Lassan Csehország minden olyan városában rendeznek félmaratont, ahol Švejk, a derék katona is megfordult első világháborús kalandjai közben. A versenyek nem az irodalmi hősnek akarnak emléket állítani, egyszerűen Prága túl kicsi lett ahhoz, hogy mindenki benevezhessen, az ottani maratonra és félmaratonra. így aztán megindult a szervezők vadászata a jó városok után. Mondjuk Csehországban látványos kulisszát találni a futásokhoz. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
A Budweiser szülővárosa - České Budějovice német neve Budweis – Dél-Bohémia központja Magyarországról autóval is kényelmesen elérhető, a 450 kilométer alig öt óra alatt kényelmesen megtehető, Bécsen át, a gmündi határátkelőn keresztül, erdős, lankás autóutakon. És a 750 éves város is megéri az utat, gótikus, reneszánsz és barokk épületekkel díszített óvárosával. Bár azt talán meglepő, hogy a szép főtéren a városházán kívül a leghangsúlyosabb elem az orosz Szberbank és egy kínai étterem. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
A cseheknek erős futóhagyományaik vannak, elég megemlíteni a négyszeres olimpiai bajnok Emil Zátopeket, de mégis egy olasz fickó kellett ahhoz, hogy a 1990-es évek közepén beinduljanak a tömegfutóversenyek. A magát inkább európaiként, mint olaszként meghatározó Carlo Capalbo, mi más, mint egy sör mellett találta ki, hogy maratont kéne rendezni Prágában. Barátaival és családtagjaival hozta össze az elsőt 1994-ben, Azóta 50 fős szervezőcéget visz, kinőtte magát a prágai verseny is, a világ legjobb maratonistái mennek oda, például a világcsúcstartó Wilson Kipsang is indult már, idén meg az amerikai Galen Rupp nyert egészen jó idővel. A profik mellett rengeteg amatőr is ott toporog a rajtnál. Még többen lennének, de egyszerűen nem férnének el Prága főterén. Capalbo az egyedülálló helyszínt meg nem akarja feladni. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
Ezért azt találta ki, hogy ha futók nem jöhetnek Prágába, ő megy el hozzájuk. Így szervezett félmaratont Ústi nad Labemben, Karlovy Varyban, Olomoucban és České Budějovicében is. Nyilván üzletileg is sikeres a modell, de valahol logikus is a regionális rendszer. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
"Bár nagyszerű dolog, hogy egyre többen vesznek részt a városi futórendezvényeken, van, ahol már épp a futást akadályozza a tömeg. 30 ezer embernél már a toporgás sem szokatlan a verseny első felében, a frissítőpontokon is nagy a tömeg. A bécsi verseny már ilyen, bár a futás körüli hangulat sok mindenért kárpótol. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
České Budějovice más utat választott. Itt nagyjából 3600 résztvevőnél húzták meg a felső határt. Így is 34 országból jöttek a versenyzők. (Fotó:
Fehér János / Index)
České Budějovicében a pályacsúcs egy óra alatt van, a kenyai Daniel Chebii tartja 59:49-cel, de az már a rajt előtt elég nyilvánvaló volt, hogy nincs veszélyben a rekordja. Idén egyáltalán nem hívtak afrikai futókat, éppen a Euro Hero (Európai hős) program a fontosabb. Az afrikaiak által uralt hosszútávfutást tudatosan próbálják átpozicionálni azzal, hogy csak európaiakat versenyeztetnek egymással. Persze ehhez egyszerűbb volna világklasszis időket futniuk, mint protekciós körülmények között nyerniük, de hátha egy ilyen siker ad nekik majd nagy lökést. Most a brit Luke Traynor és a moldovai Lilia Fisikovici nevét tanulhatjuk meg. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
"Persze, lehet esélyük az európaiaknak is a világ legjobb futóit adó kelet-afrikaiak ellen, de azért hasznos, ha nélkülük is van verseny, ahol éles küzdelemben kell futni. Ebből is rengeteget lehet tanulni, jobb ezzel felvértezve versenyezni a legjobbakkal” - mondta Traynor. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
České Budějovicé jolly jokere a korlátozott létszám mellett egyértelműen főtere. A mesebeli díszletnek is beillő barokk mézeskalácsházak közül indult a rajt, és ide is értünk be a macskakövekeken. Az embernek futáskor az az érzése, hogy a 93 ezres város a futás napján tényleg együtt él a félmaratonnal. A főtér melletti utcákon, az árkádok alatt, a kocsmák körül, de még a belvárostól távolabbi szakaszon is remek hangulatot teremtettek a szurkolók a futóknak (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
Megdöbbentően sokan voltak szurkolni az utcákon. Aki akart, legalább ezer pacsit kioszthatott a pálya széléről folyamatosan benyúló gyerekkezekbe. A belvárosban hangorkánban és sorfal között futottunk, és remek kettő az egyben megoldás volt az, hogy az útirányító önkéntesek mindegyike dudát is kapott, aminek a hangja a dél-afrikai futball-vb vuvuzeláját idézte. Csak nem égett ki tőle az ember agya. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
Nem tudom, másoknál hogy van, de futás közben nekem annyi értelmes gondolatom sincs, amennyit esetleg még az ellenségeim is kinéznének belőlem. Persze, lehet, hogy épp ez a jó a futásban. Az persze nem jó benne, hogy 17 kilométer körül látványosan belassulok, de ez legyen az én bajom. Ami viszont megkülönböztette az általam eddig lefutott félmaratonoktól a České Budějovice-it, az az, hogy elég sokat tekereghetünk az óvárosban. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
"Általában valami dal megy a fejemben, de igazából ilyenkor csak a kilométerjelzőkre gondolok, és arra, hogy minél kevesebb energiát veszítsek” - nyugtatott meg a futás közbeni üres fejjel kapcsolatban a verseny győztese. Luke Traynor a verseny után másnap lenyomott 18 kilométert a folyóparton, városnézés gyanánt. A 27 éves sportoló eddig még nem járt Csehországban, de ő is nagyon elégedett volt a verseny megszervezésével és a szurkolók által megteremtett hangulattal. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
A külvárosi részeken is akadtak szurkolók, van, aki felfújhatós medencében ücsörögve, kezében pezsgős palackkal szurkolt. Kínálta is a pezsgőt, de vödrében lévő jég jobban jött, és a következő kiülő családnál is jobbnak láttam, hogy kihagyjam a felkínált felest. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
„Sokkal jobb így, mint amikor az üres úton futsz valahol a semmiben” - mondta a győztes, akivel kicsit megtévesztően járt el a verseny egyik szponzora, a Volkswagen Golf: a dobogó mellett egy vadonatúj autó állt, amelynek szimbolikusan a kulcsát is átadták a pódiumon, de mint kiderült, csak a show kedvéért. „Úgysem vezetek” - legyintett Luke, aki 1500 eurót kapott a győzelméért. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
Az Index nem vallott szégyent: én (Gergő) lettem a leggyorsabb 40-45 év közötti magyar férfi a versenyen a magam 2:09 percével, János pedig 35-40 éves kategóriában, 1:52-vel lett a leggyorsabb magyar férfi. A győzelmünk ellenére át nem adott exkluzív aranymedál és gyémántberakású szuperkupa fényét némiképp árnyalja, hogy a négy további magyar – két férfi és két nő – más korosztályban indult. Közülük a leggyorsabb a 46 éves Farkas Tamás volt, 1:35-tel. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)
A futás előtti órákban többször is eláztatta az eső várost, a rajtra azonban kitisztult az idő, de nem úsztuk meg, hogy el ne ázzunk. A párás levegő miatt rögtön szakadt rólunk a víz, csak nagyjából egyórányi futás után lett kellemesen hűvös a levegő. A rajt időpontja pont a meleg miatt került este hétre, és ahogy Carlo Capalbo mondta, ez a futók szombat esti láza, ami egy jó sörözésbe is torkollhat. A befutó után ez utóbbi igazolódni is látszott, a főtéren a sörcsapnál alakult ki masszív sor, üditőre és ásványvízre nem sokan vágytak. Pár sör után aztán elszivárogtak a futók is, Tizenegy után már a kocsmák sem voltak tömve, így elég könnyen megkaptuk a magunk Budweiserét. A sör kiváló futóital (tudják, a vitaminok), Budejovicében pedig nem csak a láb van mindig kéznél, egy ősi futómondást idézve, hanem a sör is. (Fotó:
Szekeres Máté / Index)