The Furious Method: Transform your Mind, Body and Goals, azaz Változtasd meg a gondolataidat, a testedet és a céljaidat. Ez a címe Tyson Fury önéletrajzi könyvének, amely csütörtökön kerül ki a szupermarketek és könyvesboltok polcaira, és amelyben nyomon követhetjük napjaink legzseniálisabb bokszolójának thrillerbe illő életútját a cigánykaravántól Vladimir (ukránul Volodimir) Klicsko legyőzéséig és a világbajnoki cím öt évvel ezelőtti megszerzéséig, majd a csúcsról a mélybe zuhanást, végül a megvilágosodást és feltámadást, a Deontay Wilder elleni két feledhetetlen csatát és a létező összes világbajnoki öv egyesítését. 

Szinte hihetetlen és igazából mi sem hisszük el: Tyson Fury harminckét évvel ezelőtt koraszülöttként, egyfontos (45 deka) súllyal látta meg a napvilágot egy vándorcigány-karaván lakókocsijában, valahol Manchesterben. Túlélési esélyei a nullához gravitáltak, nemcsak a vészesen alacsony súly miatt, hanem azért is, mert édesanyja, Amber tizennégy gyereket hozott a világra, de közülük csak négyen maradtak életben – Tyson és három fivére. 

1988-at írtunk, és a bokszőrült apa, John az akkor még veretlen világbajnok tiszteletére fiának a Tyson keresztnevet adta.

Amikor megláttam a parányi kisbabát, arra gondoltam, ha felnő, hét láb (213 cm) magas lesz és 20 stone (1 stone = 6,35 kg) súlyú, és a profi boksz világbajnoka,

– nyilatkozta az apa egy interjúban. 

És csodák csodája, az is lett, persze addig igen hosszú és kacskaringós út vezetett.  Tyson tízévesen kimaradt a suliból, mert segíteni kellett apjának útépítéseken, szemétszedésben, majd amikor már egy kicsit jobban ment a családnak, a használtautó-kereskedésben. Ahogy bátyja, Shane mondta az „Út a megváltáshoz” című dokumentumfilmben, öccse csendes, szerény, visszahúzódó, magának való srác volt. 

Aztán később mindez megváltozott...

Tyson tizennégy évesen kezdett bunyózni, és mivel gyorsan kiderült, mekkora tehetség, az önbizalma is napról napra nőtt. Beállt egy manchesteri amatőrbokszklubba, ahol azonnal felismerték a benne rejlő természetadta tehetséget.

A srác igazából nem is volt tisztában az erejével, amikor 14 évesen a már akkor 195 centis tinédzser először leállt kesztyűzni az apjával, és az első ütéssel eltörte az idősb Fury bordáját...

Pedig a fater sem volt nyeretlen kétéves, fiatalon pusztakezes öklözőként kereste a kenyerét, majd a nyolcvanas években profinak állt. A fia azonban egészen más klasszist képviselt.

Tyson első nemzetközi sikere a 2006-os agadiri junior-világbajnokságon a szupernehézsúlyban szerzett bronzérem volt (itt Bacskai Balázs könnyűsúlyban világbajnok lett), majd 2007-ben Zomborban junior-Eb-ezüst, Varsóban az Európai Unió bajnokságán aranyérem volt a jutalma. Amatőr-pályafutását 2008-ban az angol felnőttbajnokság megnyerésével zárta le, hogy élete első profimeccsén TKO-val verje a magyar Gyöngyösi Bélát 2008. december 6-án Nottinghamben.

Fury veretlenül lépdelt felfelé a ranglétrán, és amikor 2014-ben legyőzte Derek Chisorát, a sajtóértekezleten szemrebbenés nélkül elkiáltotta magát:

Vigyázz, Volodimir Klicsko, mert jövök!

És jött is, 2015 júniusában aláírták a szerződést a WBO, az IBF és a WBO 11 éve, 22 meccsen veretlen világbajnokával a címmérkőzésről, ami 2015. november 28-án realizálódott is a düsseldorfi ESPRIT Arenában, 55 000 néző előtt. Fury egy sárga Lamborghinivel érkezett a felvezető sajtóértekezletre, Batmannek öltözve, és azt harsogta, hogy nyugdíjazni fogja Klicskót, akinél unalmasabb világbajnoka még sosem volt a nehézsúlynak. Az ukránt nem zavarta a felhajtás, sőt, később kijelentette, hogy ez volt élete legszórakoztatóbb sajtókonferenciája...

Maga a meccs már nem lehetett annyira szórakoztató Klicskónak, mert Fury egyhangú pontozással győzött, és mindhárom világbajnoki övet elragadta az ukrántól. 

Aki azt hitte, innentől merő móka és kacagás az angol világbajnok élete, az nagyobbat nem is tévedhetett. Fury kétéves ámokfutásba kezdett, a kábítószer és az alkohol rabja lett, egyik buliból a másikba sodródott, általában 10-15 pohár vodkával nyitott, majd következett a fehér csík... Versenysúlyáról, a 120 kilóról egyes források szerint 152, mások szerint 180 kilósra hízott, a mélypontra 2017-ben, halloween éjszakáján jutott el, amikor le is fényképeztette magát a barátjával, az exvilágbajnok Ricky Hattonnal és döbbenetes méretű pocakjával.

Ezen az éjszakán történt meg vele, hogy Ferrarijával 190 mérföld/órás (305 km/h) sebességnél neki akart hajtani egy közúti felüljáró betonpillérének, de végül az utolsó pillanatban félrerántotta kormányt, mert eszébe jutott az öt kisgyermeke. Amikor hajnalban hazakeveredett Fury, otthon térdre esett, és imádkozni kezdett Istenhez, hogy segítsen neki.

És a Teremtő segített is.

Tyson hihetetlen akaraterővel letette a poharat, leszokott a kokainról, és kemény edzésekbe fogott. A visszatérése 2018. június 9-én volt az albán Sefer Seferi ellen, majd Francesco Pianeta pontozásos legyőzése után december elsején következett az első Deontay Wilder-meccs. A tét a WBC világbajnoki öve volt, amit a döntetlen eredménnyel megőrzött a gyilkosan ütő amerikai. 2019-ben Tom Schwarz, majd Otto Wallin kapitulált, hogy aztán Fury 2020. február 22-én a Las Vegas-i MGM Grand nagytermében a hetedik menetben kiüsse Wildert kettejük második összecsapásán.

Nem tudni, vajon a speciális felkészülésnek volt-e köszönhető a győzelem – Fury saját elmondása szerint napjában hétszer maszturbált az edzőtáborban, és gázolajban pácolta az ökleit –, de leiskolázta az amerikait.

Ezzel a WBC világbajnoki öve Fury birtokába került, és már csak Anthony Joshua az egyetlen legyőzendő ellenfél, az egyetlen akadály közte és a halhatatlanság között. (Klicsko 2015-ös legyőzésével a WBA, a WBO és az IBF övét is megszerezte, de ezeket később elvették tőle, amikor züllésnek indult. Ezeket most Joshua birtokolja.)

Következő ellenfele minden bizonnyal a veretlen német Agit Kabayel lesz, Joshua legfeljebb 2021-ben kerül sorra. 

De még ott van a harmadik Wilder-meccs is, amire szerződés kötelezi a Cigánykirályt. Könnyen lehet, hogy minden idők legnagyobb bevételét generálná az a párharc. 

(Borítókép: Getty Images Hungary Fotós: Al Bello)