A futball összehozza az embereket, ez mondjuk nem akkora újdonság, de a fotósoknak is kimeríthetetlen téma. Frederick Paxton egy folyton forrongó régióban, Iraki Kurdisztánban próbálta megörökíteni, milyen szerepe van a közösség erősítésében a futballnak. A fotós szerint a sporton keresztül nagyon könnyű megérteni, és elemeire bontani a társadalmakat.

„Egyetemességgel bír. Még ha nem is focizol, vagy nem is érdekel a futball, a legtöbb kultúrában akkor is van kontextusa, és ezeknek az embereknek is van kapcsolata a játékkal” – mondta Paxton, aki Painted Lines (Festett vonalak) címet adta sorozatának.

„Amikor a dolgok rosszra fordulnak, a sport is gyorsan leáll, és mindenki kétségbeesetten szeretné, ha újraindulna. Ezt láttuk most nyugaton a koronavírus esetében is. Sok emberre egzisztenciális hatással is van” – mondta a fotográfus.

A világon 35-40 millió kurd él, úgy tartják, ez a legnagyobb olyan népcsoport, amelyiknek nincs saját állama. A kurdok a Közel-Kelet több államában, Törökországban, Szíriában, Iránban, Irakban élnek nagyobb tömbben, utóbbiban autonómiát is élveznek. Az ország északi részén Erbil központtal alakították ki Iraki Kurdisztánt.

Szaddám Huszein alatt a kurd régiót rettegésben tartották, az 1980-as években több mint százezret öletett meg közülük etnikai alapon az iraki diktátor. Az Öböl-háború után békésebb időszak következett be, 1991-ben kapott autonómiát Iraki Kurdisztán, de az anyaállam továbbra is meglehetősen mostohán bánt a kurd régióval, nem foglalkoztak a fejlesztésével, így aztán szervezett sportéletről sem nagyon lehetett beszélni.

A kurd futballisták nem jutottak edzéslehetőséghez, nem voltak kurd egyesületek, a tehetségesebb játékosoknak pedig nem adtak esélyt arra, hogy az iraki válogatottba kerüljenek. Szaddám Huszein halála után, 2003-ban indult virágzásnak a futballélet, a korábban létező klubok megerősödtek, külön kurdisztáni bajnokság is indult, és a válogatottat is létrehoztak. A kurd csapatok pedig az iráni első osztályban is egész jól szerepeltek. A kurdok azt szeretnék, ha a világszövetség (FIFA) elismerné őket, de erre egyelőre nincs sok esély, így aztán a FIFA-n kívüli országokat tömörítő CONIFA-ba léptek be, és olyan válogatottakkal játszhatnak, mint Székelyföld, Pándzsáb vagy számik csapata.

Paxton azt mondta, a közelben lévő szíriai polgárháború és az Iszlám Állam korábbi harcai ellenére elég biztonságos és nyugodt Iraki Kurdisztán. Munkája során igyekezett elkerülni a traumatikus emlékek felidézését, eleve nem akart belemászni a fotókon szereplő emberek életébe, egyszerű élethelyzeteket akart csak dokumentálni. A futball minden szintjét megörökítette, képein menekülttáborokban focizó amatőr játékosok és gyerekek mellett az ázsiai Bajnokok Ligájában játszó profik is ugyanúgy ott vannak, ahogy az imára készülő szurkolók is. Mindeközben azért beszűrődik Kurdisztán kietlensége és egy súlyos csapásokat elviselő nép sorsa.

(Borítókép: A Pesmerga FC edzőpályája Erbilben. Fotó: Frederick Paxton)