Az Ultimate Fighting Championship kezd rákapni a szupergálák ízére, idén a UFC 200 és a UFC 205 után magyar idő szerint szombat hajnalban már a harmadik gigaeseményt rendezték meg dupla címmeccsel, és címmeccseknek is beillő főkártyával.
A sztárokkal zsúfolt program egyik oka mondjuk az, hogy ezek a sztárok sérülések vagy doppingproblémák miatt elég könnyen ki is tudnak esni a programból. Így volt ez a nehézsúlyú exvilágbajnokok találkozójának esetében is: az egész pályafutása alatt sérülésekkel küzdő mexikói-amerikai klasszis, Cain Velasquez hiába érkezett meg a Las Vegas-i gálára, az orvosok nem engedték megmérkőzni korábbi legyőzőjével, a brazil Fabrizio Werdummal. És természetesen voltak olyanok, akik nem tudtak megbirkózni a fogyasztással: a korábbi váltósúlyú világbajnok, Johnny Hendricks már harmadik alkalommal bukta el a 77 kilós határt (és a 20 százalékos gázsi-csökkentéssel még olcsón megúszta, tavaly a fogyasztástól összeomlott a veséje).
De a két főmeccs érintetlen maradt, és ami a legfontosabb, nem sérült le a gála húzóneve, Ronda Rousey. A világ egyik legismertebb női sportolója egészen tavalyig érinthetetlennek tűnt, egészen addig, amíg Holly Holm a UFC 193 gáláján tökéletes haditervvel ki nem használta a bunyójában tátongó technikai és taktikai hiányosságokat, és nagyon csúnyán meg nem verte. Rousey a vereség után teljesen összetört, és egészen augusztus végéig az sem volt biztos, visszatér-e egyáltalán.
Közben a női harmatsúlyban (ez 61 kilót jelent) egymást váltották a bajnokok. Holly Holmot első címvédésén lefojtotta a Rousey által kétszer is megvert Miesha Tate, akit első címvédésén előbb lábon, majd a földön is megvert a brazil (de American Top Teamnél a csúcsra jutó) Amanda Nunes. Ennek ellenére a UFC promóciójában továbbra is Rousey jogos tulajdonának tartják a váltósúlyú övet, a gála előtti, a „Nagy Visszatérésre” felhúzott reklámok annyira nem szóltak a kiváló bunyós Nunesről, hogy még a UFC hivatalos kommentátora, Joe Rogan is felhúzta magát az egyoldalúságon.
Aztán maga a nagy meccs 48 másodpercig tartott.
Rouseynak gyakorlatilag momentuma sem volt ennyi idő alatt, és mire feleszmélt, addigra Nunes már kiütötte. Bevitt két gyors ütést fejre, amitől Rousey megszédült, és ezt kíméletlenül kihasználta a brazil, végül a bíró lépett közbe, és leállította a meccset, Nunes TKO-val nyert.
Nunes a győzelem után azt mondta, itt az ideje, hogy Rousey szépen visszavonuljon, és máshol csináljon karriert, mert az ő ideje már lejárt, jóval tehetségesebb harcosok vannak nála a súlycsoportban. Egyébként valószínűleg tényleg ez fog történni.
A másik címmeccs háttere sem volt egyszerű, de nem promóciós kavarások, hanem a két bunyós balhézásai miatt. A férfi harmatsúly (szintén 61 kiló) bajnoka, Dominick Cruz ugyanis nem csak a kihívó Cody Garbrandt-tal akasztotta össze a bajszát a szokásos twitteres meg instagramos üzengetések, oktagonos bekiabálások formájában, hanem még Garbrandt őt fikázó barátnőjével is. Ráadásul a meccs egy ősi rivalizálás újabb fordulóját is jelentette: Garbrandt egyesülete, a Team Alpha Male több tagja is megmérkőzött már Cruzzal (a mérleg erősen negatív).
A meccset végül Garbrandt nyerte, aki végig dominálta az összecsapást.