Lejárt a Legfelsőbb Bíróság által kiszabott határidő, ám a Gazdasági Minisztérium ismét megtagadta a taós adatszolgáltatást, az Emmitől pedig csak a kiperelt adatok pár százalékát kapta meg a Transparency International Magyarország jogvédő szervezet. Még az sem tűnik véletlennek, hogy mit találtak meg a minisztériumban, és mit nem. Ha ez a tényleges helyzet ma Magyarországon, az a jogállam kimúlásával egyenértékű.
A Transparency International Magyarország (TI) korrupcióellenes, civil szervezet a Kúria (azaz a legfelsőbb bíróság) 2017. október 25-i ítéletével végleg megnyerte a kormány elleni perét, amit az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) és a Nemzetgazdasági Minisztérium birtokában lévő taós adatok kiadásáért indított. Az adatok kiadására megszabott határidő január közepén lejárt, a TI pedig a meghívott újságírókkal – köztük az Index képviselőjével is – megosztotta, hogy mit kapott a minisztériumoktól.
Az információ áttekintése után a szervezet jogi igazgatója, az ügyet végigvivő Ligeti Miklós válaszolt kérdéseinkre, emellett a minisztériumtól kapott anyagban is találtunk tanulságos dolgokat. Bár valószínűleg az igazi tanulság abban rejlik, hogy mit adtak ki, és mit nem.
Az ügy főbb kérdésekben:
Azon túl, hogy jogkövető ember többé nem hivatkozhat arra, hogy az államkassza helyett a sportcsapatoknak utalt társasági adó nem számít közpénznek, az ítélet kötelezte a két minisztériumot a 2011-től 2016-ig tartó 5 taós támogatási időszak valamennyi náluk tárolt adatának kiadására. Ezek az öt támogatható sportág (vízi-, kézi- és kosárlabda, jégkorong, futball) öt támogatási időszakban benyújtott sok ezer programjára adott több száz milliárd forint közpénzről nyújtanak nélkülözhetetlen információt.
Az Emminél tárolt legfontosabb adatokat az országos sportszövetségek által kiállított úgynevezett támogatói igazolások tartalmazzák. Ezeken nemcsak a támogatott csapat neve és a támogatás összege szerepel, de a társasági adóját felajánló cég neve is. Vagyis a támogatási igazolásokból kiderül, hogy melyik cég ajánlott fel mondjuk a társasági adójából 50 ezer forintot a rábapodrányi focistáknak egy új bojlerre, vagy éppen több milliárdnyit a Felcsútnak egy új, Makovecz-stílusú kazánházra.
A tao-programok támogatására felajánlott minden egyes forint mögött lennie kell egy ilyen igazolásnak a sportot felügyelő minisztériumban, az Emmiben. Legalábbis a törvény szerint. A valóság azonban a jelek szerint egy kicsit más. Így aztán továbbra sem tudjuk, mely cégek ajánlottak fel sok-sok milliárd forintnyi közpénzt Orbán Felcsútjának vagy Tállai András Mezőkövesdjének vagy Seszták Miklós Kisvárdájának vagy Garancsi Videotonjának vagy bármelyik másik jól ismert (vagy kevésbé jól ismert) fideszes nagyember, kiskirály, esetleg oligarcha csapatának.
Mint Ligeti Miklóstól megtudtuk, a határidő lejártakor az NGM praktikusan megtagadta a Kúria ítéletének végrehajtását, arra hivatkozva, hogy a támogatói igazolások kiadásával adótitkot sértene. Ezzel a minisztérium lényegében megismételte azt az érvét, ami miatt 2016-ban a Transparency International beperelte, és amely érvet a Kúria ítélete jogerősen és megfellebbezhetetlenül elutasított. Ligeti Miklós szerint ezzel az NGM bűncselekményt követett el, ezért feljelentik, illetve végrehajtási eljárást kérnek ellene.
Az Emmi ennél valamivel közlékenyebb volt, de nem sokkal. Részükről egyetlen soványka CD-lemez landolt a TI-nél, egy levél kíséretében, ebben Gazsó Balázs helyettes államtitkár magyarázkodik arra hivatkozva, hogy a rendkívüli méretű és több helyen tárolt dokumentációból egyelőre csak ennyit sikerült megtalálniuk a törvény által biztosított 15 napos határidő alatt, de hogy a többivel mi lesz, arról egy szó sem esik.
"Pimasz és cinikus az Emmi magatartása" – kommentálta mindezt Ligeti – "Bár arra hivatkoztak, hogy rengeteg adatot különböző helyekről kellene összegyűjteniük, amire nem volt elegendő a Kúria ítéletének a teljesítésére rendelkezésre álló 15 nap, a valóság egészen más.
A Kúria tavaly október 25-én hozta meg az ügyben az ítéletet, ezért az EMMI-nek 15 napnál jóval több ideje volt az adatok összeszedéséhez.
Másrészt a TI Magyarország csupa olyan adatot kért ki, a sportbéli tao-támogatásokra vonatkozó igazolásokat, amelyek a jogszabályok előírásai folytán kötelezendően az Emmi birtokában kell legyenek, vagyis semmiféle összeszedésre és adatkutatásra nem lehet itt szükség, egyszerűen elő kellene venni az adatokat a fiókból és át kellene adni."
A megnyert adatszolgáltatási per a 2011-2016-ig tartó időszakra vonatkozik, ebben az öt támogatási évadban a Transparency adatbázisa szerint mintegy 286 milliárd forintnyi támogatást ítéltek meg az öt taózó sportág sportszervezetei és sportszövetségei számára. Az Emmi lemezén lévő adatok viszont összesen 4,2 milliárd forintról adnak számot, két sportágban. Az kevesebb pénz, mint amekkora támogatást csak a Felcsút 2013-as programjára megítéltek (4,34 milliárd forint).
Nem tesz ki többet, mint az összes megítélt tao-támogatás 1,4 százaléka.
Ha ebben a tempóban szolgáltatják az adatokat tovább, akkor még három évig küldözgethetik a cédéket.
Amikor Ligetit arról kérdeztük, mennyiben jogszerű az Emmi magatartása, hogy részletekben adja ki az adatokat, ráadásul bármiféle tájékoztatás nélkül az ütemezés várható menetéről, azt válaszolta:
Egyáltalán nem jogszerű az Emmi magatartása, sőt, még csak nem is jóhiszemű.
"Ezért válaszoltunk az Emminek, jelezve azt, hogy mely törvények előírásait veszi semmibe akkor, amikor nem adja át az adatok teljességét. Nem értjük, hogy mire ez a szemérmes titkolózás, még a végén kénytelenek leszünk azt gondolni, hogy azért hallgatnak, mert nincsenek a birtokában a kiadni rendelt adatok. Ha ez lenne a valóság, akkor megkérdőjeleződne az összesen mintegy 450 milliárd forint közpénzt átláthatatlanul a látvány-csapatsport szervezeteinek juttató támogatási rendszer legitimitása. Hiszen a támogatási igazolások begyűjtésének elmaradása azt jelentené, hogy az Emmi nem ellenőrzi a pénzmozgásokat, és adatok hiányában a pénzfelhasználás szabályosságát sem.
Az meg egyenesen döbbenetes, hogy Magyarország kormánya nem teljesíti a Kúria ítéletében foglaltakat, jogászként erre nem is találok szavakat.
Ligeti szerint "Az Emmi magatartása is szégyellni való, de még mindig kevésbé, mint az NGM-é, utóbbi ugyanis, bár szintén elveszítette a tao-támogatási igazolások nyilvánosságáért indított pert, az adatok átadására vonatkozó kúriai döntés teljesülését letudta azzal, hogy megismételte: a támogatást nyújtó gazdasági társaságok adatai adótitkot képeznek."
Ha a minisztériumok nem adják ki az adatokat, az bűncselekményt valósít meg, és a TI Magyarország nem is lesz rest feljelentést tenni, ha azt tapasztalja, hogy a kormány nem tesz eleget a bíróság döntésének.
A történet természetesen ma már túlmutat a tao-támogatás ellenőrzésének kérdésén, az egész eljárás a kezdetektől az adatszolgáltatásig sokat elárul a magyar jogállamiság állapotáról.
"A jogszabályok annyit érnek, amennyi azokból a gyakorlatban ki lehet kényszeríteni. Az, hogy a bíróság döntését a kormány netán semmibe veszi, jelzi, hogy a kormány nem tiszteli az igazságszolgáltatást. És elárulja, hogy a végrehajtó hatalom adott esetben még a saját maga hozta szabályokat sem tartja magára nézve kötelezőnek.
Ha ez a tényleges helyzet ma Magyarországon, az a jogállam kimúlásával egyenértékű."
A TI hivatalos reakciójáról, illetve következő lépéseiről Ligeti azt mondta:
"Az Emmit felszólítottuk a sürgős és hiánytalan teljesítésre, és ha eredménytelen lenne ez a felszólítás, kénytelenek leszünk feljelentést tenni, amint az adatok kiadásától elzárkózó NGM-mel szemben is. Közérdekű adattal visszaélést valósítanak meg, ha a bíróság jogerős döntése ellenére nem adják ki az adatokat. Ezen kívül a Kúria ítéletének bírósági végrehajtó által történő kikényszerítését fogjuk kezdeményezni."
Ha pedig az derülne ki, hogy az Emmi birtokában volt/van az adatoknak, és mégsem adta/adja át azokat, akkor "a megindítandó végrehajtási eljárásban a végrehajtó, bírság kiszabásával, végső eszközként pedig karhatalom igénybe vételével, rá fogja tudni kényszeríteni az Emmit és az NGM-et az adatok kiadására."
Hogy mennyire értelmezhetetlenül kevés adatot szolgáltatott az Emmi? Talán annyi is elég, hogy összesen 8 futballcsapat neve szerepel az átadott CD-n, miközben a per által érintett utolsó évadban 1119 labdarúgócsapatnak ítéltek meg támogatást. Vagy hogy összesen 113 sportszervezet 164 tao-programjáról tartalmaz adatokat, noha a vonatkozó időszakban összesen közel kétezer szervezet 8416 programjára ítéltek meg valamekkora támogatást.
Nyilvánvaló, hogy ilyen jelentéktelenül kevés adatot felesleges különösebben kielemezni, mert az eredmény azt a hamis illúziót kelti, mintha reprezentatív mintából dolgoztunk volna, pedig ennél mi sem áll távolabb a valóságtól. Különösen, hogy a jelek szerint mintha az sem lenne teljesen véletlen, hogy mit adtak a kezünkbe.
Ettől még persze nagyon is érdemes belepillantani a csonka törpeségében is végtelenül fontos adathalmazba, ami új szögből nyit rálátást a tao-támogatás rendszerére, gyönyörű példákat hozva például az öntaózásra, amikor a több gazdasági társaságból felépülő klub különböző kft-i egymásnak ajánlgatják fel a társasági adójukat. Most legalább kiderült, hogy ezt se Mezőkövesden találták fel.
Arról pedig nem is tudjuk, mit gondoljunk, amikor 2017-es keltezéssel állítanak ki egy 2011-12-es támogatói igazolást a meghosszabbított tao-programhoz, és a beszkennelt dokumentumokon se pecsét, se aláírás, mint az történt a Hadházy Kosárlabda Klub esetében. Akár úgy is tűnhetne, minta utólag papírozták volna le a dolgokat.
Teljes összeg: 4 269 687 065 Ft
Időszak: 2011. novembertől 2014. decemberig (+7 kivétel, ebből kettő 2015-ös, a többi 2017-es)
Sportszervezetek száma: 113
Érintett sportfejlesztési programok száma: 164
3 legnagyobb egyösszegű felajánlás:
A 3 legtöbb taót felajánló cég:
3 legtöbbet kapott sportegyesület:
A Transparency International alig kapott tao-adatot a futballból, ezek között viszont akkora a szolnoki adatok aránya, mintha a Tisza partján volna a magyar futball fővárosa. A focis adatokból magasan kiemelkedik a szolnoki utánpótlást működtető cég támogatása, ami közel félmilliárd forintot kapott, javarészt építőipari cégektől. Aki az időpontokat, a sportágat és a várost összerakja, annak aligha kérdéses az adatközlés irányítottsága. Ezek az adatok ugyanis határozottan Nyerges Zsolt ügyvéd-üzletember, Simicska Lajos közvetlen munkatárasa, a Közgép Építő- és Fémszerkezetgyártó Zrt. volt elnöke felé orientálnak, aki szinten minden csapatsportban kulcsszereplőnek számít a városban.
A szolnoki kosárlabdaélet két körhöz kötődik, az utánpótlás (Szolnoki Sportcentrum) a városé, amelynek polgármestere az a Szalay Ferenc, aki egyben az Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke is. A szolnoki felnőtt csapat, miként a vízilabdaklub, a futballklub és az utánpótlás is Nyerges Zsolt üzletember érdekeltsége.
Az azonban biztos, hogy Nyerges Zsolt – Simicska Lajossal ellentétben - nem vált ellenséggé. Orbán Viktor két éve Nyergessel együtt adta át a szolnoki futballstadiont; Nyergest tavaly a fideszes vezetésű Szolnok díszpolgárává választotta; a városi kosárlabda, illetve vízilabda klubot ma már leginkább a Mol Nyrt. támogatja, ez sem mehetne, ha ellenszélben küzdene a szolnoki vállalkozó.
Nyerges Zsolt mániákus sportrajongó, aki egykoron sportújságírónak készült, négy sportágban is aktív volt. Korábban maga is kosárlabdázott, illetve vízilabdázott, a kötődés megmaradt, de bevásárolt a szolnoki fociba és a teniszbe is.
Ami a labdarúgást illeti, Nyerges motivációi érthetők, hiszen a fia is a csapatban focizott. Előbb az utánpótlást működtető céget vette meg, majd a felnőtt csapatot is. Övé emellett a szolnoki tenisz club is, ami a tiszaligeti önkormányzati tulajdonú teniszpályákat üzemelteti.
A tao-utalásokból jól látszik a rendszer sokféle speciális működési mechanizmusa. Ha az egyik cégnél nyereség, illetve nyereségadó keletkezett volna, azt a másiknak oda lehet adni támogatásképpen. A Szolnoki MÁV FC Kft. így tudta támogatni a Szolnoki MáV Utánpótlás FC Kft-t, de a vízilabdások is adtak pénzt a fociutánpótlásnak.
Ez a taóból származó taó taózása, amit először Tállai András Mezőkövesdjénél figyeltek meg, de most kiderült, hogy Szolnokon már rég tökélyre fejlesztették módszert.
Emellett jól látható, hogy a Közgép több száz millió forintot adott a focis utánpótlásklubot üzemeltető klubnak, de ezt a céget választotta a Strabag, a Moratus, a Dömper, vagyis sok fontos építőipari cég is. Az összesített támogatás 449 millió forint. A városi cég, vagyis a szolnoki Sportcentrum is sok cégtől kapott támogatást, de ezek a tao-források már jóval kisebb összegekről szóltak.
A Szolnok mellett a másik jelentősebb támogatással büszkéledő labdarúgóklub, a Zalaegerszegi TE kapcsán is tehető egy érdekes megfigyelés. Méghozzá, hogy amint megvette a klubot a felcsúti telephellyel rendelkező, stadionépítésekben nagymenő, a felcsúti akadémia Puskás-szobrát adományozó Pharos 95 Kft tulajdonosa, Végh Gábor (2014 májusában), még abban a hónapban olyan új, nagymenő adófelajánlóik lettek, mint a Mészáros-közeli Duna Aszfalt vagy a közbeszerzéseken szárnyaló Penta Általános Építőipari Kft.
A BME Futsal Clubot a Dutrade, a dunaújvárosi acélgyárhoz kötődő kereskedelmi cég támogatta, ez a cég a magyar-ukrán gazdasági kapcsolatokban rendkívül otthonos Kroó Iván érdekeltsége.
A tao-felajánlások begyűjtésével gyakran bajlódó Budapesti Honvédnak viszonylag neves támogatói voltak, mint a Groupama, a Magyar Telekom, a Racionet (Közgépes kötődésű informatikai cég), a Porsche Hungária vagy az FGSZ.
Sok esetben egyértelműnek tűnik, hogy baráti vagy családi kötődések állnak a felajánlás hátterében, például a klubban játszik a gyerek, ezért apuka cége odairányítja a taót, de olyan is van, hogy a felállás éppen fordított. A Közgáz Sportkört például a Hold (korábban Concorde) Alapkezelő, illetve az Erste alapkezelője támogatta, vélhetően ismeretség alapján.
Jellemző, hogy a cég a helyi sportkörnek ad, például az FGSZ a Siófoknak, míg mások, így a Magyar Telekom és az E.On országos cégként több helyre szórják szét a taót.
A kiadott adatok szerint Gattyán György többfelé adott, a Webmindlicenses támogatta a Törekvés Sport Egyesület, illetve Hódmezővásárhelyre is küldött pénzt.
Az MPF Holding, Felcsuti Zsolt top-milliárdos gépipari cége Egerben támogatott, míg a Market a Beszterce Kosárlabda Klubnak és a szolnoki labdarúgóknak ajánlotta fel társasági adóját, pontosabban nyilván másoknak is, és sokkal többet annál a nagyjából 15 millió forintnál, ami a kiadott adatokban szerepel.
Miközben a TI Magyarország vívja küzdelmét a minisztériumoknál lévő adatokért, a Demokratikus Koalíció pártja által a sportszervezetek ellen indított adatigénylési perek szintén járják a maguk útját, a miniszterelnök felcsúti futballalapítványát pedig már a Kúria ítélete is az adatok kiadására kötelezte.
Csütörtökön beszéltünk Földi Judittal, aki a DK részéről viszi ezeket a peres ügyeket. Mint kiderült, épp aznap kapták meg a Kúria írásos ítéletét, így innentől számítva 15 napja van az alapítványnak valamennyi kért adat kiadására (ezek alapvetően azokat a számlákat jelentik, amik a támogatások elköltését igazolják).
Kerestük mindkét minisztériumot, az Emmit és az NGM-et is, hogy mikorra várható az adatok kiadása a Kúria döntése értelmében, ha válaszolnak, frissítjük cikkünket.
(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök (k) aláír egy labdát az újjáépített Tiszaligeti Stadion megnyitóján Szolnokon 2016. április 9-én. Mellette Szalay Ferenc polgármester (b) valamint Nyerges Zsolt a Szolnoki MÁV FC tulajdonosa (j2) és Földi Sándor a labdarúgóklub ügyvezetõ igazgatója (j). - f otó: Máthé Zoltán / MTI)