A női vízilabda-válogatott hétfőn 6-4-re kikapott Kanadától, így nem jutott be a legjobb négy közé a világbajnokságon. A játékosok már elmondták, hogy bután és bátortalanul játszottak, a Waterpolo.hu a csapattal dolgozó pszichiátert, Csernus Imrét is megkérdezte, miért sikerült rosszul a negyeddöntő, és hogy ő mit tehetett volna.

• Semmi előjele nem volt, hogy nem lőnek gólt a magyarok a második félidőben.
• A meccs közben a pszichológus már nem segíthet, mert tudatbeszűkülés, adrenalinhangulat van.
• Nem sikerült az önbizalomhiányt megoldaniuk a játékosoknak.
• Az utánpótlásban kell elkezdeni a pszichológusnak is a munkát, akkor felnőttként már győztes, optimista mentalitású versenyzők lehetnek az éles helyzetekben. „Negyeddöntő nyolcezer ember előtt Magyarországon, soha vissza nem térő alkalom. És buktunk."
• „Ha már serdülőkorban megtanulják a kölykök, hogy teljesen más hozzáállással lehet bírni, mint a magyar búvalbéleltség meg az önsajnáltatás, akkor sokkal gyorsabb lesz a traumák utáni energetizálódás."
• Ezt a meccset sem lehetett előre modellezni.
• A stábból senki nem érezte, hogy baj lehet. Kanadát mindenki gyengébbnek gondolta Hollandiánál, amit korábban vert a csapat, és elhitték, hogy így is, úgy is megverik majd.
• A játékosok kifüggesztettek „magyar vagyok, győzni jöttem feliratokat", de Csernus szerint ez üres lufinak bizonyult. A szavak mögé nem pakolódott cselekedet.
• Csernus nem is beszélgetett a csapattal. Azóta sem kereste senki egyénileg sem.