Bár a kimentése utáni első Facebook-élőzés alkalmával Rakonczay Gábor elég biztosnak tűnt abban, hogy többet nem vág bele olyan életveszélyes vállalkozásba, mint az Atlanti-óceán átevezése egy SUP-pal, az elhatározása kérészéletű volt. A corvinak.hu oldalnak adott interjújában egészen pontosan arról beszélt, hogy bár fél napig úgy érezte, abba kell hagynia az extrém túrákat, kikerült ebből a hangulati állapotból, és újra megpróbálkozik vele.

Szeretném, ha maradna az alapkoncepció, kabin nélkül evezve

– mondta az extrém sportoló, aki január elején kelt útra, és 60–70 nap alatt kísérelt meg eljutni a Kanári-szigetekről Antiguára, ám hat nap elteltével helikopterrel kellett kimenteni az óceánból.

Rakonczay Gábor a beszélgetés során kifejtette, a negyedik napig egészen jól bírta a megpróbáltatásokat, ám aztán elkezdett kihűlni, a kevés alvás miatt pedig az utolsó 30 órában kicsúszott a kezéből az irányítás. 

Ott már nem emberi lény voltam. A körülményektől függött, hogy mi itt egyáltalán tudunk-e beszélgetni, vagy sem. Ha az ember olyasmit csinál, ami nagyon veszélyes, akkor ezeket a határokat nemcsak minimalizálni kell, hanem teljesen el kell kerülni.

Pár nappal ezelőtt még nem gondolta volna, hogy mentálisan így talpra tud állni az életveszélyes helyzet után, de a portálnak azt mondta, megtörtént, és úgy érzi, kötelessége újra megkísérelni az átkelést. Nem tudná egy kudarcos túrával lezárni a karrierjét, illetve kicsit „gáznak” érezte, hogy sok ember példaképeként, inspirációjaként így zárult a túrája.

Ha az ember be akarja fejezni a karrierjét, mondjuk ezt a sportot, akkor jó, ha egy jó eredmény után tudja abba hagyni. Nem egy aktuális bukás után, mert azt még cipeli magával. Ha még leélek 50 évet, akkor ez mindig ott lesz a vállamon.

A SUP ott maradt a vízen, s bár a jeladója működik, elég nehéz volna kihozni a partra.

A folytatást illetően kitért rá: ezen a túrán a tűrőképessége határát próbálta tesztelni, a következőn viszont már nem ez lesz a fő cél, hanem az, hogy átérjen Antiguára.