Hiába volt csaknem tízszerese a szerb labdarúgó-válogatott piaci értéke a magyarénak, Marco Rossi szövetségi kapitány gárdája Nemzetek Ligája-mérkőzésen 1-0-ra győzött Belgrádban a 31 évesen debütáló szerb-magyar állampolgár Könyves Norbert góljával. Szerdán az oroszokkal játszunk Moszkvában, akár vissza is vághatunk a pesti 2-3-ért.
Belgrad Autokomanda negyede érdekes városrész, alig fél kilométernyi távolságban itt van a két mamutklub, a Crvena zvezda és a Partizan stadionja, előbbiben rendezték vasárnap este a Szerbia–Magyarország labdarúgó-mérkőzést a Nemzetek Ligája B-osztály 3. csoportjában, annak is a harmadik fordulójában.
A Zvezda ötvenötezres létesítményét amúgy Rajko Miticsről, a klub 2008-ban elhunyt legendájáról nevezték el, aki 572 mérkőzésen 262 gólt szerzett a csapat színeiben, és játszott többek között a londoni és a helsinki olimpián, valamint az 1950-es és az 1954-es vb-n. Ő volt a csapatkapitánya annak a jugoszláv válogatottnak, amelyet Puskásék 2-0-ra vertek a helsinki olimpia döntőjében.
Mármost, a Zvezda-stadiontól alig fél kilométerre van a rivális Partizan pályája, amely a szerb nacionalizmus katedrálisa. A pályát övező kerítésen azonnal szembe ötlik a felirat: Koszovo je szveta szrpszka zemlja. Magyarul: Koszovó szent szerb föld. A jelek szerint a Partizan szurkolói még nem nyugodtak bele, hogy az albánok lakta tartomány elszakadt az országuktól.
A Nemzetek Ligája-mérkőzésnek otthont adó stadiont – lánykori nevén a Marakanát – nem tegnap építették, hanem 1963-ban, megrágta már az idő vasfoga a létesítményt, a mi vadonatúj magyar stadionokhoz szokott szemünk kissé anakronisztikusnak találta az építményt. Néző egy darab sem volt itt vasárnap este, a szerb törvények itt nagyon szigorúan veszik a koronavírus-járvány elleni védekezést, a labdarúgó-mérkőzéseket zárt kapuk mögött rendezik.
A szerb válogatott keret valamennyi – 23 – tagja légiós, aminek egyszerű az oka: a tehetséges labdarúgók már szinte gyermekkorban külföldre szerződnek, otthon csak a „resztli” marad. Az Oslóban Eb-pótselejtezőn 2-1-re győztes együttes kezdő tizenegyéből öten (Rajkovics kapus, Milenkovics, Gudelj, Tadics és Sztefan Mitrovics) maradtak meg hírmondónak, így állt fel Ljubisa Tumbakovics szövetségi kapitány válogatottja:
Rajkovics – Sz. Mitrovics, Milenkovics, Pavlovics – Gacsinovics, Gudelj, Tadics, Milivojevics, Mladenovics – Jovics, Ljajics.
A norvégoknak két gólt vágó Milinkovics-Szavics, a Lazio sztárja még a 23-as keretbe sem került be, nyilván hazarendelte a római gárda.
A magyar válogatott kezdő tizenegye megegyezett azzal, amit lapunk délután megadott, tehát:
Gulácsi – Botka, Lang, Szalai A. – Bese, Gazdag, Nagy Á., Kalmár, Hangya – Nikolics, Könyves.
Még a meccs délutánján, a magyar válogatott szálláshelyén, a Novi Beograd (Új Belgrád) városnegyedben található Hyatt Regency hotelben találkoztunk Nikolics Nemanjával, akit csinos fiatal hölgy látogatott meg és készített vele szelfit. A tinédzser lányka Niko egykori chicagói szerb erőnléti edzőjének a lánya volt, látszott rajta, mekkora boldogság, hogy fényképezkedhetett az MLS valamikori gólkirályával.
Aki visszatérése óta a mi válogatottunkban rúgja és fejeli a gólokat, és akinek a közvetlenségéről, barátságos emberi habitusáról példát vehetne egynémely sztárocskánk.
Estére kissé lehűlt a levegő, de azért nyoma sem volt az otthoni hidegnek és esőnek, mondhatni ideális futballidőben, de az ideálisnak legkevésbé sem mondható üres stadionban kezdődött a mérkőzés a svájci Sandro Schärer sípjelére. Az első negyedórában nem sok minden történt, ha csak az nem, hogy a magyar válogatott bátran felvette a kesztyűt, és talán még többet is birtokolta a labdát ellenfelénél. Feltűnt Kalmár okos, technikás játéka, egyelőre kiemelkedett a mezőnyből a Dunaszerdahely vörös karmestere.
A 20. percben különös góllal szereztünk vezetést. Kalmár keresztlabdája után a szerb védők – Milivojevics és Milenkovics – ide-oda fejelgették, rugdosták a labdát a tizenhatosuknál, mire Könyves Norbert úgy döntött, első válogatottságát emlékezetessé teszi. A földön csúszva kikaparta a labdát, egyet még tolt rajta – ez volt a kulcsmozdulat –, majd miközben Rajkovics kapus négykézláb próbált a labda után mászni, a ZTE 31 éves csatára 15 méterről az üres kapu közepébe lőtt. 0-1.
A gól videón:
Most már beszorultunk, de egyelőre semmi veszélyt nem jelentettek a szerbek. Az első sárga lapot Gazdag kapta, a labda helyett emberre ment.
A szerb letámadás meglehetősen lusta volt, mindig akadt szabad magyar ember, akinek lehetett passzolni. Aztán véget is ért a félidő.
A második 45 percet Hangya helyén Holender kezdte, így már hárman (Nikolics, Könyves, Holender) értették a magyar csapatban, mit beszélnek egymás között a szerbek. Az 51. percben majdnem kaptunk egy gólt, de végül megúsztuk. Egymás után alakultak ki a szerb helyzetek, kezdett nyomasztóvá válni a hazai fölény. Rossi is látta ezt, és Bese helyére az 57. percben beküldte Willi Orbánt.
A 61. percben Nikolics csodásan ívelt Holenderhez, ő le is vehette a labdát, majd óriási helyzetből – majdnem taccsra rúgta. Meccslabda volt...
Aztán már a kissé sérült Szalai Ádám is a pályán volt, a gólszerző Könyvest váltotta, látszott, hogy Rossi nagyon is komolyan veszi a meccset, meg akarja őrizni a győzelmünket. Orbán sárgát kapott lerántásért, ami akár piros is lehetett volna, de szerencsére nem lett. Bejött Nego is, ő Nikolicsot váltotta.
A 75. percben a kapufa mentette meg a csapatunkat a góltól, szinte felborult a pálya, Kalmár is kapott egy sárgát. A 86. percben kijött a labda Gulácsiról, de sikerült felszabadítani a védelmünknek. Hősiesen álltuk a sarat, a szerencsével sem álltunk hadilábon, és legyőztük Szerbiát, a történelemben először, amióta ezen a néven szerepel – igaz, eddig még sohasem találkoztunk.
És sorozatban harmadik idegenbeli meccsünket nyertük meg, ami pedig a Rossi-érában nem volt jellemző: 1-0 a törökök, 3-1 a bolgárok és most 1-0 a szerbek ellen!
A 3. csoport állása: 1. Oroszország 7 pont, 2. Magyarország 6, 3. Törökország 2, 4. Szerbia 1.
A csoport másik meccsén: Oroszország–Törökország 1-1