Akár sorsszerűnek is nevezhetjük, hogy október 21-én nyílt meg a háromszoros olimpiai és Európa-bajnok vízilabdázó, Kárpáti György életútját bemutató kiállítás a Fradi Múzeumban, két nappal az 1956-os forradalom évfordulója előtt. Hiszen a „Gyurikával” szinte testvéri viszonyt ápoló másik legendának, Gyarmati Dezsőnek október 23. a születésnapja, és micsoda egybeesés: egy nappal a zöld-fehér futballcsapat barcelonai Bajnokok Ligája-találkozója után sereglettünk össze a Groupama Aréna földszintjén. 

Ahogy Tobak Csaba, a múzeum igazgatója az Indexnek elmondta: általában úgy kell összekaparni egy-egy tematikus kiállítás anyagát, ezúttal azonban a bőség zavarával küszködtek.

Amikor csaknem egy éve hozzáláttunk a kiállítás megszervezéséhez, felkerestük Gyurikát Böszörményi úti lakásában, és ahogy benyitottunk, szinte ránk zúdult a rengeteg ereklye, korabeli fotó, újságkivágás. Egy idő után már nem tudtuk hová tenni a serlegeket, érmeket, ruhadarabokat, a gondot az okozta, hogyan helyezzük el ezeket a korlátozott alapterületű múzeumunkban – magyarázta az igazgató, aki azon is sajnálkozott, hogy Kárpáti György nem érhette meg a róla szóló kiállítás megnyitóját. – Köszönettel tartozunk Gyurika fiának és lányának, Péternek és Nikolettnek, amiért rendelkezésünkre bocsátották ezt a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt.

Kárpáti Péter, a legenda fia beszélt a kollekció legértékesebb darabjairól.

Itt látható a vitrinben édesapám 7-es számú sapkája, amelyikben az 1952-es helsinki olimpián játszott, ahol 17 évesen a sportág addigi legfiatalabb olimpiai bajnoka lett. A másik, talán még értékesebb sapka a melbourne-i, amelyet a „véres„, szovjetek elleni meccsen viselt, ezt azonban Nikolett húgom őrzi, és ő nem mert megválni tőle még átmenetileg se,. De legalább annyira kuriózumszámba megy az 1964-es tokiói olimpia szovjetek elleni mérkőzésén használt bőrlabda is, amellyel Dömötör Zoltán lőtte a döntő gólt, édesapám átadásából. 

Megnyitójában Madaras Norbert kétszeres olimpiai bajnok, az FTC-Telekom szakosztályvezetője felidézte Kárpáti György páratlan egyéniségét.

Gyurika jellemhibái közé nem tartozott a túlzott szerénység, azt szokta volt mondogatni, hogy „jobban futballoztam Puskásnál, jobban mondtam a vicceket, mint Hofi, és szebben énekeltem Bodrogi Gyulánál, de én ezeket a jó szívem miatt meghagytam nekik”. De Gyurika mindezt olyan aranyosan adta elő, hogy meg sem fordult a fejünkben, hogy nagyképűnek gondoljuk. Biztos, hogy Gyarmati Dezsővel együtt kettejüknek volt a legnagyobb szerepe az ötvenes, hatvanas években abban, hogy a magyar vízilabda azzá lett, ami manapság. 

Bíró Attila, a női válogatott szövetségi kapitánya, maga is örökös fradista, többszörös válogatott, és az 1988-as és az 1990-es bajnokcsapat erőssége is jelen volt a megnyitón.

Gyurikát legalább négy évtizeden keresztül ismertem, szoros barátság kötött össze bennünket – emlékezett „Birge”. – Hosszú ideig a szakosztályvezetőnk volt, az 1988-as bajnoki döntő előtt jelent meg a Medencék, gólok, pofonok című memoárja, amit dedikált is nekem. Ezt írta bele: „A holnapi döntőn kanyarodj fel, és lőj gólokat!„ Én megfogadtam, a Tungsram elleni meccsen rendre felkanyarodtam a bal szélről, és négy gólt dobtam, amivel a győzelmünk fő részese lettem, részben Gyurikának is köszönhetően. 

(Borítókép: Bánkúti Sándor / Index)