Mourinho 2004 júniusában érkezett meg a Premier League-be, tarsolyában a Portóval frissen megszerzett Bajnokok Ligája-trófeával. A Chelsea-vel három szezon leforgása alatt kétszer megnyerte a PL-t, egyszer-egyszer az FA-kupát és a szuperkupát, kétszer a ligakupát, majd 2007 szeptemberében váratlanul távozott.

Hatévi távollét után 2013. június 3-án tért vissza a Premier League-be, ismét a Chelsea menedzsere lett. Az első évben harmadik lett a gárda a PL-ben, és a BL-ben az elődöntőig jutott, majd a 2014–2015-ös évadban toronymagasan bajnokságot nyert, immár a harmadikat a Chelsea-vel, a BL-ben azonban már a legjobb 16 között búcsúzott a csapat. A 2015–2016-os idény tragikusan indult, első 16 meccséből kilencet elvesztett a csapat, és decemberben Roman Abramovics tulajdonos kénytelen volt kirúgni Mourinhót.

Akit 2016. május 27-én három évre szerződtetett a Manchester United. Az első idény termése három trófea: a Community Shield, a ligakupa és az Európa-liga. Utóbbi fontos volt, mert csak így kvalifikált a BL-re a bajnokságban csupán a hatodik helyen végző United. A 2017–2018-as szezonban egyetlen trófeát sem szerzett a MU, a BL-ben már a nyolcaddöntőben kipottyant a Sevilla ellen, a bajnokságban viszont a második hely jónak számított a Manchester City mögött. Megint jött a kritikus harmadik év és a bukás: december közepén hatodik helyen álltak a Vörös Ördögök, amikor Mourinhót menesztették.

Az újabb állomáshely ismét London, csak egy házzal odébb: 2019. november 20-án kinevezték a Tottenham menedzserének Mauricio Pochettino helyére. Az első év totális csőd volt, a BL nyolcaddöntőjében az RB Leipzig 4–0-s összesítéssel búcsúztatta Harry Kane-éket, a bajnokságban a hatodik hely pedig épphogy az Európa-ligára volt elegendő. Erősödött a meggyőződés: Mourinho ideje lejárt, kihunyt a régi tűz, a portugál már nem egyéb, mint fáradt erőművész.

A 2019–2020-as idényre azonban megrázta magát a mester. Október negyedikén 6–1-re lelépte a Tottenham Mourinho korábbi klubját, a Manchester Unitedet az Old Traffordon, novemberben pedig három győzelem (közte a Manchester City elleni 2–0) és egy döntetlen, amivel kiérdemelte a hónap menedzsere címet.

Tizenhárom és fél év után.

A City kifilézése két percben:

Az újjászületést először is a sikeres nyári-őszi igazolások alapozták meg. Visszajött Gareth Bale Madridból, megérkezett Gary Doherty 13,4 millió fontért a Wolverhamptontól, Pierre-Emil Höjbjerg a Southamptontól 15 millióért, Sergio Reguilón 25 millióért a Real Madridtól (kölcsönben Sevillában játszott) és Vinícius kölcsönbe a Benficától. Látszólag nem sztárigazolások, mégis jól beleillettek Mourinho terveibe.

José a 4-3-3-at variálja a 4-2-3-1-es formációval. A Unitedet ebben a felállásban verték meg 6–1-re: Lloris – Aurier, Sánchez, Dier, Reguilón – Sissoko, Höjbjerg, Dembele – Lamela, Kane, Son. A West Brom elleni 1–0 pedig ebben a formációban született: Lloris – Doherty, Alderweireld, Dier, Reguilón – Sissoko, Höjbjerg – Bale, Dembele, Son – Kane.

Mourinho taktikájának kulcsjátékosa Höjbjerg, aki a labdakihozataloknál visszacsúszik a két középső védő, Alderweireld/Sánchez és Dier közé, miközben a két szélsőhátvéd vagy wingback (Doherty és Reguilón) felnyomul a középpályára. Elöl Kane sokszor inkább irányít, semmint gólokat lő, Son ellenállhatatlan, és Bale is megtalálta régi önmagát.

A City elleni 2–0 alkalmával José túljárt Pep Guardiola eszén, hiába volt a labdabirtoklás aránya 66:34 a vendégek javára, és a kapura lövéseké is 22:4, amikor az igazán minőségi helyzeteket napjaink legkiválóbb „hamis tízese”, Kane alakította ki önmaga és Son számára. Merthogy Kane legalább annyira előkészítő ma már, mint befejező. 

Itt tartunk most december közepén. Vasárnap a Crystal Palace-hoz látogat a csapat, ez cseppet sem lehetetlen küldetés. Majd december 16-án lesz a nagy rangadó a bajnok Liverpool otthonában, az Anfielden. 

(Borítókép: José Mourinho. Fotó: Glyn Kirk / AFP)