Milyen lenne, ha én is műkorcsolyázó lennék? - gondoltam 2003-ban, miután sikerült egy egész kört megtennem robotmozgással a műjégen nagyobb esés nélkül, a legkevésbé sem légiesen. Csillogó kűrruha, arany korcsolyapenge meg ízületi problémák, szóval ezt inkább gyorsan el is felejtettem.
Nézni viszont időtlen szórakozás tud lenni a műkorcsolya-közvetítések figyelése. A szabályokat úgysem értjük, ezért rögtön a legérdekesebb, hogy milyen kosztümben lép jégre a következő versenyző (meg hogy fognak-e esni), az sem ritka, hogy a leghíresebb divattervezők készítik a sztárkorcsolyázók ruháit. Gyulai István szakkommentátor szerint még akkor is meg voltak őrülve a ruhák színének a leírásáért a nézők, amikor már volt színes tévé.
A könnyed elegancia és a brutális sebesség, amivel suhannak és pörögnek a jégen, teszi egyszerre gyönyörűvé és borzongatóvá ezt a sportot.
A műkorcsolya a leginkább alulértékelt téli sportág lett (a méltatlanul elfeledett síbalett mellett), pedig az első télisport, ami szerepelt az olimpiai játékokon, 1908-ban még a nyárin, 1924-től pedig a télin. Ez a sport a kőkemény atlétika és a művészi tánc szerelemgyereke, nemcsak korcsolyázni kell tudni, hanem a művészi előadásmódot és a kísérőzene interpretációját is értékelik.
Férfi és női egyéniben, illetve párosban és jégtáncban lehet versenyezni. 2014-ben Szocsiban új kategóriaként került be az olimpiai sportágak közé a csapatverseny, ami legfeljebb arra jó, hogy az USA, Oroszország és Kanada újabb érmeket gyűjtsön be. A csapatversenyben mind a négy számban egy-egy versenyző indul, és az ő eredményeik összesítése után osztanak érmet az adott nemzetnek.
Létezik még szinkronkorcsolya is, de egyrészt az végképp senkit nem érdekel, másrészt nem is olimpiai sportág.
A férfi, a női egyéni és a páros verseny két részből áll: a rövid programból és a szabad programból (kűr). A rövid program alig három perc, ezalatt minimum hét kötelezően előírt elemet kell bemutatnia mindenkinek. A szabad - vagy hosszú - program a nők esetében négy perc, a férfiaknál négy és fél, ebben nagyobb a szabadság, de még így is szigorú szabályok kötik őket a bemutatott elemek változatosságával és számosságával kapcsolatban.
A hét darab kötelező elem a rövid programban:
Szigorú szabályok a szabad programban:
Nem is annyira szabad, mert a férfiaknak maximum 8, a nőknek pedig 7 ugrásuk lehet, ebből egy minimum dupla axel. Egyetlen dupla ugrás sem szerepelhet kettőnél többször. A tripla vagy négyfordulatos ugrásokat összesen csak kétszer próbálhatják megugrani, ha nem sikerült, a harmadik próbálkozás már nem ér pontot.
A jégtánc inkább a versenytánchoz hasonlít, és szintén két részből áll: a rövid táncból és a szabad táncból. Inkább a művészi táncmozdulatokat, a ritmussal és a zenével való összhangot értékelik, nincsenek olyan nehéz elemek, magasra emelések és halálforgások, mint a páros műkorcsolyában.
Ilyen egyébként már nincs is. A rittberger egy nem leszúrt ugrástípus, hanem úgynevezett élugrás, ha leszúrják, akkor az már toe-loop. A leszúrás sem egy túl misztikus fogalom, a korcsolya pengéjének a recés elejét leszúrják a jégre, és ezzel szereznek lendületet az ugráshoz.
Az ugrások olyan gyorsan történnek, a végtagok is tök össze-vissza állnak, hogy sokszor még a kommentátorok és a bírók sem tudják követni, és szabad szemmel is nehezen megállapítható, hány fordulatos is volt az az axel, ezért a pontozáskor külön technikai specialista videós lassítás segítségével értékeli az elemeket.
Nézzük meg, mit jelent a rittberger és a többi rejtélyes kifejezés:
Forgások
A programok kötelező elemei a forgások is, vannak álló, ülő, hátrahajló és mérleg forgások, illetve ezek kombinációi.
A leglátványosabb a Biellmann-piruett, amikor a korcsolyázó forgás közben két kézzel elkapja a szabad lábát és a pengénél fogva a feje fölé emelve forog tovább. Erre a forgásra a felnőtt férfiak szinte nem is képesek, és ez jól van így, versenyen eddig csak Jevgenyij Pluscsenko, Juzuru Hanju, Michael Martinez és néhány junior versenyző tudta bemutatni.
Ilyen szögben senki gerincének nem kéne állnia.
A páros versenyen pedig a halálforgás a leginkább látványos elem, a férfi egy kézzel tartja a jégen majdnem vízszintesen fekvő társát, miközben forog, ezt még nézni is fáj.
A műkorcsolya konzervatív sportág, szigorú szabályok szerint kell összeállítani a programot, és a zene sem lehet akármi. A zenében egészen a 2014/15-ös szezonig nem lehetett énekhang, és bár a bírók többsége szerint ez minimum blaszfémia, a csökkenő érdeklődést és nézőszámot figyelembe véve engedélyezték a vokált a választott zenében. Így a szocsi téli olimpia volt az utolsó, amikor még mindenki az unalmas hangversenyes zenékre, vagy a Carmen, a Bolero és a Hattyúk tava instrumentális verziójára korcsolyázott, szóval 2018-ban Pjongcsangban már jöhet például DJ Snake, Lil Jon és a Turn Down For What.
Vagyis csak jöhetne, mert sajnos az amerikai bajnokságon ezt előadó Jimmy Ma pont nem jutott ki Pjoncsangba, de azért lehet még reménykedni a többiek változatos dalválasztásában.
A jégtánccal már más a helyzet, ott 20 éve engedélyezett a vokális zene.
2004-ig a 6.0-ás pontozási rendszer volt érvényben, de a 2002-es Salt Lake City téli olimpián történt pontozói botrányra válaszul a Nemzetközi Korcsolyaszövetség bevezette a jelenleg is használt objektívebb pontozási rendszert. 2002-ben Salt Lake City-ben az orosz páros egy francia pontozóbíró megvesztegetésével jutott az első helyhez, majd a botrány kirobbanása után az addigi második helyezett kanadai párost is aranyéremmel jutalmazták.
A jelenlegi pontozási rendszer két részből áll:
1. Külön specialista értékeli egy 7 fokozatú skálán a korcsolyázók technikai tudását:
2. 9 bíró 0,25-10-ig terjedő skálán 0,25-ös beosztással külön az általános szempontokat:
Jöhet a matek, a legmagasabb és legalacsonyabb pontszámot kiveszik az átlagoláskor, majd a súlyozás, valamint a technikai rész és az 5 komponens pontszámának összesítése után így kapjuk meg a végleges pontszámot.
Sebestyén Júlia tanítványa, a még mindig csak 19 éves Tóth Ivett a 20. lett a 2017-es műkorcsolya- és jégtánc-vilagbajnokságon Helsinkiben, ezzel elsőként indulási kvótát szerzett Magyarországnak a pjongcsangi téli olimpiára. Augusztusi lábtörése bizonytalanná tette a részvételét, azonban a januári Európa-bajnokságon a 13. helyen végzett, és most már biztos, hogy ott lesz az olimpián.
Éremközelbe utoljára Sebestyén Júlia jutott 2002-ben Salt Lake City-ben, akkor a 8. helyet szerezte meg, később Torinóban a 18. lett, Vancouverben pedig a 17.
Azelőtt a Regőczy Krisztina-Sallay András jégtáncpáros nyert ezüstérmet az 1980-as Lake Placid-i téli olimpián.
Tóth Zoltán óta nincs magyar induló férfi egyéniben, ő utoljára Torinóban 2006-ban szerezte meg a 24. helyet, jégtáncban pedig Hoffmann Nóra-Elek Attila óta, akik a 17. helyet csípték meg szintén Torinóban.
Idén február 9-től 23-ig fognak tartani a műkorcsolyázók versenyei Dél-Koreában.
Február 21-én a nők rövidprogramján drukkolhatunk először Ivettnek, majd másodszor 23-án a szabad programon.
Érdemes követni a párosok szabad korcsolyázását február 15-én, illetve a férfi szabad programot is, ami február 17-én lesz, a gála pedig az egész verseny legjobb része, olyan mint egy mini jégrevü, ez február 25-én lesz.
Az egyetlen címvédő, aki idén is ott lesz a téli olimpián, a japán Juzuru Hanju.
Nők között az orosz Agyelina Szotnyikova nyert Szocsiban, de most sérülés miatt ki kell hagynia a szezont. Párosban Tatjana Volosozar és Maxim Trankov vitték el az aranyérmet 4 éve, de ezt a szezont kihagyják, míg jégtáncban Meryl Davis és Charlie White nyert, ők vissza is vonultak rögtön és profinak álltak, már csak jégrevükben vállalnak fellépéseket.
Férfiak között az aranyérem esélyeseként a címvédő Juzuru Hanjura, vagy az első olimpiáján résztvevő amerikai Nathan Chenre számíthatunk, aki öt különböző négyfordulatos ugrással versenyez.
A női versenyben a kanadai Kaetlyn Osmond vagy az orosz Jevgenyija Medvegyeva esélyes az első helyre, páros műkorcsolyában a német Savchenko/Massor vagy az orosz Taraszova/Moraszov páros, jégtáncban pedig a francia Papadakis/Cizeron vagy az amerikai Shibutani/Shibutani párostól számíthatunk aranyra.
Horrorbalesetek a jégen
Minden idők egyik legdurvább balesete 2004-ben történt, amikor az orosz Maxim Marinyin egy emelésből a fejére ejtette Tatjana Totjmanyinát. 2:15-nél van nagy szükség az erős idegzetre. Később Torinóban aranyat nyertek.
Még nézni is fáj, ahogy Karel Štefl elejti a partnerét a 2006-os Európa-bajnokságon. Olgának nem lett komoly sérülése, de az esés után inkább visszavonult. (0:52-nél kerülnek bajba.)
Mindenki jégpályás rémálma, ahogy az éles penge szétvágja valamelyik testrészünket, Jessica Dubé arcát vágta meg a társa, Bryce Davison pengéje mérlegforgás közben 2007-ben. Jessica gyorsan felépült.
Ez ugyan nem baleset, hanem a műkorcsolya történetének legsúlyosabb tette:
Tonya Harding amerikai műkorcsolyázóhoz köthető a riválisa, Nancy Kerrigan térdsérülése 1994 januárjában, 6 héttel a lillehammeri olimpia előtt, amikor Nancy-t megtámadta egy férfi, és a térde fölött megütötte. Ennek ellenére tudott indulni az olimpián, viszont egyikük sem nyert.
Én, Tonya címmel kerül a mozikba február 1-én a Tonya Harding életét feldolgozó önéletrajzi mozi, amit máris több díjra is jelöltek.