A járvány miatt zárt kapus MTK–Honvéd-kupaelődöntőre úgy gondoltam felkészülni, hogy belenéztem előtte a Wolfsburg és a Dortmund szintén zárt kapus meccsébe. Úgy rémlett, hogy a Bundesligában valahogy majd szimulálni próbálják a nézőket, és ez külön is elég izgalmasnak ígérkezett.
De mindenkinek csalódnia kellett, aki arra számított, hogy a labdaszedők feladata lesz majd a bíró leköpése, a rendezőknek kell egymással balhézniuk a büfénél, vagy netán a cserék fogják majd öngyújtóval dobálni a partjelzőt. Ehelyett nagyjából csak szurkolói dalok és rigmusok mentek felvételről. Azok közül is csak konszolidáltak, sehol egy "Utálunk szar Lengyelország" vagy "Wolfsburgi szászok, ... az anyátok" nem került elő.
Gondolom, elsőre azért az MLSZ-nél is újra belelkesedhettek páran a műnézők ötletére. Hiszen lassan tíz éve rendszeresen leírják, hogy felvirágzott és megújult a sportág, feltéve, hogy eltekintünk az eredményességtől, az utánpótlás-neveléstől és az érdeklődéstől. 2011-ben még az volt a terv, hogy az idei évre már bőven 8 ezer felett lesz egy magyar elsőosztályú meccs átlagnézőszáma, csakhogy a 2011/12-es szezonhoz mérve azóta esett az átlagos nézőszám. De ez a magnós megoldás elég gyengének tűnt, nem hiszem, hogy érdemes lenne követni.
Visszatérve a hazai meccsre, szombat este a szerencse fiai találkoztak a kupában. Már abban az értelemben, hogy az elődöntőig olyan ritka módon jutott el mindkét klub, hogy ehhez csak egy-egy gyengébb NB I.-es csapaton kellett átlendülniük. Ezt, ha nem is egyszerűen, de megoldották mindketten, a többi ellenfelük alacsonyabb osztályú volt.
Azt mondjuk egyáltalán nem lehetett tudni, hogy ki az esélyes, és nem is csak a járvány okozta kényszerszünet miatt. Az MTK látszólag épp simán megnyerte a másodosztályt, de ez jellemzően iszonyú szenvedések árán kicsikart egygólos győzelmekkel lett meg. És amelyik csapat kapott egy négyest az Ajkától vagy hármat a Kazinbarcikától, az biztosan jobban teszi, ha még nem rögtön a kupadöntőre készül. A Honvéd ugyan egy osztállyal feljebb játszott, de a szezon végére néhol már olyan botrányosan gyengén, hogy sokszor inkább érdekes volt őket nézni, mint izgalmas.
Az üres stadion egyébként nem volt olyan lehangoló, mint vártam. A játékosok közül a legtöbben elég vidáman melegítettek, úgy ítéltem meg, hogy biztos ők is nagyon akartak már focizni. Sokan ismerték is egymást, vagy játszottak is az ellenfélnél, a bemelegítés közben ment is a jattolgatás. Kinget, a Kispest nigériai jobbhátvédjét például úgy tűnik, hogy az egész világon mindenki szereti, és viszont. Ő meg talán játszani is szeretett volna, de most végül nem kapott lehetőséget.
Egyébként elég sok volt a főnemes és híresség a stadionban. Ott volt rögtön például King a Honvéd "legkisebb királya" és Pisont István edzőjük és régi legendás játékosuk "a legnagyobb király". Plusz kilátogatott mindkét csapat híres fideszes jóakarója, Deutsch Tamás és Szijjártó Péter is, de nem együtt nézték a csapataik küzdelmét. És akkor már egy másik nagy értéket, "az ország legjobb bal lábát" se felejtsük el. Ez a horvát Kukoc balhátvédé, ő negyedórát tudta a meccsen használni, de azalatt most nem sült el az ágyú, nem villant a bal külső.
A mindenkivel együtt saccra 50 néző persze furcsa volt, lényegesen furcsább még annál is, mint amikor az Eger bundacsapata nyomta 2-300 (papíron akár 800) odatévedt drukker előtt.
Kicsit olyan hangulata volt így az eseménynek, mint egy vasárnapi haveri focinak, csak nem kezdtek el ordibálva türelmetlenkedni a cserék, szerencsére.
Viszont cserébe elég sokat lehetett hallani a főszereplők instrukcióiból. Mármint főleg Pisont edzőt, aki gyakorlatilag az első perctől izgulhatott. A pálya széléről úgy tűnt, mintha az MTK tetszőleges tíz perc alatt lőhetne hármat a Honvédnak, mert nem nagyon volt közük a meccshez. De végül a kapu torkából már vagy sikerült rendre kirugdalniuk a labdát, vagy az MTK-sok totojáztak, hibáztak. Pisont tíz ember helyett irányított már a kis edzői zónájából, a második félidőben volt pár pillanat, amikor nem lett volna meglepő, ha ott helyben felrobban.
Gyerekek, beszéljétek meg!
- érvelt többször meglepően visszafogott szavakkal Tujvel kapus is az alkalomadtán szerencsétlenkedő védőinek. Aminél azért sokszor korhatárosabb figyelmeztetéseket is szoktak adni a kapusok a hibázó védelemnek, nem véletlen, hogy a tévéközvetítésekben kevésbé szeretik ezt bemutatni.
Egyébként meglepően sportszerűnek tűnt a meccs, alig volt sárga, az is jórészt labdaelrúgásért. Egyszer még a kapu közelében kilőtték a bírót, pontosabban erősen megpattant rajta a labda, ami nem jött igazán jól a támadó MTK-nak. A miniközönség jórészt csendben figyelt, néha tapsolt, csak a felettem lévő VIP-páholyból próbálta az egyik úr visszatérően köcsögbírózós megfejtéseit bekurjongatni.
A Honvéd legjobbja, az olasz támadó Lanzafame labdához sem nagyon ért, vagy legfeljebb két emberrel a nyakán, ezen kívül nem is igazán volt szerepe a meccsben. Volt még egy tankszerű, kicsit lassú csatáruk, George, akitől valószínűleg többet várt Pisont, legalábbis a sűrűn felhangzó
George! Megint a George!
-ból arra következtettem, hogy jóval kevésbé oszlopjellegű helyezkedést képzelne el tőle. A másik érdekes dolog az volt, hogy bár foci közben jellemzően csak egy-egy félszót van idő odakiabálni a másiknak, a Honvéd kameruni középhátvédje, Niba látszólag csak a nevéből is mindig mindent megértett. Annyiból, hogy "Niba-Niba" nekem biztosan nem lett volna egyértelmű, hogy melyiknél fogjam szorosabban az emberemet, húzódjak egy kicsit hátrébb vagy csak ne csináljak olyat, mint az előbb. De úgy tűnt, hogy ebből nem volt gond.
Az MTK elég ügyesen játszott a mezőnyben, néha már-már megalázónak is tűnt, így Michael Boris edző lényegesen elégedettebb lehetett. Főleg a széleken tudtak folyton elszaladni az MTK-sok, de utána már nem sikerült normálisan berakni a labdát üres lábra. Érdekes volt még, hogy az MTK-ból a saját nevelésű Katona Máté valószínűleg már minden volt a csapatban, csak kapus nem. Most épp jobblábasan játszott befelé húzó balhátvédet, de ezt is megoldotta.
A MTK-gól viszont nem jött össze kapu torkából sem, pedig nem szólhatott volna semmit a Honvéd, ha 5-0 az állás a vége felé. Ráadásul még egy kezezés miatti büntetőt sem adtak meg nekik, ami pont a melegítő MTK-cserék orra előtt történt, azt hittem, be is szaladnak a pályára. Sőt, a végén még olyan szerencsésen pattant egy összerúgás után a labda George-hoz, hogy teljesen egyedül került a kapussal szembe. Csak erősen ballábas lehet, mivel a másik lábával kellett rúgnia és jobbal csak belebikázott egy nagyot, pont Varga kapus fejének mértani középpontjára célozva.
A 0-0-lal még így is az MTK van kedvezőbb helyzetben, de a Kispest örülhet sokkal jobban. Kedden lesz a visszavágó, szintén zárt kapuk mögött.
(Borítókép: Huszti István / Index)