Valószínűleg sok lelkes strandoló próbálkozott már egy szép fejessel, netán egy szaltóval a medence széléről. A műugrók, vagy toronyugrók is hasonlóképpen ugranak a vízbe, csak náluk nem fér bele néhány hasat.
A műugró egy állítható rugalmasságú deszkáról ugrik el 1 vagy 3 méter magasságból, míg a toronyugró egy stabil felületről rugaszkodik el, ami egy olimpián vagy világbajnokságon 10 métert jelent.
Az ugrás alatt a sportolók különféle nehézségű forgásokat, szaltókat, csavarugrásokat mutatnak be és céljuk, hogy minél kisebb csobbanással, lehetőleg teljesen függőleges testhelyzetben érkezzenek a vízbe.
A verseny során az ugrónak több különféle követelménynek megfelelő ugrást kell bemutatnia, melyeknek alapvető elemük az előre és hátra szaltók. A versenyző ugorhat álló helyzetből, nekifutásból, szemből vagy háttal állva, valamint toronyugrás esetében még kézenállásból is. Az ugrás típusokat betűk, illetve számok kombinációjával jelölik, melyben az első számjegy az ugráscsoportot jelzi, a második a forgások/szaltók számát, a betű pedig az ugrás testhelyzetét. Ugráscsoportok esetében megkülönböztetünk: előreugrást, hátraugrást, Auerbachugrást, csavarugrást, delfinugrást és kézállásos ugrást.
Az ugrás testhelyzete szerint pedig végrehajtható: nyújtott testtel, csuka mozdulattal, felhúzott térdekkel vagy szabad testtartásban.
Egy világversenyen hét, szinkronugrásnál kilenc bíró értékeli a versenyzőket. A pontozók figyelik a légi munkát, a technikát, valamint a vízbeérkezést. A tökéletesen bemutatott gyakorlatra 10 pont jár, a teljesen elvétettre pedig 0.
Egyéni számok pontozásánál a hét bíró pontjai közül kihúzzák a két legnagyobbat és a két legalacsonyabbat, majd a megmaradt pontszámokat összeadják és végül megszorozzák az ugrás nehézségi fokának a számával.
Az egyéni szám mellett az ugrók elindulhatnak párosban, azaz szinkronban is. Ilyenkor a két ugrónak törekednie kell, hogy a feladatok tökéletes egyszerre (szinkronban) hajtsák végre.
A sportág eredetét nehéz megítélni, hiszen valakinek csak ki kellett mennie egy magas sziklára és látványos mozdulattal leugrania. A 17. században angol tengerészek, amolyan bátorságpróbaként már gyakran ugráltak le az álló hajókról, akkor még pusztán kedvtelésből.
A sportág már elég hamar, 1904-ben, Saint Louisban megjelent az olimpián, 2000-től pedig a szinkronugrás is csatlakozott. A mű és toronyugrás egyik legkiemelkedőbb alakja az amerikai, Greg Louganis, aki 3 és 10 méteres magasságból is szerzett aranyérmeket olimpián, illetve világbajnokságon egyaránt.
Magyarok?
Mű- és toronyugrásban magyar sikert még nem értünk el olimpián, az éremtáblázatot régebben az Egyesült Államok, mostanában inkább Kína uralja, de Rióban egy magyar lánynak is szurkolhatunk, ugyanis a 27 éves Kormos Villő toronyugrásban fog elindulni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!