A bobot az unalmas svájciak fedezték fel, de a béna jamaicaiak miatt ismeri mindenki. A sport, amit azért találtak ki, hogy a gazdag angolok ne unják annyira a telet.

A bob olyan, mintha a szánkót keresztezték volna a sorevezős versenyekkel és a Forma-1-gyel, és itt most nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy vállas, cambridge-i egyetemisták siklanak a havas lejtőn, miközben mélyen dekoltált, miniszoknyás lányok emelik magasra a csapat rajtszámát jelző táblát. Hanem, hogy a bobban, az evezéshez hasonlóan a csapattagokat a kormányos hangolja össze, ahhoz pedig, hogy a Forma-1-re asszociáljunk, elég megnézni egy modern, szénszálas bobot, vagy azt, ahogy a versenyzők a pálya közepén száguldva megpróbálják minél kisebbre összehúzni maguk, hogy ezzel is csökkentsék a légellenállást.

És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy hivatalos versenyen a lett négyes tartja a sebességi rekordot 153 kilométer/órás sebességgel, sőt a svájci Romuald Bonviné versenyen kívül már 201 km/órás végsebességet is elért. Mindezt 800 lóerős, v6-os turbómotor nélkül.

Desztinációs biznisz

A bobot Svájcban találták fel a XIX. század végén, ami azért meglepő, mert Svájc már akkoriban sem az eszetlen száguldásról és a felelőtlen szórakozásról volt híres. Rögtön érthetőbbé válik azonban az egész, ha hozzátesszük, hogy az új sporteszköz, vagyis a kormányozható szánkó sikere leginkább egy svájci hoteltulajdonosnak, Caspar Badruttnak köszönhető. Elege lett ugyanis abból, hogy a gazdag angol turisták mindössze évente négy hónapra jönnek áztatni magukat a fürdőiről híres St. Moritzba, ezért fektetett bobpálya kiépítésébe. Vagyis a bobozást és a téli üdülést ugyanaz az ember tette népszerűvé, és még csak nem is szórakozásból, hanem befektetésként. És így már nagyon is svájcinak tűnik az őrült ötlet, hogy valaki kormányt és féket szereljen egy szánkóra, és leküldjön rajta pár rémülten egymásba kapaszkodó embert a jeges hóbuckák szegélyezte lejtőkön.

A bob egyébként nem egy ilyen rémült fickóról kapta a nevét, hanem a bobbing, lengetni szóból származik, mivel induláskor előre-hátra kell lengetni a szánt a nagyobb kezdeti sebesség elérése érdekében.

A bob nagyon hamar népszerű lett az európai téli üdülőhelyeken, 1923-ban már nemzetközi szövetsége is volt a sportnak, sőt egy évvel később már olimpiai sportág lett, négy- és ötfős csapatok szánkózhattak le a hegyről a franciaországi Chamonix-ban. Akkor Svájc győzött, sőt azóta is nekik van a legtöbb olimpiai, világ- és Európa-bajnokságon szerzett érmük.

Furcsa, de a bob az egyetlen olyan sportág, amely előbb lett olimpiai sport, minthogy megrendezzék az első világbajnokságot, amire 1930-ig kellett várni.

Nem nőknek való?

A bob a világháború után lett igazi, profi sport, a világversenyekről eltűntek a merész amatőrök és a helyüket profi sportolók váltották fel, és az évek során az acél szerkezetű bobokat is lassan felváltották a szénszálas modellek, bár 1984-ig kellett várnia arra, hogy standardizálják a bobokat, amikkel hivatalos futamokon neki lehet indulni.

A bob férfias sportágnak indult, sőt négyes női bobfutamokat még most sem rendeznek az olimpián, mivel sokak szerint a 630 kilós össztömegű négyes bobok olyan gyorsan száguldanak a jégkatlanban, hogy az már nem nőknek való. Az ikerszülés persze azért belefér. Már a nyolcvanas években voltak bemutató női bobfutamok a téli olimpiákon, de csak 2002-ben, Salt Lake Cityben indulhattak először hivatalosan is női párosok a sportágban.

2014 telén már vegyes bobcsapatok is indulhattak a világbajnokságon, az ilyen csapatokban általában a kormányos a nő, hiszen ő az, aki legelőször beugrik a bobba, így az ő testi ereje számít legkevésbé a kezdeti lendület megadásában, viszont mivel ő ugrik be először a bobba, jó, ha nem túl súlyos, hiszen métereken át kell a többieknek őt is tolniuk.

Csak úgy levezetésképpen

A négyes bobban a kormányos és a fékező között két belökő ember szorong, ők az elején jutnak szerephez, amikor be kell tolniuk a szánkót, utána az egyetlen dolguk, hogy minél jobban összehúzzák magukat, és csökkentsék a kilógó fenék vagy a váll okozta légellenállást.

A bobot legfeljebb ötven méteren át lehet tolni, ezért a kormányos mögött gyakran idősebb atléták, kiöregedett rövidtávfutók loholnak, esetleg amerikai focisták, akik téli hónapokra, második sportágnak választják, hogy szöges cipőben, jégen toljanak meg egy bobot.

Hiába féltik a nőket, a bob amúgy nem egy igazán veszélyes sport, legfeljebb a borulások látványosak: eddig négyen haltak meg a téli olimpiák történetében, ketten szánkóztak, mellettük egy alpesi és egy gyorsasági síelőt ért végzetes baleset.

A borulások a négyes bobban veszélyesebbek, mivel itt négyen szoronganak nagyon kis helyen, és amikor felbillen a bob, a tolók és a fékezők nem nagyon tudnak hova bújni. Mellesleg éppen ezért hozták azt a szabályt is, hogy csak akkor érvényes a lesiklás, ha minden versenyző és a bob is áthalad a célvonalon, ráadásul egyszerre. Vagyis egy nagy borulás után nem elég félholtan becsúszni a célba.

Akik sose láttak havat

Ha már becsúszásnál tartunk, biztosan minden idők legismertebb bobsiklása az, amit a jamaicai bobcsapat produkált, na nem 1988-ban Calgaryban, hanem 1993-ban a Jég veled! című Disney-filmben. A film szerint a jamaicai bobcsapat a harmadik csúszását ugyan jól indította, de végül a kormány váratlan hibája miatt felborultak, és ugyan senkinek nem lett semmi baja, kiestek a versenyből. A jamaicaiak azonban nem adták fel, hanem mint reményeik koporsóját, a vállukon vitték be a célba a törött bobot, miközben a közönség hatalmas tapssal ünnepelte a küzdeni akarás, a kitartás és a sport szeretetének diadalát. Ja, és közben az I can see clearly now szólt nagy hangerővel Jimmy Clifftől.

Na, az igazság ezzel szemben az, hogy a jamaicai bobcsapat nem is a futamon, hanem egy edző körön borult fel, nem a kormány meghibásodása miatt, hanem, mert a kormányos rosszul vett be egy kanyart. És persze nem kellett teátrálisan a vállukon bevinni a bobot, sőt pályamunkások segítették begurítani a célba, vagyis ugye a kijárathoz a szerkezetet, és ugyan néhányan tapsoltak, de azért nem csapott akkorára az olimpiai szellem lángja, mint a színes, szélesvásznú verzióban.

Nem igaz az sem, hogy a jamaicaiak egy hűtőbe bújva edzettek a hidegre, sőt a csapat az olimpia előtt Ausztriába utazott aklimatizálódni. A film viszont kihagyott pár igazán érdekes történetszálat is: így például nem került be a forgatókönyvbe, hogy a jamaicai bobcsapat indulását mindenáron meg akarták akadályozni a németek, és nem azért, mert féltek, hogy leszorulnak a dobogóról, hanem, mert attól tartottak, hogy az amatőr versenyzők tönkreteszik a pályát.

Ennek ellenére a jamaicai bobcsapat legendává vált, és nemcsak azért, mert Jamaicában nincs olyan szuvenírbolt, ahol ne lehetne kapni a pólójukból, hanem, mert négyesben 1994-ben és 1998-ban is kijutottak a téli olimpiára, és a kettes bobcsapatuk még Salt Lake Cityben és Szocsiban is részt  vett, az előkelő 28. és 29. helyezést érték el.  Ez amúgy nem is olyan rossz eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy Salt Lake Cityben például Trinidad és Tobagó is indított bobcsapatot, és ugyan a karib-tengeri ország párosának küzdelméből nem készült film, viszont abszolút utolsóként, a 37. helyen végeztek.

Jamaica viszont végérvényesen felkerült a bobozás világtérképére, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a Nemzetközi Bobszövetség egyszer Jamaicában tartotta az éves rendes közgyűlését. Bár az is lehet, hogy egyszerűen csak unták, hogy mindig hidegben kell konferenciázniuk.

Az eredeti négyes csapatból Devon Harris vitte a legtöbbre, az egykori katonaihelikopter-pilóta több nagy sikerű motivációs könyvet is írt. A legelkötelezettebb mégis az 1994-ben a csapatba kerülő Winston Watts lett, aki Salt Lake Cityben ugyan már csak kettesben indult, majd sok év kihagyás után Szocsiba állami támogatás nélkül jutott ki, ráadásul úgy, hogy 140 ezer dollárt áldozott a felkészülésre a saját pénzéből, majd amikor az elfogyott, az interneten gyűjtött össze még 80 ezret a jamaicai bobsport nagylelkű rajongóitól.

A jamaicaiak idén Dél-Koreában is elindulnak kettes férfi bobban, sőt először lesz női csapatuk is. A női párosnak azonban nincs könnyű dolga, mert a show-t már most ellopták előlük a nigériaiak, mivel a nigériai női bobosok lesznek a téli olimpiai játékok első afrikai indulói. Valahol már írják a forgatókönyvet, és K’naan kaphatja majd a felkérést a főcímdalra.