Nick Nurse neve fogalom Torontóban, sőt, egész Kanadában, de túlzás nélkül mondhatjuk, az NBA arisztokratái körében is. Az 53 éves iowai születésű kosárlabdaedző tavaly bajnoki címre vezette a Toronto Raptors csapatát, idén megválasztották a ligában az év edzőjének, és bár most nem került nagydöntőbe a franchise, a finálé előtt álló 2019–2020-as kiírásban is nagyot alakított a Kawhi Leonardöt elveszítő dinoszauruszokkal.
Nurse-ről nem mindenki tudja, hogy a kilencvenes években négy évig Németh László szövetségi kapitány másodedzője volt az angol kosárlabda-válogatottnál. Németh legendás alakja nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi kosárlabdázásnak is. Valaha a Honvédban, a TFSE-ben és a Csepel Autóban játszott, de edzőként ért el világra szóló sikereket. Az angol mellett az izlandi válogatottat is dirigálta a „Grün” becenéven idehaza jobban ismert szakember, akit 2006. május 29-én hatalmas meglepetésre a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége elnökének választott a tagság. De nem sokáig tudta gyakorolni a hatalmat, a gáncsoskodók, a retrográd erők összefogtak ellene, és ellehetetlenítették.
Mindegy, ez már történelem. Németh egykori másodedzője, tulajdonképpen tanítványa, Nick Nurse viszont pályája csúcsán van, nemrégiben hosszabbították meg a szerződését a Toronto Raptorsnál, és ő a szövetségi kapitánya a kanadai válogatottnak is. Nurse Németh közbenjárására interjút adott az Index.hu-nak.
Hogyan emlékszik vissza a Németh László jobbkezeként az angol válogatottnál töltött évekre?
Nagyon fiatal voltam, harminc körül jártam, tulajdonképpen kezdő edzőnek számítottam. László mellett tanultam ki igazából a szakmát, szinte mindent neki köszönhetek, amit a sportágban elértem. Hatalmas tudásanyag birtokosa ő, kisujjában van a szakma. Hogy mi az erőssége? Az alapokat (fundamentals – így mondja, a szerk.) remekül tanítja, az egyéni képzésben is nagyszerű, mellette kitanulhatod a szakmát.
Azt mondanám, hogy nem is annyira edző, mint inkább pedagógus ő, igazi professzora a kosárlabdának.
A mai napig nagyszerű a kapcsolatunk, örömmel vállaltam el ezt az interjút is az ő közbenjárására. Angliában egyébként nemcsak a válogatottnál dolgoztam, hanem a Birmingham Bullets és a Manchester Giants csapatánál is, a két gárdával összesen három angol bajnoki címet szereztem. Majd később már Chris Finch segítőjeként a 2012-es londoni olimpián, hazai közönség előtt irányítottam Nagy-Britannia válogatottját, hiszen az olimpián már nem Angliaként szerepeltünk.
Mindenki azt hiszi önről, hogy kanadai, pedig dehogy...
Nem bizony, iowai srác vagyok, Carroll városában születtem, és a University of Northern Iowa egyetemére jártam 1985 és 1989 között. Az utolsó évben már másodedzőként is dolgoztam, látszott, nem lesz belőlem második Magic Johnson, bár irányítót játszottam én is, csak jóval alacsonyabb szinten. Tudtam, hogy edzőként fogom keresni a kenyeremet. És miután lediplomáztam, Angliába kerültem, Derbyba, a helyi Kosok csapata élére.
Az NBA-ig onnan nem lehetett egyszerű az útja.
Nem is volt egyszerű. Több egyetemi csapatot irányítottam, átköltöztem Angliába, mígnem 2007-ben kaptam egy ajánlatot az Iowa Energy csapatától, amely az NBA fiókligájában szerepelt, a G League-ben.
Itt olyan jól teljesítettem, hogy 2011-ben megnyertük a bajnokságot. Ez bizonyult az én ugródeszkámnak az NBA-hez.
Előbb szerződtetett a Rio Grande Valley Vipers, majd onnan 2013 júliusában elcsábított a Toronto Raptors. No, nem vezetőedzőnek, hanem Dwane Casey segítőjének, akit azonban felmentettek, és 2018. június 18-én kineveztek a helyére. És első nekifutásra azonnal bajnokok lettünk! A nyáron átigazolt Kawhi Leonard és a legtöbbet fejlődött játékosnak megválasztott Pascal Siakam vezérletével 4:2-re legyőztük a Golden State Warriorst a fináléban.
Hatalmas meglepetés volt, még úgy is, hogy többen megsérültek a Warriorstól.
Már akinek, mert nekünk nem, mi rámentünk a trófeára, éreztük magunkban az erőt.
Kawhi-jal könnyű volt...
Nehogy azt higgye! Kawhi sérülten érkezett, nehezen lendült játékba, a 82 alapszakaszbeli meccsből huszonkettőt nélküle játszottunk, és azokon a meccseken is 17/5 volt a mérlegünk, tehát Leonard nélkül is jók voltunk.
Nem egyszemélyes csapat a Raptors. Ezt idén is bebizonyítottuk.
Leonard nélkül is 53/19 volt a mérlegünk a járvány miatt lerövidített alapszakaszban, és engem választottak az év edzőjének. Sajnos azonban a playoff második körében 4:3-ra alulmaradtunk a Boston Celtics ellen.
Viszont a klub megajándékozta egy szerződéshosszabbítással.
Ezek szerint elismerték a munkámat. Szívesen dolgozom a Raptorsnál.
Felismerik az emberek az utcán?
A tavalyi nagydöntő óta igen. Akkor hihetetlenül népszerűek lettünk, egy rövid időre a kosárlabda népszerűsége felülmúlta a hokiét. Amit korábban el sem tudtunk volna képzelni Kanadában.
Szerda éjjel kezdődik a döntő a Los Angeles Lakers és a Miami Heat között. Mit tippel?
Lakers-győzelmet. Hat mérkőzésen.