Másodszor rendezik meg az Európa Játékokat, amely papíron a kontinens olimpiája szeretne lenni. A multisport esemény rangja viszont egyelőre nagyon-nagyon távol van az olimpiától vagy hasonló rendezvényekétől. A költségek elszaladásában viszont a minszki Európa Játékok bármely más nagyszabású sporteseménnyel felveszi a versenyt.
Az olimpia bölcsője Európa volt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot jórészt európaiak alapították, és 1964 előtt csak elég ritkán hagyta el az olimpia Európát. Feleslegesnek tűnt még egy hasonló rendezvényt létrehozni. Más kontinenseken viszont elég erősek lettek az olimpia klónjai, a Pánamerikai Játékoknak vagy az Ázsiai Játékoknak elég nagy a presztízse, sportszakmailag is fontosak, nem beszélve a kontinenseket átfogó brit Nemzetközösségi Játékokról, ahol szintén világcsúcsokkal is kell számolni.
Bár Európában is voltak hasonló kezdeményezések, például a Mediterrán Játékok vagy a mini európai államok olimpiája, sokáig nem érezték szükségét annak, hogy legyen egy olimpiaszerű megarendezvény.
Annak megvalósulására 2015-ig kellett várni: ez lett az Európa Játékok.
Az EJ mellett az egyik érv az volt, hogy felkészít az olimpiára, ahol arányaiban egyre kevesebb lett az európai érem az utóbbi évtizedekben.
Az első, bakui EJ grandiózus volt, a körítés olimpiát idézett, de a versenyprogram nem nagyon közelítette meg azt a szintet. Több sportágban nem is indulhattak a legjobbak, atlétikában például csak a kis nemzetek versenyeztek, az úszóknál is ifik ugrottak a medencébe, mert a felnőttek a világbajnokságra készültek.
Az EJ egyik fő baja, hogy nem nagyon illeszthető bele a versenynaptárba, több sportágnál ütközés van a világbajnoksággal. Rangot azzal próbálnak adni a versenynek, hogy néhány sportágban olimpiai kvóta szerezhető (most íjászatban, asztaliteniszben és sportlövészetben lehet közvetlenül kijutni Tokióba), vagy Európa-bajnoki érmeket lehet szerezni, az már más kérdés, hogy több sportágban az Eb is teljesen súlytalan.
Egy Európa Játékok-aranyérmet egy sportkedvelő ráadásul még annyira sem tud hová tenni. Már az is nagy eredmény lenne, ha egy laikus tudná egyáltalán, mi az az Európa Játékok, hiszen nem folyik úgy a csapból, mint az olimpia, és érzésre négy évvel ezelőtt a magyar sportban is sokkal nagyobb volt a hype körülötte, mint azt a színvonal indokolta. A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Kulcsár Krisztián az MTI-nek azt mondta, szerinte is
keresi az identitását a rendezvény, amelynek vannak még gyermekbetegségei.
Kulcsár úgy véli, hogy ezek ellenére jó úton jár az EJ, és ha megéli a harmadik, negyedik rendezést, akkor gyökeret tud ereszteni.
Amiben viszont előremutató az EJ, hogy nyitott olyan sportágak, számok felé is, amelyek nem részei az olimpiák programjának, így nyerhettek négy évvel ezelőtt a magyarok aranyérmet például aerobikban és indíthattak strandfutball-válogatottat. A program – június 21-től július 1-ig tart a verseny – még így is sovány, 15 sportág szerepel csak benne, szemben az olimpiákkal, ahol 25 körüli a szám.
Minszkben két tradicionális sportágban, úszásban és vívásban nem is rendeznek versenyeket. Még szembetűnőbb az általában sok nézőt vonzó labdajátékok hiánya, igaz, a bő egyhetes játékokon nehéz is lenne lezavarni egy tornát. Kosárlabdából csak 3x3-at rendeznek, nincs nagypályás futball, kézi-, röplabda, de ezeket kiváltó más csapatjáték sem, mondjuk korfball vagy rögbi.
A 2015-ös bakui EJ után egyetlen pályázó volt a 2019-es játékokra, de végül Hollandia is visszalépett forráshiány miatt. Ezután került képbe először Oroszország, majd doppingbotrányának dagadása után Fehéroroszország. Minszk aztán versenytárs nélkül kapta meg a rendezési jogot. Sokan már ekkor kiakadtak, hogy Azerbajdzsán után újra egy autoriter rezsim legitimálhatja magát egy sportrendezvénnyel.
Az ország elnöke, az Európa utolsó diktátorának is nevezett Alekszander Lukasenko pedig éppen júliusban ünnepli hatalomra kerülésének 25. évfordulóját, amihez elég grandiózus felvezetést adhat az Európa Játékok, de elemzők szerint a rendezés Fehéroroszország nyugatosodását, Nyugattal való párbeszédét is hivatott előkészíteni. És persze a 2020-as választásokon is mutogathat Lukasenko egy sikeres rendezvényre.
Minszknek alig három éve volt felkészülni a játékokra, túl sok tapasztalata nem is volt, a 2014-es hoki-világbajnokság volt csak kiemelkedő esemény korábban a városban. Az EJ-t költségtakarékosan próbálták meg összehozni, a 12 sportlétesítményből csak egyet húztak fel újonnan, a többit csak felújították. Az „olimpia falut” egyetemi kollégiumokban alakították ki, de hiába mondta Lukasenko, hogy „mindenkinek együtt kell lélegezni a rendezvény sikeréért”, nem aratott osztatlan sikert, hogy több ezer kollégistát kiköltöztettek vagy zsúfoltak össze más szobákban.
A költséghatékonyság papíron jól is működött, de a tervezett költségeknél lassan a háromszorosánál járnak. A Belarus Digest szerint már 112 millió dolláros a büdzsé 40 helyett. Csak a nyitó- és záróünnepségre 12 millió megy el, ami Rió 21 milliójával összevetve is erős túlzás. A kiadásokat a turizmusból kompenzálnák, Fehéroroszországot azzal próbálják meg vonzóbbá tenni, hogy 30 napig vízum nélkül lehet belépni 98 országból. Optimistán 30 ezer látogatót várnak, de ha ez a szám összejön, a turisták költése akkor is csak töredékét fedezné a kiadásoknak.
Minszk ellen legtöbben a sajtó korlátozása és az emberi jogi helyzet miatt emeltek szót. A független újságírók, ellenzéki aktivisták, jogsegélyt nyújtó szervezetek folyamatos zaklatásnak vannak kitéve, gyakran mondvacsinált eljárások indulnak ellenük, mindennapos a megfélemlítés, az internet korlátozása. Az EJ alatt is lehet utóbbira számítani, a helyi titkosszolgálat és rendőrség egy rendelet szerint minden olyan webhelyet blokkolhat, amelyen például tüntetések szerveződhetnének és árthatnak a játékoknak.
A már megjelent beszámolók szerint Minszk felkészültnek tűnik, például 80 elektromos buszt állítottak forgalomba, a létesítmények is szuper állapotban vannak, az információs rendszer is megbízható. Valószínűleg a rendezéssel sem lesz semmi gond, de hogy mennyire tud megágyazni a folytatásnak, az kérdéses.
A 2023-as Európa Játékok rendezésére eddig csak Krakkó mutatott szándékot, és az sem erősíti a játékok brandjét, hogy időközben feltűnt egy amolyan belső rivális is. 2018-ban rendezték meg először az Európa-bajnokságokat. A többes szám több sportágra utal, tavaly egy időben rendezték a vizes sportok, az atlétika, a torna, a golf, az evezés, a triatlon és a kerékpár Eb-jét. Az Eb-k központja Glasgow volt, egyedül az atlétika került Berlinbe.
Az olimpiaszerű esemény elég jól sikerült, a top sportágak top versenyzői kerültek sétálásnyi távolságra egymástól, nézőbarát verseny lett, és jó brandnek is tűnik. Máris gondolkodnak a következő kiadáson 2022-ben, és a bővülés sem elképzelhetetlen. A Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség (ITTF) elnöke, Thomas Weikert egyik interjújában arról beszélt, hogy az EJ koncepciója nem fekszik a pingpongnak, a versenynaptárukat is megbolygatta, ráadásul az ITTF nem részesül a marketingjogokból.
Úgy látja, az asztalitenisznek a Európa-bajnokságokhoz kellene csatlakoznia, aminek nagyon erős volt a médiamegjelenése, és ők is többet profitálhatnának ebből. Ha így haladunk tovább, akkor az Európa-bajnokságok a piacképes sportágak gyűjtőhelye lehet, míg a kicsik kívül rekednek a körön, az Európa Játékok pedig maradhat a kísérletezés terepe.