Mennyire tépázta meg a magyar úszósportot a járvány?

Annyira, amennyire a többi országét. A különbség annyi, hogy a többiek nem tartanak ott, ahol mi, hogy egy ilyen szintű országos bajnokságot rendezzenek, mint mi. Szerintem valamennyire előnyben vagyunk.

Még úgy is, hogy Hosszú Katinka, Kozma Dominik nem indult, Szilágyi Liliána átmenetileg (?) visszavonult, Cseh László menet közben hazautazott?

Jó, hát újból kiderült, hogy nem egy- meg kétszemélyes a magyar úszósport. Amikor tavaly volt öt vébéaranyunk, azt négy úszó szerezte: Hosszú, Milák Kristóf, Kapás Boglárka és Rasovszky Kristóf. És Németh Nándor is éremközelben volt. Jönnek a fiatalok. A generációváltás azért zajlik, ha tetszik, ha nem. A nagyon erős alakulatunk kifelé megy, a harminc-harmincöt évesek. Nem akarok neveket mondani, nem véletlenül. De ettől még Milák, Németh Nándi, Késely Ajna, Szabó Szebasztián itt van, és ők fiatalok, most érnek be, és itt is maradnak tartósan. Plusz megjelent a 17 éves Kós Hubert. És megvan az A-szintje a vele egyidős Szilágyi Gerdának, Szabó-Feltóthy Eszternek. Egyre többen úszkálnak nemzetközi szintet, úgyhogy nekem kellemes ez az egész történet. És azt írja le mindenképpen, hogy a 200 pillangó napján, szerdán visszatért a hitem.

Igen? Miért?

Nekem, az úszás szerelmesének Kenderesi és Milák párharca csemege volt. Én 63 évesen láttam már egypár kemény ütközetet, de ez még nekem is szenzációt jelentett, élmény volt. Ebből disszertációt tudtam volna írni. Pedig már írtam néhányat...

Azért legyünk őszinték. Igazi aranyesélyesünk Tokióra kettő van: Hosszú és Milák.

Most azt mondom, legyen egy! Hát hány olyan olimpia volt, amikor anélkül mentünk ki, hogy lett volna aranyesélyesünk, és mégis jól sikerült az adott verseny? Athén? Peking? Athénban érmes lett Gyurta Dániel és Cseh, Pekingben Laci három ezüstöt húzott be, hát nem volt csodálatos? Londonban sem voltunk akkora esélyesek, ott Cseh Lacinak nem ment, de bejött Gyurta és Risztov Éva, ott is megvolt a három érem.

Ezek szerint három éremmel elégedett lenne Tokióban?

Legyen meg az a három! Azt nem mondtam, hogy elégedett lennék, de legyen meg! Ha megvan, annak már örülök. Egy arany azért legyen, az a legfontosabb, és ha még van mellette két érem, akkor már örülök. Itt van ez a kétszáz pillangó, férfi és női, ha csak ebben a két számban behúzunk három érmet, senki sem mondhatja, hogy csoda történt. Ebből is látszik, hogy vannak tartalékaink.

Hosszú Katinkáról – aki nem volt itt Kaposváron – mit tudunk elmondani?

Nézze, az ISL előtt is úgy volt, hogy elment az ereje, nincs jó állapotban, aztán amikor versenyzett, utána azt mondta, még annál is rosszabb állapotban van, mint hitte. Most ebben az állapotban egy ilyen szintű úszó, mint amilyen Hosszú Katinka, pofozóbabának ne jöjjön le az országos bajnokságra. Teljesen egyetértek vele, hogy inkább otthon maradt a Duna Arénában edzeni, azzal együtt, hogy természetesen örültem volna, ha úszik Kaposváron. Biztos vagyok benne, hogy nem adta volna olcsón a bőrét, nem adta volna meg magát a fiataloknak, nehogy azt higgyék, hogy a bab is hús. Mégis megértem őt. Ha valóban az van, hogy beleállt, és elkezdett kőkeményen dolgozni, akkor ez volt a helyes döntés.

Milákról mi a véleménye?

Vegyük Milákot és Kenderesit egy csomagban: ez egy csoda volt, ahogy versenyeztek kétszáz pillangón. Egy az, hogy Kenderesi nem tartja a tisztelettávolságot Milákkal szemben, nincs betojva tőle. Nekiment, és megverte, idei legjobbját úszta. Milák pedig most jobb időt úszott, mint Kvangdzsu előtt négy hónappal! Úgy, hogy láthatólag veszített a koronavírus miatt az izomtömegéből. Irdatlanul okosan úszott, ebben az állapotban így kell úszni, nem foglalkozott senkivel, csinálta a dolgát, ráment az aranyra, nem hagyta magát, nagyon tetszett. Két gigász csapott össze, ez egy világszínvonalú ütközet volt, bárhol élmény lett volna nézni, bárhol megállta volna a helyét.

Ez volt pénteken, amikor még nem tudtuk, Milák mekkorát fog villantani szombat délelőtt a 100 méter pillangó és a 200 méter gyors megnyerésével, na és a szenzációs időkkel. Sóson is látszott, még őt is megdöbbentette a húszéves világcsúcstartó zsenialitása. Az alábbi monológ robbant ki a szövetségi kapitányból:

Hát igen... Napról napra jön föl, kellett a verseny, ahogy mondtam is. Milák húszéves, ebben a korban ezek mindent bírnak, a bajnokság ötödik napjára futott fel a csúcsformájára. Nincs ok a kétségbeesésre, de azért aggódni lehet és kell is, mert Kristófnak is tudomásul kell vennie, hogy úgy bele kell állni a melóba, ahogy 2018 decemberében tette. Most ugyanannyi idő van hátra az olimpiáig, mint két éve volt a 2019-es kvangdzsui világbajnokságig, ahol a 200 méter pillangón a fantasztikus, 1:50,73-as világcsúcsát úszta. Mert ehhez a százhoz, az 51,07-hez képest az, amit a 200 pillangón úszott, az 1:54,98 perc, gyenge idő. Látszik, hogy beteg volt, látszik, hogy leépült, látszik, hogy edzéshiánya van. Neki tavasszal 1:52-t kell úsznia ahhoz, hogy az olimpián esélyes legyen 200 pillangón, én csak akkor leszek nyugodt. Egyébként 200 gyorson is jól úszott, tudjuk, hogy ő a gyorsúszást is fel akarja venni a palettára, és a mostani úszása alapján úgy néz ki, hogy ez nem illúzió. Vissza a 100 pillangóhoz: jobbat úszott most, mint tavaly Kvangdzsuban és idén augusztusban a Négy nemzet versenyén. Jó, Kvangdzsuban már fáradt volt a 200 pillangó világcsúcsa után, mert nem aludt, és felfedezte, hogy színes a világ, meg mindenki simogatta az új világcsúcstartót. De mindegy, jobbat ment, mint a vb-döntőben, és ez mutatja a fantasztikus tehetségét. De meg kell értenie, hogy az olimpia, az más, oda nem elég a tehetség. Fel kell készülnie rendesen, és akkor senki sem fogja megverni.