A tokiói olimpia költségei a pályázat benyújtása idején tervezetthez képest négyszeresére emelkedtek, most nagyjából 26 milliárd dollárra tippelik a végösszeget, azaz úgy 7,3 ezer milliárd forintra (ami a magyar költségvetés bevételi főösszegének kb. 45 százaléka).

Ehhez több tényező szerencsétlen összejátszása vezetett, a szokásos alultervezés mellett a 2011-es szökőár pusztítása és a fukusimai katasztrófát követő újjáépítés is rendesen felnyomta az árakat a helyi építőiparban. 

Utóbbi eseménytől remélhetőleg nem kell tartanunk, az alultervezéstől már inkább. 

Ami számunkra különösen érdekes, hogy a költségek részben azért ennyire magasak Tokióban, mert a 2020-as olimpia alapkoncepciója szerint az egyes helyszínek a lehető legközelebb helyezkednek el egymáshoz, legtöbbjük alig 8 kilométerre van Tokió belvárosától. Ezért olyankor is inkább új létesítményt kell építeni, amikor az kiváltható lenne egy távolabbi, de már meglévő helyszín felújításával. Épp úgy, mint a Budapest 2024 pályázat esetében, aminek szintén a helyszínek közelsége volna az egyik legfőbb vonzereje.

A költségek elszállása miatt Koike Juriko, Tokió kormányzója megbízott egy vizsgálóbizottságot, ami októberi jelentésében bizonyos helyszínek áthelyezését javasolta a kiadások csökkentésére. Amin az érintett sportágak nemzetközi szövetségei igencsak kiakadtak, illetve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sem volt túl lelkes ötletért, hogy távolabb lévő, de már meglévő létesítményekbe vigyék át például az evezés és a síkvízi kajak-kenu versenyeket. Hiába lenne ez sokkal olcsóbb, mint új helyszíneket építeni.

A Guardian cikke szerint, alternatív megoldásként a vizsgálóbizottság most úgy próbál meg spórolni, hogy olcsóbb létesítmények építését javasolja, így az úszóközpont, a tornának helyet adó csarnok és a kajak-kenu pálya is csak ideiglenes lelátókat kapna, ami például az utóbbi esetében durván negyedével csökkentené a költségeket.

A dolog azért nagyon tanulságos, mert a NOB által életre hívott Agenda 2020 kezdeményezés pont az olimpiai játékok fenntartható alapokon nyugvó, gazdaságos rendezését lett volna hivatott elősegíteni. Például azáltal, hogy nem javasolja a rendezőknek olyan létesítmények megépítését, amikre csak a játékok miatt van szükség, és később valószínűsíthetően kihasználatlanok maradnak (ezeket nevezik a közgazdászok fehér elefántnak). Ennek jegyében az Agenda 2020 még akár arra is lehetőséget biztosít, hogy egyes versenyszámokat egy másik, szomszédos országban rendezzenek meg.

Ehhez képest a tokiói helyzetről Thomas Bach, a NOB vezetője azt mondta, hogy bár a nemzetközi bizottság aggódik az emelkedő költségek miatt, de a tervezésnél akkor is annak kell lennie a fő szempontnak, hogy a versenyzők minél jobban élvezzék az olimpiát. Amivel egyértelműen a helyszínek távolabbra helyezése ellen foglalt állást.

A városvezetés egyelőre még nem döntötte el, hogy melyik megoldást választja a spórolásra. Az egyes versenyszámok áthelyezést valószínűsíti, hogy a kerékpáros versenyeket például már korábban átvitték egy Tokiótól 200 km-re lévő helyszínre.