Zárt kapuk mögött, de lejátszották vasárnap este a női röplabda Extraliga új idényének legnagyobb rangadóját, a Vasas Óbuda-Swietelsky Békéscsaba összecsapást. Persze a csütörtöki Kaposvár-Nyíregyháza párosítás sem volt kevésbé nívós, de esetünkben az elmúlt hat teljes szezon bajnoka (2014-18 között a BRSE, 2019-ben a Vasas nyert), az aktuális kupagyőztes és legutóbb BL-csoportkörbe jutó (Vasas), valamint a 2019-ben a CEV-kupa elődöntőjéig menetelő magyar csapat (Békéscsaba) feszült egymásnak.
Majdnem 7 hónap telt el azóta, hogy a koronavírus-járvány miatt a Magyar Röplabda Szövetség először felfüggesztette, majd törölte a 2019-2020-as szezont. Nem avattak bajnokot, helyezéseket sem osztottak ki, mindent elvágtak pont még az idény sava-borsa, az alapszakasz hajrája és a rájátszás előtt. Pedig rég nem látott izgalmakkal kecsegtetett a tavasz, a Kaposvár, a Nyíregyháza, a Vasas és a Békéscsaba is harcban állt a bajnoki címért, az elmúlt évekkel ellentétben négy rendkívül erős csapat versenyfutását hozta az egész év.
A világ akkor hónapokra leállt, a csapatok azonban nem tehették ezt meg. Mindenki készült a következő szezonra, mindkét együttesnél jelentős változások mentek végbe, már ami a játékoskeretet illeti. Sőt, a csabaiaknál új vezetőedző is érkezett Tóth Gábor személyében (aki korábban segédedzőként már dolgozott a Viharsarokban), a Vasas pedig ezzel a rangadóval felavathatta a Folyondár utcában nemrég átadott edzőcsarnokot.
Ahol egyébként minden egészségügyi előírást teljesítettek: testhőmérés a belépésnél, kötelezővé tett maszkviselés nemcsak a lelátón a média képviselői és a stábtagok számára, de még a pálya melletti labdaszedőknek és a vonalbíróknak is.
Kupameccseket ugyan már játszottak a csapatok, sőt, a Vasas szeptember 23-án pályára lépett a Fáy utcában a Dinamo Moszkva elleni BL-selejtezőben is (0-3), de alighanem ez volt az a nap, ami mindkét alakulat naptárában pirossal volt bekarikázva.
A zárt kapuk és az üres nézőtér ellenére mégis volt atmoszférája a meccsnek. Mindkét csapat magas fordulatszámon pörgött, és bár azt azért nem lehet kijelenteni, hogy senkin nem látszott az irgalmatlanul hosszú kényszerszünet, a színvonalra és az iramra eleinte nem lehetett panasz.
Pekárik Eszter, a magyar válogatott centere és a Békéscsaba újdonsült csapatkapitánya is elmondta, hogy szinte már tűkön ülve várták ezt a találkozót, ennek volt köszönhető az óriási kezdeti lendület.
Nagyon vártuk ezt a mérkőzést, körülbelül hét hónapja nem volt ilyen jellegű tétmeccsünk. Mindkét csapaton látszott, mennyire készült erre a napra, hiszen hatalmas elánnal kezdtünk és az első két szett nagyon szorosan alakult. Legbelül mindenki iszonyat feszült volt, majdnem szétrobbantunk, és edzésről edzésre lehetett látni, hogy mindenki mennyire motivált, valamint Gáborék is nagyon hajtottak minket, hogy megfelelő formában érkezzünk meg ide.
Az első játszmában szinte végig vezetett a BRSE, de 18-nál utolérte ellenfelét a Vasas, onnantól pedig nem állt meg és 25-21-re behúzta az első játszmát.
Olykor egészen látványos és hosszúra nyúló labdamenetek tarkították a rangadót, amelynek a második szettje az elsőhöz hasonlóan alakult, ezúttal viszont a BRSE nem engedte ki a kezéből a vezetést.
A lányok mindkét oldalon szívvel-lélekkel játszottak és lelkesítették a társakat, a hangzavar néha feledtette a zárt kapukat.
Persze néhány bírói ítélet megkérdőjelezésénél hiányzott a szurkolóktól megszokott stílusú és hangvételű ellenkezés, ahogy az időkérések és a kevés technikai malőr alkalmával is eluralkodott pár másodpercig a síri csend.
A röplabdában jellemzően minden egyes pontot kitörő örömmel fogad az adott csapat, ezen a meccsen viszont még a szokásosra is rátettek egy lapáttal a játékosok. Mintha azonnal átérezték volna, hogy a közönséget is nekik kell helyettesíteniük. Ezt emelte ki a mérkőzés után Juhár Dalma, a Vasas liberója is:
„Sajnos a szurkolóink nélkül nehéz létrehozni bármilyen atmoszférát. Mi azért próbáltunk, de nem könnyű egyszerre a meccsre és a hangulatra is figyelni. Magamon is azt éreztem, hogy annyira kiabáltam és buzdítottam a lányokat, hogy majdnem megfulladtam, aztán lihegve jöttem le a pályáról. Még ha nem is tudtuk a drukkereket pótolni, mindent megtettünk azért, hogy sose legyen csend, megteremtettük azt, amit meg lehetett.”
A harmadik játszmát egy hullámvölgy kivételével végig uralta a vendégcsapat, amely ezzel fordított, a negyedikben viszont már-már dominált a Vasas, amelybe visszaálltak a kezdők, miután a harmadik felvonásban pihentette őket Jakub Gluszak, a Vasas lengyel trénere, aki a magyar női válogatott szövetségi kapitánya is egyben. Igazi hamisítatlan ötszettes csata alakult ki.
Talán a kis kapacitású csarnok, esetleg a zárt tér miatt, de szinte tapintani lehetett a feszültséget a döntő szett előtt. Több mint 200 nap után játszhattak tétmeccset ezek a lányok, akik első körben valószínűleg már annak is örültek, hogy eljött ez a nap, de ugyanannyira szerettek volna nyerni, mintha ez csak egy találkozó lett volna a sok közül.
Zárt kapus meccseken ritkán tapasztalható katarzist lehetett látni egy-egy pont után az ötödik játszmában, főleg a csabaiaknál, akik villámrajtot vettek, és többnyire a szerencse is melléjük állt. Mindkét együttes elképesztően küzdött, sehol nem volt elveszett labda, mindenki próbálta kitenni a pályára azt, ami összegyűlt benne az elmúlt időszakban.
A legvégén aztán elmaradtak a drámai izgalmak, a BRSE elképesztő eksztázisban játszva 15-4-re nyerte a döntő játszmát, ennek köszönhetően két ponttal távozott a Folyondár utcából. És hogy miért lehet annyira értékes ez az idegenbeli két pont? Erre is Pekárik Eszter, a válogatott centere adta meg a választ:
Remélem, hogy minden meccsen ennyire élesen tudunk pályára lépni, ebben a helyzetben pedig minden egyes pont nagyon fontos, mert nem tudjuk, mikor változnak a dolgok, akár a járvánnyal, akár a bajnoksággal kapcsolatban. Pontosan ezért mindig úgy akarunk pályára lépni, mintha döntőt játszanánk.
A találkozó után a BRSE vezetőedzője, Tóth Gábor is arról beszélt, mennyire különleges volt a vasárnapi találkozó:
„Mindig kell külön motiválni a játékosokat, szükség van egyéni célok felállítására. Összességében persze más a helyzet most, mintha háromnaponkénti meccssorozatban lennénk. Hatalmas volt a várakozás mindkét csapat részéről, mondanám a nézőket is, de zárt kapus meccs lévén ezt nem tudom kijelenteni. Az is növeli a sikerünk értékét, hogy hosszú szünet után, idegenben egy ilyen rangadót tudtunk megnyerni, az előzetes motiváción túl adhat egy plusz lökést akár a szezon hátralévő részére is, mert a jó kezdés rendkívül fontos.”
Jakub Gluszak érthető módon kissé csalódottan beszélt a látottakról, de azt ő is megjegyezte, hogy a legfontosabb az volt, hogy végre elindulhatott a bajnokság:
„Azt elmondhatom, hogy a csapat rendkívül izgatottan várta az első fordulót. Tudtuk, hogy nem fogunk egyből top formában játszani, az előszezon eléggé hektikusra sikerült. Ez persze nem kifogás, dolgozni kell tovább.
A lényeg, hogy végre ismét játszhattunk, és ma a fiatalok is kaphattak játéklehetőséget.
Az idő nekünk dolgozik, mert mi is fejlődhetünk tovább és akkor nem omlunk össze annyira, mint most a döntő szettben. Helyenként remekül védekeztünk és a nyitás is rendben volt többnyire, de rengeteget hibáztunk támadásban és könnyű pontokat adtunk a Békéscsabának, ha ezeken javítunk, akkor rendben leszünk a folytatásban.”
Ami persze hatalmas kérdőjel, ezt az érintettek tudják a legjobban. Nyíregyházán 800 néző láthatta élőben a Kaposvár elleni idénynyitót, és a Vasasnál is az a cél, hogy a rangadókat nagyobb kapacitású létesítményben vívhassák. De a nézők persze csak az egyik része a képletnek. A bizonytalanság még hónapokig ott lesz majd a fejekben, mindenkinek úgy kell készülnie minden fordulóra, hogy bármikor jöhet egy újabb huszárvágás, ami a bajnokság felfüggesztését, esetleg végét jelentheti. Bízzunk abban, hogy nem lesz így.
(Borítókép: Vasas-akció a BRSE elleni meccsen. Fotó: Vasas Óbuda)