Három éve beszélgettünk a budapesti Nemzeti Színházban az év sportolója gálán, ahol Jakabfi Zsanettnek adta át az év női labdarúgójának járó trófeát, és ahol „Köszönöm, Magyarország!” felkiáltással zárta beszédét. Akkor gondolta volna, hogy három évvel később román sportminiszterként beszélget velem?

Nézze, minden olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem foghattam, de ennek így kellett történnie. De nem haboztam, amikor el kellett fogadjam ezt a küldetést, mert én ezt küldetésnek tekintem. Óriási nagy esély ez. Éreztem mindig, hogy valaha lesz egy ilyen esélyem, és úgy látszik, ez most bekövetkezett.

Be bizony, és nagy örömmel tapasztalom, hogy már a három évvel ezelőttihez képest is sokat javult a romániai magyarság helyzete. Ön is így látja?

Igen, akkor azt nyilatkoztam, hogy egy tízes skálán ötös-hatos, és azóta még jobb osztályzatot adnék.

Az a sok erdélyi befektetés, ami a sportban történik, nagyon jó projekt a fiatalság számára. Ez kétségtelenül erősíti a nemzeti összetartozást. Ez tényleg nagyon fontos. Igazából úgy érzem, hogy az én küldetésem hozzájárulhat ehhez a folyamathoz. Az egyedüli román sportszövetség volt a kerékpárosoké a hetvenvalahányból, amelynek magyar elnöke volt a személyemben – erről most természetesen le kell mondanom összeférhetetlenség miatt –, és most én lettem az első magyar nemzetiségű sportminiszter Romániában. És higgye el, annak örülök a legjobban, hogy 

és érzékelem az innen is, onnan is megnyilvánuló támogatást. Ennek a hátországnak a birtokában konkrét intézkedéseket akarok hozni, amelyek, meglehet, drasztikusak lesznek, és nem mindenkinek fognak tetszeni. De annak érdekében, hogy a jövő sportolói is élvezhessék a jobb lehetőségeket, ezeket a lépéseket meg kell tennem. Van néhány szövetség, amely jól teljesít, de azért sokkal többre van szükség. Sokkal biztosabb, stabilabb alapokra kell helyezni a román sportot.

Rokonszenves, idehaza is megszívlelendő gondolatnak tartom, hogy „szűzbeszédében” kimondta, nem lehet az összes sportágat egyformán magas szinten finanszírozni, erre a világ pénze sem lenne elegendő, hanem néhány, olimpiai sikerrel kecsegtető versenyágra kell összpontosítani.

Ezt korábban még senki sem merte kimondani! Én vagyok az első romániai sportminiszter, aki konkrétan kimondta, hogy szeretünk mindenkit, tisztelünk mindenkit, de el kell döntsük, hogy hol tudunk érmeket nyerni az olimpián, és abba kell fektetni a pénz zömét.

Ezt mindenki be kell lássa. Amikor arra gondolunk, hogy az angol kerékpáros-szövetségnek a három év múlva esedékes párizsi olimpiára 35 millió font a költségvetése, akkor elámulunk. És velük kell versenyeznünk! (nevet)

Ha már a versenyzés szóba került... Három éve még arról beszélt, hogy elindul kerékpárban a tokiói paralimpián. Ami 2021-re csúszott. Áll még az a terv?

Áll, áll... Bízom benne, hogy egy olyan csapatot tudok összerakni körülöttem a minisztériumban, hogy a tavasz eljöttével, április-májusban egy olyan gépezet álljon fel, amely önállóan is tudja végezni a munkát. És akkor nekem is marad egy kis időm az edzésekre. De persze minden attól függ, hogy mennyi munkám lesz. Egyszer meg kell néznem januárban a körülményeket, hogy megértsem az egész rendszert. Tudni kell, hogy a sport az a terület, amely a második legnagyobb épületvagyonnal rendelkezik Romániában, amely részben nem is funkcionális. Elképesztő munka lesz ennek csak a felmérése. Pillanatnyilag nem is tudom, hogy mi vagyunk, sportminisztérium vagy ingatlanügynökség. Konkrétan fel kell térképezzem, hogy mivel rendelkezünk, mekkora a vagyonunk. 2021-re a legfontosabb projektem az új román sportstratégia megalkotása lesz. Eddig ilyesmi nem volt.

Most otthon van, Csíkszeredában? (December 26-án reggel készült az interjú – a szerk.)

Igen, igen, megyünk keresztelni! Nincs hó, plusz egy fok van,

Lassan már mi is elfelejtjük, milyen az igazi tél.

Tavalyelőtt körutat tettünk egy kollégámmal a Székelyföldön, jártunk Csíkszeredában Szondy Zolinál, az FK Csíkszereda elnökénél és Diószegi Lászlónál, a Sepsi OSK tulajdonosánál, láttuk a jobbára az anyaországból finanszírozott sporttárgyú befektetéseket. Ez a jövő útja?

Szerintem igen. Persze főleg a népszerű sportágakba, a futballba, hokiba fektetnek be, ami nagyon fontos. Ha ez a segítség nem érkezik meg, akkor foci nem is létezne ma komolyabb szinten a Székelyföldön. És a mi „nemzeti sportunk”, a jégkorong is nagyon-nagyon hanyatlóban volt. De még van teendő bőven, itt van Csíkszeredában a gyorskoripálya, azt is fel kellene újítani, a hokipályát, a Vákár Lajos Jégcsarnokot úgyszintén, építeni kellene egy velodromot. Itt sok megvalósítandó projekt van. Úgy érzem, ezzel a mostani kormánnyal elég jó az együttműködés, ambiciózus, fiatal csapat állt munkába. Valahogy úgy vagyunk, hogy egymásra vagyunk szorulva, s remélem, hogy a tanügyi és a fejlesztési minisztériummal (hivatalosan fejlesztési, közművesítési és közigazgatási minisztérium – a szerk.) jól tudunk együttműködni. Már csak azért is, mert utóbbinak Cseke Attila a minisztere Nagyváradról, s van az új kormánynak még egy harmadik magyar tagja is Tánczos Barna személyében, aki régen a hokiszövetség elnöke volt, most meg övé a környezetvédelmi tárca. Sőt, ott van még Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki tárca nélküli miniszterelnök-helyettes!

Ilyen erős képviselete még sohasem volt a magyarságnak a román kormányban, ugye?

Nem bizony. Talán csak jó tíz éve Emil Boc kabinetjében, Cseke Attila és Kelemen Hunor már akkor is kormánytag volt.

A régi minisztériumi csapattal vág neki a tervei megvalósításának, vagy hozza a saját embereit?

Át kell vegyem a régi csapatot, mivel meg kell tanulnom az egész rendszer működését, de számítok hosszú távon a saját embereimre is, akikben feltétel nélkül megbízom. Mert biztos, hogy más irányt vesz a román sportirányítás az én vezetésemmel, és ehhez az én embereimre lesz szükség.

Érzékeli a jóindulatot a kormány többi szereplője részéről?

Igen. Nagyon örvendenek, hogy én lettem a sportminiszter, nagyok az elvárások és a remények, de meg vagyok edzve ehhez a pozícióhoz, megvan hozzá minden tudásom. Egy kicsit izgulok persze, főleg az elején, amíg nem úgy érzem, hogy a saját lábamon állok, de biztos, hogy ha január végén beszélgetnénk, már egy sokkal magabiztosabb minisztert találna.

Addigra viszont véget érnek a mézeshetek, és nyilván kritikákat is kap. Hiszen óhatatlanul érdekeket fog sérteni.

Fel vagyok készülve arra is, biztosan lesznek kritikák is, mert eddig az volt a sportpolitika lényege, hogy mindenkinek legyen jó, csak hogy mindenki maradjon csendben, csak essünk túl rajta, hogy ne kelljen döntéseket hozni. 

Ha jól látom, az a célja, hogy megnőjön a sport- és ifjúsági tárca súlya a román közéletben.

Hát igen. Megváltoztatnám a román sport imázsát, a veretes hagyományok köteleznek. Sokkal dinamikusabb, fiatalosabb adminisztrációra, forradalmi változásokra van szükség, mert ennek a tárcának óriási a jelentősége, hiszen az ifjúság az ország jövőjének a záloga. Meg kell mozdítsuk őket. Szeretnék komolyan együttműködni az oktatási miniszterrel.

Mikor látogat újból Magyarországra?

Szeretnék minél előbb, mert nagyon szeretem Budapestet. És ha ismét meghívnak az év sportolója gálára, mint 2017-ben, akkor természetesen elmegyek. Hát hogyne! Imádom azt a rendezvényt!

(Borítókép: Novák Károly Eduárd előzetes engedélyével használva. Fotó: Novak Carol Eduard / Facebook)