már egészen biztosan nem lehetnek ott Rióban. Csapatsportágak közül ilyen a futball, a röplabda, a kosárlabda.
Más sportágakban már lezárult a kvalifikáció jelentős része, a lövészetben néhány szakág már befejezte, a többiben eddig öt hely jutott nekünk. A sportágak többségében azonban a harc majd csak mostantól kezdődik.
Egy londoni olimpiai bajnokunk már elvérzett: a tornász Berki Krisztián sérülése után nem tudott döntőbe se jutni a 2015-ös torna vb-n, ezzel ő legfeljebb Tokióra készülhet, ahogy már jelezte is.
A magyarok számára fontos csapatsportágaknál csak most kezdődik az igazi hajrá. A női kézilabda-válogatott váratlan kiesése miatt már így is csak három társulat áll harcban.
Az ünnepi MOB-közgyűlés éppen a magyar–lengyel női kézilabda-negyeddöntőre esett decemberben. Mindenki feszülten figyelte a meccs állását, mert eredetileg a nőknek és nem a férfiaknak adtak több esélyt a riói részvételre.
Ha négy csapat jutott volna ki, akkor garantált lett volna a 180 fő körüli létszám, ha viszont csak egy – ez jelenleg a legpesszimistább változtat –,
Már a 2012-es olimpián is csak 157 magyar versenyező vehetett részt – ennél kisebb 1956 óta nem volt a magyar delegáció –, de Londonban ez a kis küldöttség végül 18 érmet nyert (ebből 8 aranyat). Ennél több érmet 1996-ban (21-et), ennél több aranyat 1992-ben (11) nyertek olimpikonjaink.
A magyar küldöttség várhatóan csekély létszáma azért is kínos, mert soha ennyi pénz nem volt a sportban. A szövetségek, az edzők, a versenyzők minden támogatást megkaptak, hiszen a sport néhány éve stratégiai ágazat lett.
A sport úgy általában is igazolja azt a tételt, amit a futballban már láthattunk az elmúlt években: összehangolt, terv nélküli támogatás, az esetenkénti pénzszórás nincs egyenes arányban a sikerekkel.
Könnyen előfordulhat, hogy a magyar sport sem vegytisztán forráshiányos, hanem tudáshiányos is – például a szakedzői képzés évekkel ezelőtt megszűnt –, és néhány területen háttérbe szorultak a magyar szakemberek.
Az a különleges helyzet is előfordulhat, hogy hiába nem lesz még 100 sportoló sem Rióban, mégis, megközelíthető a londoni siker:
Az idei éremtábla beszűkülése az olimpiai számokban ijesztő képet mutat: Az úszás, a kajak és a vívás mellett mindössze egyetlen tekvandóbronz akadt, Kotsis Edina szerezte, neki januárban jön az a kvalifikációs tornája, ahonnan kijuthat Rióba.
Visszanéztem, hogy az előző három olimpia előtt a világbajnokságokon mennyire voltunk eredményesek.
A számokból jól megfigyelhető a hullámzás, egy viszonylag jó 2007-es év után visszaesés jött, 2008-ban nem volt meglepetésarany, és hát arany is alig. Majd a gyengébb 2011-es év után Szilágyi Áron és Risztov Éva előlépett, és akadt egy férfi kajakpáros (Dombi–Kökény), valamint Pars Krisztián is élete formájában volt.
Ha visszatérünk a jelenbe, azt látjuk, hogy az említett négy mellett a többi sportág szinte eltűnt. Ha jóhiszeműek vagyunk, csak annyit mondunk, tartalékolták az erejüket Rióra, ahol majd látványosan megújulhatnak. De mi jöhet még?
Dzsúdóban kegyetlenül nehéz az összes vb, ezt tudjuk, hiszen valamennyi nagyhatalom (japán, orosz, francia) két versenyzőt indíthat valamennyi súlycsoportban, és élnek is ezzel. A ranglistát májusban zárják, 6-7 versenyző indulása a realitás.
Birkózásban Lőrincz Viktor kivételével mindenki kidőlt az idei vb-n – egyedül a 85 kilós versenyző szerzett kvótát. A csapat még így is 5-6 fős lehet május elejére, hiszen nagy tudású versenyzők vannak körön kívül, akikre jól hathat Sike András, az új kapitány érkezése.
Ökölvívásban még csak meccset sem sikerült nyerni a vb-n. Sőt, összesen két bokszoló jutott el a nevezésig.
Atlétikában a sérüléssel küzdő Parshoz közel volt a dobogó, de nem tudott fellépni rá a vb-n. Világszinten a sportág rajta kívül nem létezik, bár szerencsére a súlylökő Márton Anita egyre karakteresebben jelen van, és gátfutásban is vannak biztató jelek.
A sorvadás alól az öttusa sem volt kivétel, pedig ott aztán nincs olyan félelmetes konkurencia, mint más sportágakban, a pénzhiányra pedig – ahogy említettem – nem lehet hivatkozni.
Az evezés és a kerékpár annak ellenére kap felfoghatatlan mennyiségű támogatást – évente százmilliókat –, hogy kvótaközelben sem voltak idén.
A sport persze azért és attól szép, hogy a kép azonnal sokkal kedvezőbb lehet, ha januárban a csapatsportágak életjeleket mutatnak. Akkor már sokkal okosabbak is leszünk, mely csapataink kerülnek közelebb Brazíliához.
A férfi vízilabda-válogatott a január 10-én kezdődő belgrádi Eb-n megszerezheti a közvetlen kijutást – igaz, az olaszokkal és Montenegróval kell ezért az egy pozícióért versengeni. Mivel a szerbek, horvátok, görögök már korábban biztosították a helyüket, ha ők lesznek a dobogón ismét, akkor a negyedik is kijuthat. Más kérdés, hogy a szerbeket vagy a horvátokat kellene verni a négy közé jutásért.
Alapszabály: az eddig még nem részt vevő nemzetek közül a legjobb szerzi meg a jogot még a télen, míg a nőknél csak a győztes.
Ha innen nem sikerül, a nőknek márciusban, a férfiaknak áprilisban lesz a kvalifikációs tornájuk.
A férfiak vannak lényegesen kedvezőbb helyzetben, szinte biztos a kijutásuk a trieszti selejtezőről, mert onnan négy ország jut ki, és a magyarnál lényegesen gyengébb csapatok is ott lesznek.
A pólósnőknél az Eb-ről öt válogatott mehet a hollandiai olimpiai selejtezőre – már ehhez kell bravúr –, ahol igen kemény lesz a mezőny, mert a nagy favorit amerikaiak is ott lesznek. A legjobb négy mehet a selejtezőről Rióba.
A férfi kéziseknek Talant Dujsebajev szövetségi kapitány szerint 14 százalék esélyük van a részvétel kiharcolására. Ez a szám egyáltalán nem túlzó.
Az első lépcső az Európa-bajnokság. A csoport kedvező, mert Montenegró és Oroszország legyőzése már azt jelenti, hogy a középdöntőben is lesz pontja a gárdának, viszi magával. A dánokkal pedig el lehet dönteni, kié a csoport első helye. A másik csoportból, ha a svédek nem jutnak tovább, az egyúttal azt is jelenti, a mieink ágán biztosan mi leszünk a legjobbak.
A másik ágon Norvégia, Szerbia, Izland harcol ugyanazért, amiért Nagy Lászlóék.
Ha eggyel továbblépünk, és feltételezzük, hogy az Eb-n megvan a kívánt pozíció, akkor jön a kiírás igazi furcsasága. A gyengébbik európai válogatott ugyanis jobb besorolást kap az olimpiai selejtezőn, mint az erősebb. Mert könnyen lehet, hogy a lengyel–macedón csoportba kerül be, míg a jobb például egy dán–horvát páros alá.
Mindez egyelőre csak spekuláció, mert az Európa-bajnok kijut, ami átírhatja a vb-sorrendet is, ami így néz ki jelenleg:
Ha az említett országok közül nyeri valamelyik az Eb-t, a macedónok lépnek a helyükre.
Egy biztos, ha a magyarok a középdöntőben a harmadikok lesznek, a másik ágon pedig a szintén nem olimpiai selejtezős Izland lesz ugyancsak a harmadik, a két csapat meccséből a vesztes jár jobban az áprilisi olimpiai csoportban.
Az egyenletben még nagyon sok a változó, ezért is bonyolult. Január 31-én leszünk okosabbak, mert akkor derül ki, melyik ország nyeri az Eb-t, és jut közvetlenül az olimpiára.
A női kézisek részvétele azért lett volna fontos, mert a csapat összlétszáma meghatározza, hány edző, gyúró és masszőr mehet az olimpiára, és kifejezetten szerencsétlen esetben előfordulhat, hogy egy vívót vagy kajakost nem kísérhet el a saját mestere.
Térjünk is át a vívásra, ahol szintén van csapatverseny. Az olimpiai ranglistán két világkupa-fordulóval a vége előtt egyetlen magyar csapat sem áll kijutó helyen. A férfi tőr és a női kard már körön kívül van, az utazáshoz legközelebb a férfi párbajtőrcsapat van.
Nekik sem könnyű azonban a helyzetük, mert januárban a németországi Heidenheimben kellene megelőzni a németeket, ők a nagy riválisok. Ha akkor nem, utána Vancouverben lesz az utolsó esély, és nem csak egyszerűen meg kellene előzni őket, nem ártana bejutni egyszer a négy közé sem, ha már a világbajnokságon nem sikerült, akkor Dél-Korea ellen Boczkó Gábor nagy előnyről veszített.
Női párbajtőrben is kizárólag egy dobogós pozíció lehet üdvözítő a csapat kijutásához, ami azonban már egyértelműen a bravúr kategóriája.
Csapat nélkül 5-6 egyéni versenyző kijutására van esély, a sportág sajátossága, hogy közülük viszont mindenki egycsapásra éremesélyes. Még akkor is, ha Imre Géza már 40 feletti, Boczkó Gábor pedig 39 éves lesz idén. Ha a csapat nem jut ki, peches esetben az egyik vívónk a másiktól veszi el a lehetőséget, legalábbis a jelenlegi ranglista alapján.
A nőknél sem sokkal jobb a helyzet, mert a párbajtőröző Szász Emese 34-hez közelít, Mohamed Aida is túl lesz a 40-en augusztusban. Egyedül a kardozó Márton Anna a fiatal, egyelőre nem képviseli más az új hullámot, ő egy 2015-ös vb-bronzzal hívta fel magára a figyelmet.
Szilágyi Áront már nem lehet az új hullám tagjának nevezni, hiszen négy éve épp egy olimpiai arannyal robbant be. Neki nem lesznek kijutási gondjai, Rióban pedig elég egy jó nap, a dél-koreai rivális kikerülése például.
Az egész magyar sport krémjét érinti a kiöregedés. Javarészt azok a sportolók teljesítenek világszinten, akik már Londonban, vagyis négy éve is érmet nyertek. A két kivételből az egyik Hosszú Katinka, aki a riói játékokig már betölti a 27. évét, tehát ő sem tinédzserkorból kilépő, még sok évig terhelhető versenyző.
Cseh László 29 évesen nyert Kazanyban, neki még egyszer a maximum felett kellene teljesítenie, hogy a magyar sport megőrizze akár csak a top15-ös helyét is az előző 9. pozíció után. Vagy Gyurta Dánielnek, aki Kazanyban bronzot nyert.
Ha még egyszer össze tudja kapni magát, és este tízkor, amikor a döntőket rendezik remek teljesítményre képes, akkor címet védhet.
A másik kivétel: a kajakos Kárász Anna. A 23 éves, szegedi színekben versenyző kajakos az idén berobbant, legyőzte az olimpiai címvédő Kozák Danutát a hazai válogatón. A vb-ről két ezüstöt hozott, egyet egyéniben, egyet a négyes tagjaként. Megvan tehát a szükséges rutinja, nem az olimpián vetik be először.
A magyaroknak jobban szokott sikerülni az olyan olimpia, amelyen nincs időeltolódás. Kulcskérdés a tökéletes akklimatizáció, hiszen hasmenés nélkül megúszhatatlan egy ilyen dél-amerikai túra. A brazil tél miatt a nappalok hasonlóan melegek a magyarokhoz, nincs jelentős különbség az ottani pára miatt. Az orvosok inkább arra hívták fel a figyelmet, hogy az éjszakák melegebbek a kisebb hőingadozás miatt, és a pihenést megnehezíti a magasabb páratartalom.
A kajakosok már voltak az előolimpián, és háromféle vízmintával tértek haza, hogy megvizsgáltathassák. A tó vize, ahol a versenyek lesznek, szennyezett, de még elviselhető. A csapvíz is szennyezett, de összességében az sem rémisztő. A palackozott ásványvíznél viszont meglepő értékeket mértek. Körülbelül 30 fős volt a küldöttségük, és közülük valaki hepatitisszel fertőzöttséggel tért haza.
A címvédő Kozák Danuta párosban Szabó Gabriellával nyert idén, abszolút favoritok jövőre. Kozák álláspontja, hogy a magyar válogató nehezebb, mint egy vb-döntő vagy egy olimpiai. Ezt a párost most a klubérdekek nem feszítik szét, már februártól közösen készülnek Floridában. Ők a négyesnek is kitehetik máris a felét. A vb-n viszonylag simán kikaptak, Rióban visszavehetik az elsőséget.
Kammerer Zoltán az idén hiába nyerte meg az itthoni válogatót Szalai Tamással, és hiába lett a legjobb a bakui Európa Játékokon is ezer méteren, a vb-re nem mehetett. Most a lebonyolítás és az időrend megengedi a duplázást. Az a páros nagyon erős, feltétlen a legjobbak közt említendő.
Tótka Sándor 21 éves, ő egy 10 évvel idősebb párral, Molnár Péterrel lett világbajnok idén 200 méteren. Azért nem említettük Hosszú és Kárász mellett, mert csapathajóban érte el kimagasló sikerét.
Mindkét vb-döntőjüket megnyerték - az elsőt érvénytelenítették -, hihetetlen lelki erejüket mutatták meg.
Van egy kiemelkedő kenupáros, Vasbányai Henrik és Mike Róbert. Ők 2013-ban vb-aranyat nyertek. Nekik egy hazai duóval is mérkőzniük kell a már szokásos nemzetek mellett. A sportágban tehát mindhárom szakág aranyesélyes.
Ha már öt összejön, örülhetünk: kettő úszásban, kettő kajakban, és ha meglepetésre nyer még valaki.
Lehetnek meglepetésemberek, hiszen a lövészetben elég egy kifogástalan nap – Sidi Péter régi motoros, Péni István az ifjúsági olimpia aranya után képes lehet már most is egy nagy eredményre –, hogy valaki nyerjen. Vagy éppen berobbanhat a tavaly fantasztikus idővel Cseh László előtt magyar bajnok, de a vb-t betegsége miatt kihagyó Kenderesi Tamás. 200 pillangó a fő száma, neki kifejezetten jól jön, hogy májusban még lesz egy Eb, amikor háromszor kell jól úsznia. Ehhez eddig nem szokott hozzá.
A magyar élsport hátországa nagyjából ennyi, értük szoríthatunk majd nagy erőkkel.
A Magyar Paralimpiai Bizottság elvárása megközelítőleg harminc kvóta és tíz érem a paralimpián. „Ez a realitás, figyelembe véve a 33 londoni kvótát és az ott nyert 14 érmet, valamint az elmúlt négy évben a nemzetközi parasport fejlődését" – mondta az MPB elnöke, Szabó László. Magyar versenyzők 120 nemzetközi versenyen vettek részt itthon és külföldön 2015-ben, ezeken összesen 32 érmet szereztek.