Tegnap már mi is kiemeltük ezt a fotót a 100 méteres síkfutás elődöntőjében kilenc másodperc alatt készült 21 ezer másik közül (és ez csak egy fotóügynökség, az olimpia hivatalos partnere, a Getty Images), a Mashable-nek viszont sikerült elérnie a fotóst, hogy meséljen egy kicsit a képről, ami ezentúl mindenkinek eszébe fog jutni, ha meghallja Usain Bolt nevét.

A történet alapján a fotós is megérdemelne egy érmet, vagy kettőt (közben kiderült, hogy volt mellette egy másik fotós is, akinek meglett nagyjából ugyanez a kocka). Ilyen fotók csak akkor születnek, amikor a tökéletes technika találkozik a hibátlan helyezkedéssel és egy nagy adag szerencsével.

Így nézett ki a fotósárok a pálya mellett. 600 fotós állt ott egymás mellett, mindenki elkészítette ugyanazt a képet – akkor hogyan lehet, hogy csak Cameron Spencernek sikerült ilyen egyedien elkapnia a pillanatot, amikor Usain Bolt mosolyogva néz hátra a minden erejéből megfeszítve küzdő mezőnyre?

Hát úgy, hogy Spencer nem is a futópályánál volt. Legalábbis, nem ott kellett volna lennie, hanem egy másik versenyszámot fotózott a stadionban, csak gyorsan átfordult néhány perce, hogy kattintson párat Boltról. Mivel hivatalosan nem az ő száma volt, nem voltak vele szemben elvárások, hogy éles képet kell leadnia, ezért nyugodtan, tét nélkül kísérletezhetett. Vegyük sorba, mi kellett a képhez. 

de azért itt vannak a részletek a fotóstól:

Profi gépváz és objektív. Spencer egy Canon 1DX MK2-t és 70-200-as teleobjektívet használt, ami elég gyors és pontos ahhoz, hogy követő módban ne veszítse el egykönnyen a fókuszt Bolt arcáról. A fotósnak amúgy volt még ezen kívül három távvezérelt kamerája is a pálya mellett, biztos, ami biztos.

Ismerni kell a sportot. Bolt nagyon egyenletesen fut, ezért ha valaki biztos kézzel ráállítja a kamerát, és elég rutinnal le is követi a mozgását, nem kell sokat korrigálnia a saját kézmozgásán közben. Így tervezhetőbbé válik a kép, és nagyobb eséllyel marad éles Bolt arca.

Szerencse. Nemcsak a pillanathoz kellett szerencse, hanem a kép minden apró részének jókor kellett összeállnia ahhoz, hogy ilyen látványos legyen a végeredmény. Ha Bolt pont rossz ütemben lép és máshogy mozdul be, ha a mellette lévő futók lesznek életlenebbek mozgás közben, akkor ez a fotó nem lesz ennyire jó. A (sporthoz képest) hosszú, 1/40 záridő miatt itt nem sorozatfelvétel készült erről a pillanatról, hanem egy-egy egyedi kockán állt össze ez a kép egy rövid másodpercre, pontosabban, a töredékére.

Még egy érdekesség: a londoni olimpián még másfél perc alatt jutottak el a képek a pálya széléről a hírügynökség online felületére, Rióban ezt az időt sikerült 59 másodpercre levinniük, ami önmagában is érmet érdemelne, pláne, hogy ebben a szakmában nem sok értelme van növekedési hormonokkal doppingolni. Gondoljanak bele: 59 másodperc alatt a fotó a pálya széléről egy szerkesztőhöz kerül, aki több száz közül kiválasztja, hogy melyik sikerült jól, egy másik szerkesztő megszövegezi és feltölti a rendszerükbe, ahol már kereshető és meg is vásárolható bárhol a világban.

*friss: közben előkerült egy másik fotó is, és kiderült, hogy a Reuters-es Kai Pfaffenbach is csinált egy nagyon hasonló képet, így nem igaz, hogy csak egy fotósnak sikerült.  Illetve, a kép az elődöntőben készült, nem pedig a döntőn, ahogy korábban írtuk.