2018. június 1., péntek 09:35 | aznap frissítve
1976. március 26-án avatták fel Budapesten a Komjádi versenyuszodát. Azóta többször is felújították, 2009-ben a végfalon, a homlokzaton és a lelátón dolgoztak, 2011-ben a nagymedence kapott új vízforgatót.
2015-ben következtek az energetikai felújítások. Az uszoda új légtechnikai berendezéseket, lámpatesteket kapott, a gépterekben, közlekedőkben új világítási hálózatot építettek ki, valamint átalakították a meglévő kazánblokkokat is.
A 2017-es vizes vébé előtt aztán 4 milliárd forintot költöttek a Császár-Komjádi uszoda felújítására.
Ebből többek közt az uszoda belső területének nagy volumenű korszerűsítése, a fedett 50 m-es medence előírt felújítása, a véghomlokzatok újraépítése, a lapostetők felújítása, illetve gépészeti, valamint erős és gyengeáramú felújítások valósultak meg.
A projekt menet közben sokat drágult. Az Épkar és a Fertődi Építő konzorciuma 3,28 milliárd forint helyett végül 3,82 milliárdot számlázhatott, ehhez még jött a tanácsadói és műszaki ellenőri megbízás, illetve a vizes vébéhez szükséges gyengeáramú rendszerek beszerzése. Így kerekedett fel az összeg durván 4 milliárdra.
(Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
A főbejárat oldala az ókori várak felújított falaira emlékeztet. Míg ott a restaurátor diszkréten elválasztja a régit az újtól, itt a munkáskéz határozott vonalat húzott a salétromos régi téglák és az újak között. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
Az oldalsó bejáratot hétköznapokon nem használják. Furcsa érzés az elhagyatottnak tűnő félhomályban téblábolni, mintha olyan helyre tévedtünk volna, ahol nincs semmi keresnivalónk.
Később aztán kiderül, hogy az egész uszoda ilyen. Mindenki más sportoló, mindenki más tudja, hogy mit csinál, az egyszeri kis úszóvendég meg próbálja az egyszavas tacepaókból kitalálni, hogy bemehet-e a tök üres medencébe, aminek a partján úszók kérődznek, vagy inkább menjen vissza a másikhoz, amit azért hagyott ott, mert félt, hogy pofán lövi egy serdülő pólós. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
Valami szörnyű titkot rejthet a Császár medencéje melletti csap. Szerencsére egy kisebb földhányással, maradék deszkákkal és némi szemeteszsákkal sikerült ezt az uszodagépészeti fejlesztést is megoldania az alvállalkozóként bevont Sírhant Művek Kft.-nek. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
Az öltözőszekrények egy része sajnos rossz, sőt a már lekopott ROSSZ feliratokat is felülragasztották újabb ROSSZ feliratokkal. Saját tapasztalatként az is kiderült, hogy amin nincs ilyen matrica, az sem feltétlenül nyitható segéderő bevonása nélkül. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
A szükségtelenné vált régi BEAG hangszórók kábeleit elvágták, de a hangfalakat nem szerelték le, pedig párját nagyjából tízezer forint körül el lehetne passzolni a használtcikk-piacon.
Apró érdekesség, hogy az új hangtechnika kiépítésére 123,5 millió forintot kapott az Antenna Hungária "a világbajnokság megrendezéséhez kapcsolódóan". A fejlesztések egy részére sajnos csak a világbajnokság után jutott idő. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
Ha meleg van, szellőztetni kell. Az ablak nyitva tartásának praktikus módja a kitámasztás egyméteres vasszelvény segítségével. Majd lesz egyszerűbb megoldás is, ha valaki végre rendesen kitöri azt a bal felső táblát. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
Ha egy szaki így vezetné el a kábeleket a konyhámban, egészen biztos nem fizetném ki. Ezt vajon eleve így tervezték? (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
A kivitelező holisztikusan közelített a feladathoz, a víz mint őselem az épület számtalan pontján megjelenik. Itt például beázás formájában. Avagy az uszoda belső területének "nagy volumenű korszerűsítése" olyan jól sikerült, hogy ránézésre lassan aktuális lenne egy felújítás. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
Szinte látom magam előtt az ellenőrt, ahogy átvételkor áll tervrajzzal a kezében, szemével követi az óra precíz elektromos bekötését, majd a tervrajzon is megtalálja ugyanígy berajzolva, és egy nagy zöld pipát tesz mellé. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
A Komjádiban nézelődve az volt az érzésünk, hogy legutóbb a vizes világbajnokság alatt takarítottak. Aztán kiderült, hogy már akkor sem. Itt például valamit még fúrtak-faragtak a mintaszerű bekötésen, aztán egy kicsit ott maradt a téglapor, meg a sitt. De kit zavar, ha szemmagasság felett van? (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
Nemcsak az uszoda igényes felújítása fogott ki a projekt résztvevőin, de az üzemeltetés sem vizsgázott csillagos ötösre. Szinte az egész létesítmény egy higiénés no-go zóna.
Ezt a nézők elől elzárt területet például a jelek szerint a takarítók sem közelíthetik meg. A falon lévő sötét folt funkciója nem világos, de egy kicsit legalább elvonja a tekintetet a sarokban gyűlő dzsuvától. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
A Komjádi jellegzetes, nyitható tetőszerkezete hosszú évekig nem működött, a vébére viszont megjavították.
Laikusként azt mondanánk, hogy a szigetelése mintha máris elöregedett volna, de simán lehet, hogy ez mindig is ilyen volt, és mindig is ilyen marad! (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
A tervezőasztalon még nem tűnt annyira fontosnak, a helyszínen viszont hamar kiderült, hogy az ülőhelyek megközelítéséhez nem ártana lépcsőt is építeni. Apróbb bökkenő, hogy addigra már a padsorokat akkurátusan kihúzták egészen a falig. Szerencsére a magyar lelemény és egy flex segítségével sikerült orvosolni ezt a problémát is. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
A falból kimeredő acélgerenda a lépcsősor áldozatául esett ülőhelyekre emlékeztet néma mementóként. Kisgyerekek pótszéknek is használhatják. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
Az egész uszodára jellemző csendélet: egymás mellé pakolt értelmetlen dolgok mindenhol: penészes csempék, ötvenéves fapad, kallódó vízilabdakapuk, mobil kapcsolótábla. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
A Pink Floyd hetvenes évekbeli lemezborítóin voltak hasonló témájú hiperrealista festmények, mint ez a semmiben lebegő ajtó vízilabdakapuval. Lehet, hogy a túloldalon már a következő vizes világbajnokság van? (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
Hogy mi lehet az a négy vaslap, azzal a négy nagy csavarral a falon? A másik oldalon, a konditerem falára valami nehéz dolgot kellett stabilan rögzíteni, fejtette meg Sherlock. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
Az igényesség pecsétjét természetesen az elmaradhatatlan purhabbal is ráütötték az elvégzett munkára. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
Ezen a koszvadt verandán talán csak egy dolgot nem szeretnénk csinálni: lenni. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
Ha oldalról közelítünk az uszodához, akkor el se hinnénk, hogy mennyi pénzt költöttek rá nem egész egy éve. A bejárat feletti világítás sérült, a tető élén burjánzó rozsdát rejt a festék, alulról ázásfolt látszik. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
4 milliárd forint sem volt elég, hogy a belsőépítészeti stílust ne az utólag kiragasztgatott, irattartó bugyis vagy laminált A4-es lapok erdeje határozza meg.
Legtöbbjükre azért van szükség, mert nincs rendes tábla. A maradékra meg azért, mert ahol van, azt sem lehet elolvasni. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)
Mintha egy hűtőt látnánk hátulról. Most őszintén: ön mit mondana a mesternek, ha ilyen megoldásokat alkalmazna a lakásában? Nem kérdezne rá, hogy mi az a 10 centis rés ott alul? És az elvezetéseket biztosan csak így lehetett megoldani? Tegyük hozzá, az ön lakásfelújítása valószínűleg nem egy kiapadhatatlan költségvetésű kiemelt állami projekt része, mint a Komjádi volt. (Fotó:
Bakró-Nagy Ferenc / Index)