Ahogy annak idején hajszálon múlt, hogy Kubala László és Puskás Ferenc nem egy csapatban, a Real Madridban futballozott az ötvenes években, úgy annak is volt realitása, hogy bő másfél évtizede Barcelonában összeálljon a Lionel Messi–Cristiano Ronaldo-tengely. Végül Joan Laporta, a katalánok akkori klubelnöke ellenállásán hiúsult meg a tranzakció, ami vélhetően gyökeresen megváltoztatta volna a futballtörténelem alakulását.
Az időpont 2003. augusztus 6., a helyszín Lisszabon, a José Alvalade Stadion, a két csapat a Sporting és a Manchester United, a nézőtéren 55 000 szurkoló. A portugálok 3–1-re győztek, a mezőny kiemelkedő játékosa a két gólt előkészítő, 18 éves, hátán akkor még a 28-as számmal játszó Cristiano Ronaldo volt, aki azt a United-játékost ültette hintába vagy bőrözte fel, akivel éppen találkozott Scholestól, Silvestre-ig, Rio Ferdinandtól O'Shea-ig.
Ferdinandékat olyan szinten lenyűgözte a melírozott frizurájú, akkor még kusza fogazatú madeirai tinédzser, hogy a stadiontól a szállodáig tartó úton szó szerint könyörögtek Sir Alex Ferguson menedzsernek és David Gill ügyvezetőnek, hogy szerezze meg a srácot.
És egy héttel később Ronaldo már a Manchester United játékosa volt!
De csak hajszálon – pontosabban Joan Laporta klubelnök döntésén – múlt, hogy nem került Barcelonába a zseniális szélső. Mindez most, 18 év múltán derült ki, amikor az újból az elnöki posztra pályázó Laporta elmesélte az Iniestazo nevű katalán tévéműsorban, hogy annak idején csak tőle függött, hogy Ronaldo a Barcához kerüljön.
Ugyan Ronaldót akkor már odaígérték a Unitednek, 19 millió euróért, azaz 13 millió fontért, de a játékos egyik ügynöke felhívott engem, hogy szívesebben vinné Cristianót a Barcához, és 17 millióért a miénk lehet – idézte fel a most 58 éves Laporta, a január 24-én esedékes elnökválasztás nagy esélyese. – Csakhogy mi éppen akkor szerződtettük Ronaldinhót és a mexikói Rafa Márquezt, és nem volt pénzünk Ronaldóra. Pedig éppen Márquez sleppjéből kínálták nekem Ronaldót is, de én visszautasítottam az ajánlatot, és máig nem bántam meg. Az a helyzet, hogy Ronaldo inkább a szélen játszott, és nem középen, és mi már a széleken tele voltunk.
Érdekes eljátszadozni a gondolattal, mi lett volna, ha...
Ha összeáll a Ronaldinho, Ronaldo és pár évvel később Lionel Messi alkotta varázstengely.
Ugyan egy kis időnek el kellett volna telnie, mert Messi csak 2004. október 16-án, 17 évesen mutatkozott be a csapatban, de bőven lehetséges, hogy évekig együtt futballoztak volna, hiszen Ronaldinho 1980-as, Ronaldo 1985-ös, Messi 1987-es születésű.
Más kérdés, hogy nyilvánvalóan – mivel csak egy labda van – nem tudtak volna együtt annyi gólt szerezni, mint külön-külön, de az is valószínű, hogy a 2000-es évek legjobb három futballistája egy klubban alapvetően változtatta volna meg a sportág alakulását. Szinte biztos, hogy most Messinek nem lenne hat, Ronaldónak öt Aranylabdája, hiszen egy csapatban futballozva egész egyszerűen egymás rovására szerezték volna a gólokat és a gólpasszokat.
Talán jobb is, hogy így alakult, különben most szegényebbek lennénk a futballtörténelem legsziporkázóbb versengésével a két géniusz, Messi és Cristiano Ronaldo között.
(Cristiano Ronaldo a Portugália–Svájc UEFA Nemzetek Ligája mérkőzésen 2019. június 5-én. Fotó: Jan Kruger / Getty Images Hungary)