A férfiak hétfői versenyében 44-en indultak, köztük Szőllős Barnabás 33-as, illetve bátyja, Szőllős Benjamin 35-ös rajtszámmal. A szuperóriás-lesiklás után Barnabás a 32., testvére a 35. helyen állt.  A szlalomban Barnabás a 8. (!) helyen végzett, több ismert nevet megelőzve. Itt Benjamin a 24. helyen ért célba. 

A nők között Miklós Edit végzett hasonló előkelő helyen 2015-ben, amikor Beaver Creekben a vb-n lesiklásban szintén a 13. helyet szerezte meg.  Benjamin végül a 21. helyen fejezte be az összetettet.

A Szőllős család feje, az apa – Péter – maga is versenyzett, előbb magyar, majd izraeli színekben, és versenyzői pályafutása befejeztével az izraeli válogatottnál edzősködött.

De csak addig, amíg a gyermekeim, előbb Benjamin, aztán Barnabás, végül Noa el nem kezdtek maguk is versenyezni. Akkor felhagytam az edzősködéssel, és teljes mellszélességgel a gyerekeim síkarrierjét egyengettem – mondta az Indexnek Cortina d’Ampezzóból Szőllős Péter. – Szinte az elsők között került be Magyarországról Benjamin a muraui Schihauptschuléba, az általános iskola felső tagozatába, tehát az 5. és a 8. osztály között. A nála két évvel fiatalabb Barnabást pedig már a harmadik évfolyamra felvették. Ez tulajdonképpen egy síiskola. December elejétől március végéig olyan az órarend, hogy hétfőn tanítás, kedden az első két óra után felmennek a sípályára, szerdán szárazedzés van, csütörtökön a második, pénteken a negyedik óra után már irány a sípálya, szombaton és vasárnap pedig verseny. 

Némi túlzással a gyerekek az alpesi lejtőkön éltek Stájerországban. Az iskola nem került pénzbe, mert állami volt, az osztrák állam állta a költségeket, viszont lakást kellett bérelni Szőllőséknek Murauban. Az édesanya kiköltözött a három gyerekkel Murauba, a kislány, Noa akkor még óvodába járt. 

Már akkor előjöttek az ellentétek a magyar szövetséggel, hogy miért mindig Ausztriában versenyzünk, hogy miért nem vagyunk többet a magyar csapattal, miért nem megyünk edzőtáborba a magyar kerettel – folytatta a családfő. – Hogy miért? Egyszerű: mert Ausztriában jobbak voltak a körülmények. És Ausztriában rengeteg versenyen vettünk részt, jóval gyakrabban és komolyabb mezőnyben, mint ha mindezt Magyarországon tettük volna.

A Szőllős gyerekeknek Murauból egyenes útjuk vezetett Waidhofenbe, a sígimnáziumba. Ott december elejétől április közepéig nem volt iskola, csak edzés és versenyek. Ezért is öt és fél év, és nem csak négy, mint a rendes középiskola. Waidhofenben kollégiumban laktak a gyerekek, azt persze Szőllőséknek kellett fizetni. 

Az eredmények folyamatosan jöttek, közben én utánpótlás-koordinátorként irányítottam a magyar serdülő válogatottat – mondta Szőllős Péter. – Sokszor szóvá tettem, hogy miért nem jut nekünk a kétségkívül nem túl sok pénzből. Aztán elkezdődött a külföldi – horvát – versenyzők importálása a válogatottba, amit én nem néztem jó szemmel, ez is súrlódást okozott köztem és a szövetség között. 

A konkrét ügy egy orvosi igazolás, illetve annak hiánya miatt robbant ki.

A 2018-as téli olimpia előtt a NOB által folyósított olimpiai támogatás felvételéhez szükség volt egy orvosi igazolásra – tért rá a lényegre az édesapa. – Ezt az igazolást a Magyar Síszövetség orvosa kiállította, és eljuttattuk a NOB-nak, a MOB-nak és a FIS-nek, a nemzetközi szövetségnek. El is fogadták. El is kezdték az összeg folyósítását, csakhogy ahhoz, hogy valaki egy magyar versenyen, adott esetben a magyar bajnokságon elinduljon, ahhoz az OSEI, tehát a Sportkórház által kiállított orvosi igazolás kell. És kell versenyengedély is. Egyetlen hazai versenyen indultak a gyerekek, az országos bajnokságon, és a versenyengedélyt meg is kapták a szövetségtől, a mi orvosi igazolásunkat is elfogadták. A hat egyéni bajnoki címből – felnőtt és ifjúsági – ötöt Barnabás és Benjamin szerzett meg. Majd másfél hónappal később értesítettek, hogy nem volt orvosi igazolásunk. Való igaz, amikor lekérték az OSEI-ből, onnan nem tudtak másolatot küldeni, mert nekünk nem az OSEI-ben állították ki az igazolásunkat. És innen indult el a fegyelmi ügy. Első fokon két évre eltiltották a fiaimat, ilyen súlyos büntetést még komoly doppingvétségért sem rónak ki. Hozzáteszem, a gyerekeimnek az osztrák orvosi igazolása is megvolt, hiszen a síiskolában ez követelmény. De OSEI-papírjuk tényleg nem volt. 

Szörnyű történet, de ha a törvény betűjét nézzük, akkor valóban nem volt OSEI-igazolásuk Szőllőséknek. Muszáj feltenni a kérdést: ha nincs ez az ügy, akkor a Szőllős gyerekek most Magyarországnak szállítanák az eredményeket, és nem Izraelnek?

Nehéz erre válaszolni – fogalmaz az édesapa. – Nekünk hosszú éveken át nem volt felhőtlen a viszonyunk a szövetséggel. Benjamint, a legjobb magyar szlalomost nem engedték elindulni a négy évvel ezelőtti St. Moritz-i világbajnokságon műlesiklásban, mert minden számban mást akartak indítani, hogy kimaxolják a létszámot. Barnabást pedig törött kulcscsonttal belekényszerítették a veszélyes lesiklásba. Szóval, nyögvenyelős volt a viszonyunk a szövetséggel. Miután eltiltották a gyerekeket, informálisan kaptunk egy olyan jelzést, hogy ha még versenyezni akarnak valaha, akkor váltsanak országot. És végül elengedték a kétéves eltiltást, kiadták a srácokat Izraelnek, és most izraeli színekben versenyeznek. Amikor tavaly Noa, az akkor 17 éves kislányom az ifjúsági olimpián egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett, megrohamoztak bennünket az izraeli újságok, a média a tenyerén hordozta a családot. Én azt hiszem, ezzel a megoldással – mármint, hogy kiadtak bennünket Izraelnek – mindenki jobban járt. Minket nemzeti hősökként kezelnek, a magyar szövetség pedig megszabadult egy problémától. 

(Borítókép: Szőllős Benjamin, Noa és Barnabás. Fotó: Szőllős család)