Negyven Vasas-drukker az Alcufer Stadion árnyékos oldalán, akaratlanul is beugrik, hogy szimbólum ez a javából, ha van jelenleg olyan magyar futballcsapat, amelyik az árnyékos oldalon van, akkor az a Vasas.

Gyerünk, gyerünk, Angyalföld!

– hallatszik a nem túl érces biztatás a Gyirmót elleni találkozó kezdő sípszava előtt. Le a kalappal a srácok előtt, szent őrültnek kell lennie annak, aki ezért a Vasasért képes Záhonyból (!) ide zarándokolni vagy ötszáz kilométert, meg utána haza is bumlizni. Merthogy még egy Záhony feliratú zászlót is felfedezek a picinyke táborban.

Rangadóra jöttünk mi is, nem csak a piros-kék fanatikusok, merthogy papíron rangadó ez a meccs, mert a harmadik helyen álló – és a szegedi meccs elmaradása miatt egy találkozóval kevesebbet játszó – Gyirmót a házigazda. A Vasas persze csak tizenegyedik, de most az a mantra a Fáy utcában, hogy még hátra van a bajnokság háromnegyede, van még idő bőven a javításra. Sok víz lefolyik addig még a Rákos-patakon...

Bennfentes újságíró barátomat kérdezem a bejáratnál, akinek piros-kék vér csörgedezik az ereiben. „Mi lesz most?” Csípőből válaszol: „Mi lenne? Bajnok lesz a Vasas!”  Ha ő mondja...

Úgy látszik, a megingathatatlan optimizmus töretlen, senki sem törődik azzal, hogy mennyire kilátástalan Radó Andrásék formája.

Odabent a stadionban kezdésként véletlenül felrúgom az egyik szurkoló sörét, Pesten lehet, hogy már kaptam volna egy pofont, itt csak elnézően mosolyog a gyirmóti szaki, semmi baj, legyint, és vesz még egy pohárral. Odalent viszont nagy a baj, mármint Vasas-szemszögből, mert baloldali szöglet után Varga Barnabás az ötös jobb sarkáról bepasszolja a labdát, még el sem foglaltam a helyemet, máris 1-0. Majd gyorsan 2-0, Szatmári István balról bead, Varga Barnabás a tizenegyes pontról a jobb sarokba fejel, Jova csak érinti a labdát, erősen benne van a sok nagy csatát látott egykori Fradi-kapus. És a 18. percben Simon András végképp lezárhatná a meccset, közelről a jobb kapufát találja telibe, ha bemegy, akár kiütés is lehetne ebből. A vendégek sajtófőnöke – rokonszenves hölgy –

halottsápadtan néz rám, nekem nincs szívem megszólalni, inkább szégyenlősen lesütöm a szemem, mintha én rúgtam volna a gyirmóti gólokat...

Aztán váratlanul tizenegyest kap a Vasas, Szivacskit buktatják, Pintér Csaba játékvezető befújja. Birtalan rúgja a bal alsó sarokra, Hársfalvi véd! Az eredményjelzőre mégis 2-1 kerül... Kabaré a köbön, öt perc elteltével alakítják vissza 2-0-ra az állást.

Támad a Vasas, de eredménytelenül. A tábor már hallgat – egyelőre.

Hársfalvi különben csak a tartalékkapus, a zentai Rusák Edvárd az első számú gyirmóti halóőr, de őt ledöntötte a lábáról a koronavírus néhány társával együtt. Mondjuk, a Vasasból is hiányoznak hatan, ugyanebből az okból – Feczesin, a házi gólkirály nyilván emiatt nem játszik –, de így is tele van a piros-kék gárda volt NB I-es, sőt, válogatott labdarúgókkal.

A szünetben bejön Birtalan helyére Radó, aki állítólag az edzéseken egyre jobban játszik... Csak ez most nem edzés, hanem éles mérkőzés, és a második félidőben Radónak momentuma sincs. Előretolt éket játszik, nem ez az igazi posztja, de Feczesin vírusos, a törékeny válogatott játékosnak kellene feltörni a gyirmóti védelmet a nála két fejjel magasabb Széles Imre szorításában. Esélye sincs.

A folytatásban abszolút gólhelyzetből taccsra rúgják a labdát a Vasas-csatárok, odaát Heffler Norbert berúghatta volna a harmadikat, de az oldalhálót találta el. A hazaiak most már arra vágják a labdát, amerre állnak. Közben Vernest Szatmári Lóránd váltja, majd miután Silye megsérül, őt is le kell cserélni, Kovács Milán jön be.

A 76. percben zúg fel először a Vasas-táborból a K...a gyenge! kórus. Elég sokáig bírták cérnával a drukkerek. Egy sérült hazai játékos ül előttem, furdal a kíváncsiság, szerinte vajon miért nem működik a Vasas gépezete.

Szerintem annyi jó játékosa van a Vasasnak, hogy mindenki maga akarja megoldani a helyzetet. Nem működik csapatként a Vasas. Nem feltétlenül a legjobb játékosok alkotják a legjobb együttest – állítja, és nehéz vele nem egyetérteni.

Közben azt is megtudom, hogy Hársfalvi valóban csak a koronás Rusák tartalékja, de a Gyirmót szerencséjére mindkét kapus remek képességű játékos, nem okozott gondot a délvidéki kapuőr kiesése. Aztán Pintér Csaba lefújja a meccset, emitt Szép volt, fiúk!, amott füttyszó, immár nyolc pont választja el egymástól a két gárdát. Lemegyek a lépcsőn, a parkolóban régi kedves ismerősbe botlok, Pintér Attila az. A korábbi szövetségi kapitány régóta nem edzősködik, hetek óta kapacitálom, hogy nyilatkozzon, de mindig elhárít.

„Vannak nálam érdekesebb emberek is a magyar futballban...„, mondja.

Amikor pedig megjegyzem, talán nem véletlenül nézte meg a Gyirmót–Vasas meccset, csak nem a piros-kékek következő edzőjét tisztelhetem benne, nagyot kacag! „Ne viccelj!„

Ennyiben maradunk, de az kétségtelen, hogy ami mostanában a Vasassal történik, az viccnek nagyon rossz. 

Inkább sokfelvonásos szomorújáték. És egyelőre senki sem tudja, hogy hány felvonás van még hátra. 

A Gyirmótnak most már 19 pontja van, a Vasas megrekedt 11-en, a 16. helyre csúszott, és a hazaiaknak van még egy elmaradt meccse is...

A 10. forduló többi mérkőzése: 

Szeged–DEAC 2-1
Szolnok–Ajka 1-0
Siófok–Kaposvár 1-2
Haladás–Dorog 1-2
Csákvár–Győri ETO 1-3
Békéscsaba–Kazincbarcika 1-3
Budaörs–Soroksár 1-0
Szentlőrinc–Nyíregyháza 1-2
A DVSC–PMFC meccset hétfőn 20.00 órakor játsszák.


Az élcsoport: 1. DVSC 20 pont, 2. Gyirmót 19, 3. Békéscsaba 17, 4. Nyíregyháza 16, ...13. Vasas 11.