Jé, Béres József kisvárdai volt?

Ahogy az ember végigsétál Kisvárda központjában a Flórián téren, és a városi könyvtár falán megpillantja a Béres-csepp megalkotójának emléktábláját, rögtön leesik a tantusz. A XV. században épült gótikus stílusú katolikus templom – az 1770 környéki toldalékkal – igazi építészeti látványosság a szomszédban, a csúcsíves ablakok emlékeztetik a látogatót, hogy itt, a Rétköz és a Nyírség határán is produkáltak maradandó emlékeket az elődök. Szent László királyunk lovasszobra mintha csak helyeslően rábólintana, s ha már a figyelemre méltó műemlékeknél tartunk, itt van pár lépésre a monumentális zsinagóga, amely ma a Rétköz Múzeumnak ad otthont.

Persze ha az ember leruccan Kisvárdára a Budafok elleni NB I-es labdarúgó-mérkőzésre, nem csak évszázados műemlékekkel találkozik. Itt van a föld mélyéből feltörő termálvizet hasznosító gyógyfürdő és a Cinemaqua mozipark, amelyet az etyeki stúdió leselejtezett díszleteiből húztak fel itt élménypark gyanánt – itt még egy korhű spanyol karavella is látható, talán Kolumbusz vezérhajójának, a Santa Maríának a mása –, s amelynek Révész Attila sportigazgató szerint rengeteg látogatója van.

Ezzel meg is érkeztünk úticélunkhoz, a 2800-3000 nézőt befogadó Várkerti Stadionhoz, ahol szombat délután a Kisvárda FC–Budafoki MTE NB I-es bajnoki mérkőzést játsszák.

A pillanatnyi helyezések alapján senki sem gondolná, hogy az élvonal két legalacsonyabb költségvetésű csapata méri össze erejét, ha hinni lehet az egyik bulvárlapban megjelent táblázatnak: a Kisvárda évi 961 millió, a Budafok 900 millió forintból gazdálkodik.

Ehhez képest a szabolcsiak fennállásuk legjobb helyezésével pillanatnyilag másodikok, a BMTE pedig hetedik, ami cseppet sem szégyellnivaló pozíció az újonctól.

Nézd meg a gyepet, nyoma sincs a hónak, ami reggel óta szállingózik, a közeli termálforrás vízével fűtjük a játékteret. Ahogy lehullik a hópehely, azonnal el is olvad – mutatja büszkén Révész Attila sportigazgató, a klub lelke, aki a következő pillanatban már szívélyesen fogadja Oláh Lórántot, a vendég budafokiak hasonló pozícióban dolgozó kulcsfiguráját. – Tavaly együtt végeztük el Lórival a sportigazgatói tanfolyamot, jó kis évfolyam volt, Hajnal Tomi, a Fradi sportigazgatója is velünk együtt diplomázott. Ez a jövő útja a magyar futballban, fiatal, tanult, világot látott vezetőkre van szükség ahhoz, hogy szervezeti téren is utolérjük az európai élmezőnyt”.

Révész szomorúan jegyzi meg, hogy a koronavírus-járvány érzékenyen érinti a klubot, minden egyes zárt kapus hazai meccsel 6-7 millió forintot bukik a Várda, de egy Fradi elleni mérkőzésen akár tízmilliós bevétellel is lehetne számolni. 

Két és fél éve, amikor először látogattam meg az akkor NB I-es újoncot, négy forduló után nulla ponttal, 0–11-es gólkülönbséggel tökutolsó volt, akkor mindenki biztosra vette, hogy a szabolcsiak átszállójegyet váltottak az élvonalra. Aztán jó néhány edzőváltást és a játékoskeret átalakítását követően Révész Supka Attila személyében megtalálta a megfelelő szakembert, aki a sportigazgató kényes ízlésének is megfelelt. Az eredmény látványos: két és fél év elteltével második hely a tabellán. 

Odalent, a pályán már melegít a Budafok, amikor megkérdezem Csizmadia Csaba vezetőedzőt – persze csak tisztes távolból, a lelátóról –, hogy milyen állapotban van a csapat a két vereség után, így felel: „Majd a meccs után megmondom!”

A hazaiak bemelegítését egy 46-szoros válogatott labdarúgó – másodállásban olykor lemezlovas –, Bodnár László irányítja, „Boci ” erőnléti edzőként tartja mozgásban a várdai légiót. 

A Várdának van oka a törlesztésre, az első fordulóban, szó szerint zivataros mérkőzésen 2-1-re győzött a Promontor utcában a BMTE, most egy hasonló eredmény a forduló szenzációját jelentené. Ehhez képest nem kezd ijedt nyusziként a budai gárda, bár amikor Jefferson Gomes de Oliveira, művésznevén Sassá, a házigazda egyik brazilja megindul, többször is csak sárga lap árán tudják megállítani. Aztán a 14. percben már-már a budafoki hálóban látjuk a labdát, de a montenegrói Camaj Driton lövését valahogy kipiszkálja Póser Dániel a bal alsó sarokból. 

Szép lassan beszorulnak a vendégek, a soknemzetiségű Várda ellen egyre nehezebben állja a sarat a szinte kizárólag magyarokból építkező fővárosi gárda. A hazaiak egyik-másik játékosa szemkápráztatóan gyors, például a cseh Jaroslav Navratil is úgy futja le védőjét, mintha robbanómotor hajtaná. 

A 27. percben mégis Kovács Dávid, a budafoki csapatkapitány kerül óriási helyzetbe, megcsinálja a cselt is, de az ötös sarkáról leadott lövésébe belelép egy védő. A 38. percben a hazai görög, Sztavrosz Cukalasz fordulásból, 12 méterről rászúrja, Póser ezt is fogja, majd Claudiu Bumba, a háromszoros román válogatott játékmester szinte ugyanonnan csúnyán fölé vágja a labdát. 

A második félidő első öt percében ki sem tud jönni a Budafok a saját tizenhatosáról, levegőben lóg a hazai gól. Mégis Zsóri Dániel, a Budafok Puskás-díjasa hagyott ki óriási helyzetet egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után, majd Huszti András bombáját blokkolták.  A  hajrában disszonáns hangok is vegyültek a harmóniába csontzene formájában, nyomott a Várda becsülettel, ahogy a dobogó második fokán álló csapattól elvárható az újonc ellen, de sok volt a pontatlanság, és ez bizony erősen tépázta Révész sportigazgató idegzetét. Főleg, amikor a brazil Viana fordulásból, nyolc méterről kihagyta a meccslabdát.

A Budafok tehát a 0–0-s döntetlennel megakasztotta a lefelé tartó tendenciát, két vereség után pontot tudott szerezni, a Kisvárda pedig akkor veszített pontokat, amikor Supka Attila vezetőedző a legkevésbé számított rá. Nem mellesleg ez volt az első alkalom ebben a szezonban, amikor az újonc nem kapott gólt.

Végeredmény, OTP Bank Liga, 12. forduló:
Kisvárda–Budafok 0–0

(Borítókép: Isza Ferenc / Index)