A futballban legismertebb magyar lett az új magyar sportmárka arca, még ha a termékeket alig viselheti is. Miért éri ez meg a cégnek, és mennyire magyar ez az új vállalkozás? Egyáltalán, hogy és honnan jöhetett létre, hogy aztán itthon az Adidas riválisa legyen?
Nem tudni, kié volt az alapgondolat, hogy egy magyar válogatott magyar gyártású ruhában képviselje nemzetét nagy sporteseményen, de az biztos: először a 2014-es téli olimpián fordult elő, hogy részben egy hazai gyártó ruházta fel az olimpiai csapatot. Nem sikerült a legjobban, hiszen Szocsiban nem volt hideg, de azok is bundát kaptak, akik egyszer sem mentek fel a hegyekbe. A formaruházat drága volt, olyan cég készítette el a kollekciót, ami adótartozást is felhalmozott.
Az ötlet, hogy egy olimpián a nemzeti jelleget és öntudatot minél inkább erősíteni lehet és kell, megfigyelhető trend a világban.
A lengyelek a saját márkájukban (4F) mentek, az oroszok is brandet építenek, de ugyanez megfigyelhető a kínaiaknál (361), az olaszoknál (Armani) és a hollandoknál is.
A 2016-os paralimpiára a magyar csapatnak már a Tisza gyártott. A Dorko a MOB-nál puhatolózott, most a millenniumi vízilabdagálára ez a cég adja a felszereléseket Kásáséknak.
Mivel Kővári Ágnes a Magyar Paralimpiai Bizottság jelenlegi igazgatója, korábban pedig a Football Factor ügyvezetője volt (és Szélesi Zoltán felesége), ismerte a piacot, és mivel bejutott Mészáros Lőrinchez a terveivel (vagy mások korábbi elképzeléseivel), elkezdett a saját lábára állni. Megalakították a Magyar Sportszergyártó (MS) Zrt.-t.
Úgy tudjuk, az ötlet annyira megtetszett Mészárosnak és Orbánnak, hogy mindketten megnézték, milyen logó készül, és együtt döntöttek arról, melyik legyen majd a mezeken, melegítőkön.
Az indulást először a futball-világbajnokság döntőjére időzítették, amire abból lehetett következtetni, hogy a hirdetésekben akkorra pörgött le a visszaszámláló óra.
Nem fedték fel magukat, csak múlt pénteken töltötték meg élettel az „urald a pályát” szlogent. Hogy ez mennyire újszerű és saját, lehet rajta vitatkozni, hiszen erre már felépített régebben egy kampányt a Football Factor. Ahogy 2Rule is volt már Nigériában, ettől persze az élet nem állt meg. Ahogy az sem teljesen igaz, hogy a magyar textilipar majd megugrik tőle, hiszen most zömmel külföldön gyártatnak, és az alapanyagot sem itthon állítják elő.
Valamiért nem indultak el július 15-én, a döntő napján, így hát a következő időpont a lényegesen csekélyebb érdeklődést kiváltó hazai futballbajnokság rajtja volt. Az alaptételnek látszott, hogy Mészáros csapata, a felcsútiak madaras mezben fognak kifutni a pályára. Ennél jóval többet akartak.
Mivel Kővári szerződött korábbi cégét képviselve 2015-ben három évre a Haladással, nem volt nehéz átlátnia, mire van szükség Szombathelyen. Nyilván nem is nagyon kötekedtek vele, mert a Swietelskyn keresztül Mészáros érdekköréhez tartoznak. Hogy remek a kapcsolat, Kiss Tamás átigazolása alátámasztja, hiszen a magyar futball legnagyobb ígérete Felcsútra költözött, pedig külföldi ajánlatai is voltak, de a fejlődése leginkább itt biztosított. (Szombaton ettől még csak csere volt, ahogy Szombathelyen is.)
A harmadik csapatért, a DVTK-ért jobban kellett küzdeni, de sikerült a Nike-t kipöccinteni az utolsó pillanatban, élő szerződés felbontása árán is. A hazatérő Tajti Mátyás még Nike pólóban nyilatkozott az M4-nek, de a felvételt már a nagy színre lépés után, vagyis szombaton láthatták a nézők.
Fontos megjegyezni, nagyjából 10-20 milliós szerződésekről van szó a felnőtt csapatok esetében. Sokkal nagyobb tétel, amikor a korosztályos csapatokat kell felruházni, és mivel arra ott a társasági-adókedvezmény (tao), az MS biztosan jól járhat hosszú távon.
A Ferencváros az egyetlen olyan futballklub, amelyiknek nem kell fizetni a mezekért, megkapja ingyen. A Nike-nak fontos a zöld-fehér csapat, amely jelentős szurkolótáborral, nagy bázissal és komoly múlttal rendelkezik. A Fradi amúgy egy kis pont az amerikai térképen.
A Vidinek még egy évig van szerződése az Adidasszal, Garancsi Istvánt nem helyezték nyomás alá, nyilván nem is hagyta volna magát. Fehérváron is hasonló az üzleti konstrukció, valamennyit fizetnie kell a klubnak az idény elején, ha viszont nemzetközi kupás helyre futnak be, akkor a német cég bónuszt fizet, így lényegében ingyen jutnak hozzá a szerelésekhez.
Bevett gyakorlat a bónusz, a vb-döntőt játszó francia és horvát csapatnak több mint egymillió eurót utalt át a Nike – a léptékek itthon persze egészen mások. (Tegyük gyorsan hozzá, eddig nem panaszkodtak a csapatok a minőségre, az is igaz viszont, hogy kinek lenne bátorsága hozzá.)
Sokkal izgalmasabb kérdés, hogy a Telekom Veszprém, ami ugyancsak Mészáros érdekeltségi körébe tartozik, miért nem vált. Azzal ugyanis elbüszkélkedett Kővári, hogy a csapat kimenő ruháját az egyik partnere, a Styl szállítja, de az eddig is így volt.
Egy magyar diplomata azt mondta, hogy a rule ige (uralkodni) nem mutat túl szerencsésen az olimpiai környezetben, ezért duplán át kell gondolni, annak milyen az üzenete a világ legnagyobb sporteseményén.
Kővári azon reménye, hogy a tokiói olimpián a magyar olimpikonok 2Rule-ban jelenjenek meg, minimum aggályos ezek után.
Az ő terepét sokkal inkább a sportszövetségek jelenthetik, de még a vívók sem az ő melegítőit hordják a jelenleg is tartó világbajnokságon, hanem Adidasban vannak, noha Szilágyi Áron egy tévéműsor kedvéért már felvette a felsőt.
A jövőben a fideszes sportvezetők nyilván nem fognak kötekedni, ha felsőbb utasítás érkezik.
Kővári még tárgyalt úgy májusban, hogy nem tudta megmondani, mennyiért fogja értékesíteni a termékeit. Egy kezdetleges honlappal már előjöttek, webáruháznak még nyoma sincs, ami csak azt jelzi, hogy tartani kellett a határidőt. A gyártással egyébként is bajban volt Kővári, megkereste az Under Armourt is, annyira nem talált partnert. A Magyar Időkben el is mondta, hogy várják hazai varrodák jelentkezését.
Dárdai képbe kerülésére racionális magyarázat, hogy amíg Szélesi és ő Németországban futballoztak, összebarátkoztak. Mi több, a két feleség is kereste egymás barátságát. Abban nincs teljesen igaza Kővárinak, hogy Dárdai neve Magyarországot jelenti külföldön, leginkább Berlinben ismert ő, és persze Németországban, Spanyolországban már kevésbé.
Ő viszont mindig Nike-ban lesz, amíg a Hertha edzője és tagja. Ahhoz a céghez kötődik. Hol és mikor viselne ő 2Rule-t nyilvánosan? Több sebből vérzik az érvelés, hogy miatta külföldön megveszik majd ezt a márkát.
Sokan persze azt írták a közösségi oldalakon, hogy csalódtak a magyar trénerben, mert beadta a derekát a NER-nek, a korábbi barátság után viszont sokkal nehezebb nemet mondani egy ajánlatra. Hallani arról, hogy ingyen vállalta, de eljutott olyan információ is hozzánk, hogy 25 ezer euróba került a szerepvállalása.
Az külön érdekes, hogy az Európa Ligában szereplő horvát Eszék továbbra is kitartott a Nike mellett, pedig hát ezt a csapatot Mészárosék mentették meg a csődtől, és a stadion építéséből is kiveszik majd a részüket.
Kővári ilyen helyzetből, szembetűnő kapkodásból és nem túl sikeres első pár nap után igyekszik majd hódító pályára állítani a 2Rule-t. Nem kockáztat keveset, mert ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretné, a NER könnyen átléphet rajta.
Lehet persze, hogy az erőből tárgyalással – a miniszterelnök óhajának hangoztatásával – célba ér, de a sok kis olasz márka mellett sem itthon, sem külföldön nem lesz könnyű dolga. Mert a végső cél nyilván az lenne.
Csak egy angol példa: a manchesteri Umbro szállította sokáig az angol, skót és skandináv országok mezeit. A nagyok letolták a piacról, már csak Perunak adott szerelést a mostani vb-n, máshonnan kiszorult. Noha 1994-ben a győztesek brazilok is még ebben a mezben feszítettek.
Az MS helyzetét nyilván könnyíti, hogy valószínűleg a hirdetéseket nem piaci áron kapja Mészáros sajtójában, vagy épp a köztévében, így könnyebben fel lehet kelteni a figyelmet. Készült is már egy nagy tévészpot Dárdaival.
Augusztus közepéig így is várniuk kell azoknak, akik szeretnék megérinteni ezeket a termékeket, akkor nyílik majd meg az első mintabolt.
Hacsak nem csúsznak azzal is. Mert a csapatokat kevéssé érdekelte, hogy nem láttak mintát, az átlag magyar vásárló jóval tudatosabb, és szereti megnézni, mire költ.
(Borítókép: MTI/Balogh Zoltán)