A sport és a testedzés a 19. század végén vált igazi divattá, ekkor alakult rengeteg még ma is működő egyesület, és nagyjából ekkor az is eldőlt, hogy mely sportágak lehetnek sikeresek. Az 1800-as évek végén a túl durvának tűnő futballt ellensúlyozandó Halácsy Antal Turul néven alkotott egy játékot, ami nagy erőfeszítései ellenére végül csak Szegeden honosodott meg ideig-óráig.
A kor divatjának megfelelően Halácsy Antal all-rounder sportember volt, versenyzett atlétikában, kerékpározásban, tornában, és időnként párbajaival vagy verekedéseivel is bekerült az újságokba, vagy azzal, hogy íróasztala körül négy órán át gyalogolt egy 10 méteres körben. „Halácsy e gyaloglásával főként szédíthetetlenségét bizonyította, de az eredmény is jó" – írta róla a Herkules című lap 1885-ben.
A szegedi származású Halácsynak a hivatása is volt a testedzés, főgimnáziumi torna- és vívómesterként az ország számos iskolájában tanított, Budapesten és a Felvidéken is dolgozott, de úgy tűnik, ez nem elégítette ki minden vágyát. Valószínűleg újítóként vagy sikeres vállalkozóként is viszontlátta volna magát a lapok hasábjain. Az előbbi össze is jött neki. Halácsy 1903-ban mutatta be először az általa kitalált játékot nagyobb közönség előtt – tornatanárokat, újságírókat, tanügyi felügyelőket, diákokat és szüleit hívta meg – , és az újságok beszámolói szerint nagy tetszést aratott vele.
A Turul leginkább a teniszhez vagy tollaslabdához hasonlítható, háló fölött, ütővel, igaz elég furcsával játszottak.
Halácsy nagy reményeket fűzött a Turulhoz, és sikerült is elérnie, hogy a kormány is támogassa. Megengedték, hogy sportága bekerüljön a tanrendbe, sőt a kultuszminiszter 1907-ben elrendelte, hogy az összes állami és katolikus középiskolájának szállítson 4 labdát, 4 Turul-fogót (ez az ütőt jelentette) és egy szabálykönyvet. Halácsy végül is ügyesen kitalálta ezt, hiszen a játékszereket egyedül ő árulta az országban.
A Turul népszerűsítésért sokat tett, szinte az egész országot bejárta Szentgotthárdtól Debrecenig, és több száz iskolában tartott bemutatót. A Pesti Hírlap már a játék diadaláról írt, örvendezett, hogy egy a hazai ipart is erősítő magyar találmánnyal nevelik a magyar ifjúságot.
A játékról több lap lelkendezve számolt be: „A játék rendkívüli edző, ügyesítő, testfejlesztő, teljesen veszélytelen, nemesen szórakoztató, élesíti a szemeket, jótékonyan hat a tüdőre és gerincoszlopra; egyenletesen foglalkoztatja a végtagokat, könnyen begyakorolható" – állt a Szeged és Vidéke egyik számában, míg a Tolnai Világlapjában azt találták előnyösnek, hogy a Turulban nem kell görnyedezni, és a test olyan egyenessé válik tőle, mint a nádszál.
A Turultól persze nem volt mindenki hasra esve. A Magyar Nemzet így fanyalgott:
„A Turul-labdajátéknak az volna a czélja, hogy a divó labdajátékokat, de különösen a footballt kiszorítsa, amit azonban kizártnak tartunk. A Turul-játék általános népszerűségre aligha számíthat, mert a játékhoz való eszközök, a tányér, a tányér nyele és a labda elég komplikálttá teszi a különben egyszerű, primitív játékot. A Turullabdajáték tulajdonképpen amolyan magyar »lawn- tennis«, de a kezek az uj játéknál sohasem fejthetik ki azt az ügyességet, mint a lawn-tennisnél. A Turuljáték nagy hibája, hogy nem változatos, szörnyen egyhangú és csak testmozgásra nyújt alkalmat, ellenben nem szórakoztató és az agy működését nem veszi igénybe."
A lap nem is tévedett, amikor azt jelentette ki, hogy a Turul nem éri el azt a célját, hogy kiszorítsa az olyan divatos labdajátékokat, mint a futball. Halácsy hiába turnézott a játékával és hirdetett országos lapokban, nem vert gyökeret a Turul. Csak hazatérése után, Szegeden maradt fenn hosszabb ideig a játék, ami egy kissé átalakulva, modernizálva – a labda teniszlabda lett, a tányérhoz pedig már csak egy kb. 20 centis nyél csatlakozott, így a röplabdához is közeledett – , röptenisz néven vált ismertté.
A turul név a kommunista hatalomátvétel után nemkívánatossá vált. A röpteniszről viszont 1955-ben a Sport és testnevelés című szaklap is megemlékezett, míg egy 1975-ös Szabad Föld olvasói leveléből az derül ki, hogy a szegedi Tisza-parton volt népszerű a játék, több százan játszottak, nyaranta bajnokságokat rendeztek a homokos parton, amelyek eredményeit a helyi lapok is közölték.
A Turul azonban nem veszett el végleg, 1998-ben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola is felvette az oktatott sportágak közé, a rekreáció szakos hallgatók így azóta is találkozhatnak a szegedivé vált sportággal.