Gáll András, a TRION SC 17 esztendős öttusázója karácsony napjának reggelén annak rendje és módja szerint lefutotta a betervezett 11 kilométeres edzésadagját, amit 19 olyan 300 méteres résztáv nehezített, amelynek a teljesítése közben alaposan bele kellett húznia. Az ünnepnap hátralévő részének középpontjában szokás szerint a „Nagyi” meglátogatása” állt, és csak azután derült ki, hogy a fiatal sportolóra a késő esti órákban még egy „edzés” vár.
Előre tudtam, hogy én leszek a feláldozható, aki nem fér be az ötszemélyes családi autóba, ezért döntöttem úgy, hogy sportcipőben a Batthyány térről hazafutok Budafokra. Nem ettem tele magam halászlével, töltött káposztával és bejglivel, így ezt a 13 kilométert is jó tempóban tettem meg, miközben az is megfordult a fejemben, hogy ilyen ráadásokra a jövőben is szükségem lesz, ha ott akarok lenni a párizsi olimpián
– újságolta az SzPress Hírszolgálatnak az U17-es Európa-bajnoki bronzérmes Gáll András, akinek a 2020-as kivételesen nehéz esztendő sokat adott, de nem keveset el is vett tőle.
Sikerült biztosan vennem a lovasképesítés elméleti és gyakorlati akadálypályáját, így az októberi felnőttbajnokságon is elindulhattam, ahol a »nagyok« mezőnyében a legjobb juniorként úgy lettem hetedik, hogy megnyertem a »kombit«, ahogy mi a lézerlövészettel kombinált futást nevezzük. Mindez úgy sikerült, hogy a vívás után, ami egyelőre nem a »pengésen« jó számom, az utolsó előtti helyen álltam. Számomra talán ennél is fontosabb, hogy sikerült rendet tennem a fejemben, a gátlásokat és a borulásokat okozó drukkot legyőzve magam mögött hagytam az elizgult versenyek korszakát. Több könyvet is tanulmányoztam, hogy a gondomat magam tudjam orvosolni, elhessegetve azokat a gondolatokat, amelyek olykor rossz döntésekre késztettek. Most viszont kezd összeállni minden ahhoz, hogy húszesztendősen vagy talán még előbb is eljussak a sportág legjobbjainak világbajnokságára, majd 2024-ben a legszebb álmom is megvalósuljon az olimpiai részvétel kiharcolásával.
Gáll András – fiatal korának és örökölt adottságainak is köszönhetően – képes volt feldolgozni azt is, hogy az „év kórságát” éppen akkor kapta el, amikor már csak néhány nap volt hátra a junior országos bajnokságig. Ahol, ha rajthoz állhat, a nála 2-3 évvel idősebb és ennyivel tapasztaltabb ellenfeleivel szemben is lehetett volna keresnivalója. Ráadásul ennek a korosztálynak a világbajnokságát is elhalasztották, aminek a megrendezésére jó esetben jövő februárban vállalkozhat a házigazda Egyiptom.
Megnyerte viszont András a juniorok U19-es válogatóját, nem mellékesen 22 fiatal riválisát megelőzve.
Öt edző és a családom segít abban, hogy jövőre még feljebb léphessek a ranglétrán. A kombival biztos nem gyűlik meg a bajom, nekem most azért kell acélosodnom, hogy a vívópáston is vitézkedni tudjak. A következő esztendő bizonyítványát a junior-világbajnokságon elért eredményem alakíthatja ki, idehaza pedig a bajnokság, ahol még közelebb szeretnék kerülni a dobogóhoz. Kíváncsian várom a kieséses rendszerű öttusa premierjét, amelynek már alig van köze az egykori modern pentatlonhoz. Mégis azoknak a pártján állok, akik azt mondják, hogy bele kell állni az újba, mert ez a biztosítéka a sportág olimpiai jövőjének. Még azt is ki merem mondani, hogy az átalakításból éppenséggel jól is kijöhetek, mert ha egy nap alatt mindent háromszor kell megcsinálni, az csak a szívós versenyzők malmára hajthatja a vizet. Serényem töltöm az állóképességem akkumulátorát, az önkontroll fejlesztéséről pedig nem fogok lemondani
– mondta befejezésül Gáll András, akit idén év elején azzal motivált Martinek János szövetségi kapitány, hogy meghívta a felnőttválogatott ciprusi edzőtáborába.
A kétszeres olimpiai bajnok „főnök” azóta is Andráson tartja a szemét, bízik benne, és ennek még sokszor adná a tanújelét, ha a Burcsa Szabolcs és Czink György vezetésével működő öttusaműhely üdvöskéje erre a jövőben is rászolgál.
* * *
A cikkben szereplő 17 éves öttusázó, Gáll András az Index főmunkatársának, Gáll Andrásnak a fia.
(Borítókép: SzPress Sporthírszolgálat)