Mekkora csapást mért a pandémia a magyar sportra? – kérdeztük Lacza Zsombortól, a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettesétől.

Az első hullámról van konkrét, számszerű adatunk, pont Sós Csabával beszélgettem a minap, hogy itt lenne az ideje annak, hogy a második hullámra vetítve is végezzünk egy felmérést, hogy a közben eltelt időben hányan fertőződtek meg ugyanabból a 250 emberből, merthogy ekkora mintával dolgoztunk – mondta a kutató. – Nos, öt sportág válogatottjait vizsgáltuk meg: az úszókat, a férfi kajakosokat, a birkózókat, a hegyikerékpárosokat és a vívókat. Ennek a 250 élsportolónak a 11 százaléka fertőződött meg az első hullám idején, idén tavasszal, legalábbis a mi méréseink szerint. Miközben a teljes lakosság esetében az átfertőzöttség nem érte el az egy százalékot.

A második hullámról Lacza Zsomboréknak csak anekdotális információik vannak, de azért az első hírek arról szóltak, hogy a sportcsapatoktól – kézi- és vízilabda, labdarúgás – jöttek a betegek.

Tehát a csapatjátékok voltak a leginkább kitéve a fertőzésnek, a második hullám elején is főképp élsportolók, csapatjátékosok fertőződéséről hallottunk nagy számban, amely valószínűleg az életmódjukkal van összefüggésben: sokat utaznak és közeli kapcsolatba kerülnek más sportolókkal. Elég, ha csak a Honvéd vagy a Paks labdarúgóira gondolunk, vagy a Szeged és a Tatabánya férfi-, a Fradi női kézilabdázóira. Ezt onnan is tudjuk, hogy a legtöbb vérplazmadonorunk a csapatsportok művelői közül érkezett, mivel ott volt a legtöbb beteg. Halálesetről csak egyről tudok, de ott sem bizonyítható az összefüggés a Coviddal.

Somogyi Péter, a magyar ökölvívó-válogatott keretorvosa felhívta a figyelmet a vírus félelmetes kiszámíthatatlanságára és a védekezés tervezhetetlenségére.

Egyrészt nem tudjuk, kinél fog markáns tünetekkel jelentkezni, másrészt, akinél jelentkezik, ott előre nem tudható, hogy a gyógyulás után milyen lesz a teljesítménycsökkenés, és az milyen lefutással következik be. Látunk olyan embereket, sportolókat, akikre egyik pillanatról a másikra olyan fáradtság tör rá, hogy nem tudják elvégezni a tervezett feladataikat, amihez az esetek jelentős részében depresszió is társul. Ez nagyon komoly probléma, amire csak mostanában kezdtek el megoldást keresni, és már konkrét példáink vannak rá. Már tudjuk, hogy a Covid–19 megváltoztathatja a vér alvadékonyságát. Sok esetben még hetekkel a vírusfertőzés után is tromboembóliás megbetegedést okoz, megnő a tüdőembóliák, a mélyvénás trombózisok száma. Nem beszélve a szívizom-elhalásokról, agyi történésekről, vesefunkció-csökkenésről. Ezek nagyon komoly szövődmények.

A betegség lefolyásakor a tüdő szövete jelentős mértékben begyulladhat, és emellett olykor annyi mellkasi folyadék gyülemlik fel – akár hetekig megmaradva –, hogy az illető még az első emeletre sem tud felmenni gyalog, mert a legcsekélyebb terheléstől befullad.

De azt is látjuk, hogy nemcsak gyulladás lép fel, hanem egyfajta fibrotikus átalakulás is – folytatta a szakember. – Szemléletesen kifejezve, szétrohad az egész tüdő, mintha gombafonalak szőnék át. Valami drámai. Emellett akkora izomtömeg-veszteség is bekövetkezhet – és itt már eszünkbe juthat Milák Kristóf esete –, amire nem is gondolnánk. Akár harminc-negyven százalékos izomtömeg-csökkenés is előfordulhat. Ilyen gyors izomvesztés korábban főleg az űrhajósoknál volt tapasztalható, akiknek a súlytalanság állapotában az igénybevétel hiányától leépült a csontozatuk és az izomzatuk. Ez nem csak akkor alakul ki, ha tartósan fekszik egy beteg. Nemrég kezdtük meg a kezelését egy páciensnek – nem sportolónak –, aki most került le a lélegeztetőgépről. Tetraplégia alakult ki nála, tehát mind a négy végtagja lebénult. Most már ott tartunk, hogy a karjait szinte teljesen tudja mozgatni, de önállóan járni még nem tud, pár lépést tud csak  megtenni segítséggel. Valószínűleg még legalább másfél-két hónapig tart a rehabilitációja. És már ez is egy csoda. 

Somogyi doktor szerint a koronavírus még rengeteg meglepetést fog okozni a kiszámíthatatlansága miatt, de mégis vannak tervezhető elemek.

Bár még nem kezdték el a megelőző oltásokat – ami hazánkban az elsők között várható –, mégis vannak olyan protokollok, amelyek a rizikócsoportok tagjai számára megelőzésként lehetővé teszik a véralvadásgátlók szedését, vannak prevencióként adható antibiotikumok vagy akár szteroidok. Ezen szerek nem mindegyike alkalmazhatóan rutinszerűen a sportolóknál, kizárólag engedélyeztetve! A víruson átesettek esetében nagyon kell vigyázni a maradványtünetekkel is. Ezért szakmai ajánlás alapján a sportolóknál a negatív teszt után még négy hétig tehermentesíteni kell a szervezetet, nem szabad magas intenzitású edzéseket végezni, mert megnő a szívizomgyulladás, sőt az infarktus veszélye is. A Magyar Ökölvívó Szakszövetség nagyon komolyan veszi a járvány kezelését és megelőzését, ezért rendszeresen adunk ki protokollokat és ajánlásokat, amiben kiemelendő elnökségünk folyamatos támogatása és előrelátása. Sajnos, sok nemzetközi versenyről kellett lemondanunk, de sportolóink biztonságfa mindennél fontosabb. Elmondhatjuk, hogy emiatt csak kisebb számban alakult ki válogatott ökölvívóink körében Covid-fertőzés, tehát az intézkedési protokolljaink eddig sikeresek voltak.

Bizonyos tekintetben az úszósportnak okozta a legtöbb kárt a koronavírus-járvány. No, nem az élsportolóknak – bár, ha Milák Kristóf vagy Kozma Dominik, Kapás Boglárka hányattatásaira gondolunk, akkor nekik is –, hanem a kluboknak és az úszásoktatás nebulóinak.

2020 sajnos a Covidról szólt – kezdte Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke. – A Covid 1, vagyis az első hullám idején még a sötétben tapogatóztunk, megrázó volt a bejelentés március 11-én, mármint, hogy bezárják az uszodákat. De már akkor is megoldottuk az ifjúsági és a felnőttválogatott felkészülését. A Covid 2 előtt pedig már megtanultunk felkészülni a kihívásokra, az állandósult feladatáradatra. Öt nagy konferenciát bonyolítottunk le online rendszerben, ami 1500 embert érintett, oktatókat, edzőket, akiket vizsgáztattunk. Nem hiszem, hogy van még egyéni sportág Magyarországon, amelyikben rajtunk kívül lebonyolítottak ifi és felnőtt országos bajnokságot. Sőt, a járvány ideje alatt a teljes adatszolgáltatói, versenyrendezői és versenyző-nyilvántartó rendszerünket kialakítottuk, harmincéves lemaradást pótoltunk be. Erre büszkék vagyunk. Az egész adminisztrációnk jóval egyszerűbb és naprakészebb lett.

Wladár arra is büszke, hogy élversenyzőt – felnőtt- vagy ifiválogatott úszót – nem veszített el a sportág, senki sem morzsolódott le a járvány következtében.

Munkahelyek sem szűntek meg, ezt külön kérték tőlünk az Emmiben, az összes sportszakember megőrizte az állását. A béreket időben folyósítottuk. Stabil lábakon áll a szövetség. Pénzalapot is képeztünk a 2021-es kihívásokra, hiszen jövőre valóságos eseménydömping vár a sportágra, verseny verseny hátán. Mi rendezzük az Európa-bajnokságot májusban, amely tulajdonképpen kilenc szakágban lesz: medencés, nyílt vízi, szinkronúszás, műugrás, ugyanez szeniorban, plusz a szeniorvízilabda! Mindez 12-13 ezer embert jelent összesen, 52 országból.

Wladár azonban a negatívumokat sem hallgatja el.

A gond az, hogy az egyesületek a működésükhöz szükséges bevételek 40–60 százalékát az úszásoktatásból fedezik, továbbá a tagdíjakból és az önkormányzatoktól kapott támogatásból. Ez most kiesett. Úszásoktatás nincs, az önkormányzatok legfőbb bevételi forrása, az iparűzési adó és a parkolási díjak elapadtak, maradt a tagdíj, de az csak csepp a tengerben, még a megemelt tarifával is. Ezekből a forrásokból fedezték a klubok a versenyeztetést, az edzők fizetését és sok minden mást. A kis egyesületeknél nagy a baj, már csak azért is, mert az úszásoktatásban úszni megtanuló gyerekek képezik a verseny-úszószakosztályok hátországát. Az olimpiai felkészülés azonban nem szenved károkat, mert az uszodák nyolcvan százalékát a versenysport részére kinyitották.

Borítókép: Milák Kristóf a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában 2020. július 26-án. MTI/Kovács Tamás