Lassan az esztendő végére érünk, ezért különösebb kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy 2020 legjobb sportkönyve a napokban megjelent Keleti 100 – „Mert szeretek élni...”, Dávid Sándor és Dobor Dezső alapos életrajzi munkája, amely remek időzítéssel a földkerekség ez idő szerint legidősebb olimpiai bajnoka (sőt érmese) századik születésnapja, január 9. előtt néhány héttel került a könyvesboltokba.
A feledhetetlen Csukás István, Süsü „szülőapja” válaszolta valahol, amikor megkérdezték, hogyan kell gyerekkönyvet írni:
A gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban,
hangzott a nagy mesemondó aforizmája, és ugyanez a sporttárgyú irományokra is igaz (kellene, hogy legyen). A feltételes módot a tapasztalat támasztja alá, kevés műfajban született annyi fércmű, mint ebben, boldog-boldogtalan kötelességének érzi, hogy tollat ragadjon, és megírja az adott sportember – szerinte – izgalmas élettörténetét. Sajnos.
Nos, ezúttal mindez maradéktalanul sikerült a Dávid Sándor, Dobor Dezső szerzőpárosnak.
Pedig hatalmas fába vágták a fejszéjüket, a január kilencedikén századik születésnapját ünneplő ötszörös olimpiai bajnoknőnk, Keleti Ágnes életútja átöleli szinte a teljes huszadik századot, és a huszonegyedikbe is jócskán beleharap, ráadásul azok az idők, a harmincas-negyvenes, majd az ötvenes évek nem tartoztak a problémamentes évtizedek közé, és Ágika (a centenáriumához közelítő matróna semmit sem utál jobban, mint ha „leáginénizik”, ezt első kézből tudom) sohasem volt egyszerű eset.
A szerzőpáros doyenjének, a címszereplőnél csak leheletnyivel – na jó, tizenhat évvel – fiatalabb Dávid Sándornak olyan szempontból könnyű dolga volt, hogy szinte egész életét Pestszenterzsébeten élte le, pár sarokra onnan, ahol Keleti Ágnes a vészkorszakban Juhász Piroska álnéven húzta meg magát, miközben a Jutadomb környékén nap mint nap robbantak a Liberátorokról ledobott, valójában a csepeli Weiss Manfréd Műveknek szánt légibombák...
„Lapaj” jórészt hazai pályán játszik, az ember szinte látni véli, ahogy klaviatúrájából gátszakadásszerűen áradnak a sorok, a fejezetek. Dávid ifjú kardvívóként maga is testközelből élte át mindazt, ami az ötvenes évek Tatáján, a legendás edzőtáborban, viharos szerelmek és még viharosabb szakítások színterén lezajlott. Ha a nevadai kaszinóvárosra igaz a mondás (What happens in Vegas, stays in Vegas), akkor Tatára szintúgy – csakhogy a Keleti 100 indiszkrét módon fellebbenti a fátylat a szocialista sport boszorkánykonyhájának hétköznapjairól.
Hála istennek.
Ezek ugyanis a könyv talán leginkább magával ragadó fejezetei, Keleti és a szocialista sport „cárja”, Kutas István gondosan titkolt, mégis mindenki által tudott viszonyáról, amely rányomta a bélyegét a nagy bajnoknő életére. A moszkvai főiskolai világbajnokság után kezdődött, ahol mocskosul lepontozták Ágit. „...Ágnes, amikor bement a hivatalába (ÁSH), természetesen a főnökéhez sietett (Kutas István) elpanaszolni neki a rajta esett súlyos sérelmet. Gondoljuk, valahogy úgy kezdte, hogy azok a piszok ruszkik... – amit a hithű kommunista Kutas nem szeretett volna végighallgatni, ezért minden további cirkuszt elkerülendő, átölelte a feldúlt fiatalasszonyt, és szájon csókolta, ahogy kell!”
De ne szaladjunk ennyire előre! Az 1921. január 9-én Klein Ágnes néven született bajnoknő gyermekkora idilli volt a nagypolgári családban. Az apa tehetős húsipari vállalkozó, amellett megszállott sportember, lelkes amatőr evezős. Ágnes tőle örökölte szívósságát, kitartását, fantasztikus munkamorálját, és persze a sport szeretetét. Hogy a muzikalitást kitől örökölte, azt nem tudjuk, de tény, hogy kislány korában sokáig csellózott, nem is rosszul. A könyv lapjain megismerkedünk „Dücki bácsival”, azaz Dückstein Zoltánnal, a VAC tornaedzőjével, aki felfedezi Ágnes tehetségét, elkísérjük a főhőst a Fasori Gimnáziumba, vele együtt éljük át a zsidósors megpróbáltatásait. Különösen szívbe markoló, amikor 1940-ben mellőzik az akkor 19 éves Ágnest a magyar–olasz tornászviadalról. „Az akkori magyar bajnok Csillik »Maca« ugyanis jelentette a Magyar Torna Szövetségnél, hogy szerinte nem lenne helyes a fasiszta olaszok ellen betenni a csapatba a zsidó Klein Ágnest. Ekkor már érvényben volt a második zsidótörvény is, és Csillik ennek ismeretében hívta föl a vezetőség figyelmét erre a tényre.”
A zsidóüldözés éveit egy összes vagyona átengedésével megvásárolt új identitás (Juhász Piroska) fedezékében vészelte át Ágnes Pestszenterzsébeten, hogy aztán 1945 után, már nem egészen fiatalon, beinduljon a tornászkarrierje. Versenyzőtársai szerint hithű kommunista lett, bár hogy mennyire hithű, az a mai napig eldönthetetlen. És közben minden nehézséget legyőzött.
Már 31 éves, amikor Helsinkiben talajon olimpiai bajnoki címet szerez, pedig az 1952-es olimpiára sem a legfelhőtlenebb lelki állapotban utazhatott ki, hiszen élete nagy szerelme, Kutas 1951-ben elhagyja, és másodszor is megnősül...
Az olimpia után nem jön haza, előbb Ausztráliában marad, majd Izraelbe költözik, és lényegében megteremti az izraeli tornasportot. Akkor már régen elvált első férjétől, Sárkány Istvántól, és a negyven felé közeledve megismerkedik élete második nagy szerelmével, a nála nyolc évvel fiatalabb Bíró Róberttel, akitől két fia születik, Dániel és Rafael. Utóbbi, Rafi manapság öt percre lakik édesanyja Paulay Ede utcai lakásától, és Róth Tamás fotóssal együtt – akinek a fejéből e könyv megírásának gondolata kipattant – menedzseli Ágikát. (A könyv nagy erőssége a fantasztikus képanyag.)
Keleti Ágnes ugyanis évekkel ezelőtt hazaköltözött Herzliyából Budapestre, a VII. kerületbe, ahol e sorok írójának is volt alkalma meglátogatni a Nemzet Sportolóját,
Ágika ugyanis még most, a centenárium felé közeledve is megmaradt – lélekben – szabad szellemű tinédzsernek, s mivel egy családfakutató kiderítette, hogy az ősök közül többen is megérték a századik születésnapjukat, könnyen lehet, hogy pár év múlva a szerzőknek ki kell rukkolniuk egy második kiadással is.
Ágikán biztosan nem fog múlni...
(Dávid Sándor, Dobor Dezső: Keleti 100 – „Mert szeretek élni ”. 5990 Ft. Felelős kiadó: Magyar Torna Szövetség)
(Borítókép: Keleti Ágnes a Keleti 100 könyvvel. Fotó: Róth Tamás)