A bennfentesek azt mondják, legutóbb a szintetikus pályafelület, a rekortán és a tartán bevezetése okozott ilyen földcsuszamlásszerű robbanást az atlétikai rekordok fejlődésében, még a hatvanas években. A bűvös jelzős kapcsolat a „super spikes”, a szuperszöges, amelyben futva sorra dőlnek a világ- és egyéni csúcsok az elmúlt hónapokban. Jogtalan előny, cipődopping vagy csupán a technikai fejlődés újabb, elkerülhetetlen állomása?
2021. február 9., Lievin – az etióp Gudaf Tsegay 3:53,09 percre javítja a női 1500 méter fedett pályás világcsúcsát. A régit honfitársnője, Genzebe Dibaba tartotta 2014 óta 3:55,14 perccel.
Ugyanitt, ugyanekkor a norvég Jakob Ingebrigtsen 3:31,80 perccel férfi 1500-on Európa-rekordot dönt.
Négy nappal később Elle Purrier 8 másodpercet farag le Jenny Simpson amerikai csúcsából női 2 mérföldön 9:10,28 perces idejével a New York-i New Balance Indoor Grand Prix versenyén.
Ugyanezen a viadalon Bryce Hoppel 2:16,27-et fut egy kilométeren (szintén amerikai csúcs), Donavan Brazier 1:44,21-gyel nyeri a 800-at, amivel egyszázadot csíp le az országos csúcsból, Sam Tanner pedig 3:34,72-vel egy csapásra megjavítja az NCAA-csúcsot és Új-Zéland országos rekordját 1500-on. De még nincs vége: Cooper Teare és Cole Hocker 3:50,39-et, illetve 3:50,55-öt fut ugyanezen a napon Arkansasban, mindketten bőven az NCAA-rekordon belül érnek célba.
Ez volt idén február elején, de ha visszamegyünk az időben augusztusig, akkor látunk igazán csodát. Tavaly augusztus 14-én Monacóban a kenyai Joshua Cheptegei két másodpercet vágott le az 5000 méter világcsúcsából (12:35,36 perc), október 7-én Valenciában a nők hasonló távján az etióp Letesenbet Gidey egyenesen öt másodpercet (!) javított a világrekordon (14:06,42 perc). Ugyanezen a viadalon Cheptegei science fictionbe illő 26:11,00 perccel nyerte a 10 000 métert, ami majdnem hét másodperccel jobb a régi világcsúcsnál.
De még nincs vége. Február 15-én Marokkóban a kenyai Beatrice Chepkoech – aki amúgy a 3000 m akadály specialistája – megjavította az 5 kilométeres országúti futás világcsúcsát, ideje 14:43 perc.
Tavaly szeptember 4-én Brüsszelben a brit Mo Farah az egyórás futás világcsúcsát javította meg, hatvan perc alatt 21 kilométert és 330 métert tett meg, mindezt 37 évesen. Ha lúd, legyen kövér: ugyanitt, a Van Damme-emlékversenyen a holland hölgy, Sifan Hassan 18 kilométert és 930 métert futott egy óra alatt, ez pedig női világcsúcs.
Ám igazán akkor szaladt fel a bennfentesek szemöldöke, amikor múlt héten a lengyelországi Torunban a brit Elliot Giles minden idők második legjobb tető alatti idejével, 1:43,68 perccel nyerte a férfi 800-at, aminél eddig csak a legendás dán Wilson Kipketer futott jobbat, 1:42,67-et huszonnégy éve, a fedett pályás világbajnokságon, a párizsi Bercy sportcsarnokban.
Tudni kell, hogy Giles sohasem jutott még be világverseny (vb, olimpia) döntőjébe, egy fedett pályás Eb-bronz a legjobb eredménye. És most megjavította egy másik legenda, Seb Coe – történetesen a World Athletics, a világszövetség elnöke – brit rekordját.
Mi a közös ezekben az űridőkben? Valamennyit Nike Dragonfly vagy Air Zoom Victory szögesekben futották.
(Az egyetlen kivétel Gudaf Tsegay futása, az etióp hölgy „avítt” Adidas Avantiban érte el világcsúcsát.)
Mármost, a Nike forradalmian új kreációinak van egy eposzi jelzője: super spikes. A spike magyarul a szöges cipők talpán található tüskéket jelenti, vagyis ezek a „szuperszögesek”. És vajon mitől szuperek ezek a futócipők?
Attól, hogy a „stack height”, vagyis a talaj és a futó talpa közötti távolság drasztikusan megnőtt.
A futócipők talpa most már jobbára karbonból készül, és alaposan ki van párnázva, erre csatlakoznak a szögek. A nemzetközi szövetség az utcai versenyeken 40, a pályaviadalokon 25 milliméterben maximálta a „stack height”-ot, vagyis az atléta talpa és a talaj közötti távolságot, hogy elejét vegyék az egészen extrém módon kipárnázott, és ennélfogva trambulinszerű hatást elérő cipők használatának. Az idők javulása azonban így is szembeszökő.
Nick Willis, az új-zélandiak kétszeres olimpiai érmes (Peking, Rio) ezerötszázasa a múlt hónapban próbálta ki a szuperszögest. Kezdésnek futott egy lendületes 1200-at – tudni kell, a 37 éves atléta tizedmásodpercre be tudja lőni a tempóját, akkora rutinja van. Amikor célba ért a hat körön (fedett pálya), mondott egy időt saccra. Aztán rápillantott az órájára. A valóságban két másodperccel jobb volt a becsült idejénél.
Ilyen nincs – csodálkozott a the Guardian riporterének. – Mindig el szoktam találni az időmet. Most két másodpercet tévedtem. Csak a cipő lehet az oka. Egy csapásra hívő lettem. Hiszek a szuperszögesben.
Willis úgy véli, a szuperszöges forradalmi technológiája egy mérföldön egy-három másodperc előnyt biztosít a használójának a hagyományos cipőkben futókkal szemben. Ez rengeteg. Egy másik top atléta, aki nem kívánta elárulni a nevét, két-négy másodperces előnyt mond egy mérföldön, ha szuperszögesben fut az illető. Drámai különbség. Ekkora ugrás az atlétikában csak akkor következett be, amikor a salakborítást felváltotta a tartán és a rekortán, vagyis a szintetikus pályafelület valahol a mexikói olimpia környékén.
Van azonban valami furcsa és szokatlan ezekben az időkben. Mindegyiket valamelyik sportszergyártó által szponzorált atléta éri el. Általában dicsekedni szoktak a futócipőjük márkájával. Most azonban nem teszik. Vajon miért nem?
Giles egyenesen felháborodott.
Mindenki azt mondja, hogy a drámai fejlődésem a szuperszögesnek köszönhető. Ez hülyeség. Sőt, egyenesen sértés. Mintha a cipő lenne az oka, és nem a kemény munka.
Mark Scott, egy másik brit atléta, aki 10 000 méteren 46 másodpercet (!) faragott le egyéni csúcsából, és jobb időt futott, mint annak idején a legendás Brendan Foster és Dave Bedford, ugyancsak felfortyant. „Hosszú évek kemény munkája van ebben az időben. Ismerjék már el végre a teljesítményemet, és ne folyton a sportszerek technológiai ugrásáról papoljanak.”
Mintha egy furcsa omertá lenne érvényben atlétakörökben, a hallgatás törvénye: csak ne beszéljünk a Nike és a New Balance szuperszögeséről! Willis megadja a magyarázatot: az atléták nem akarják, hogy elvegyék tőlük az érdemet, és mindent a fejlett technológiával magyarázzanak.
Geoff Burns biomechanikai guru, a futócipők világszerte elismert szakértője óvatosan fogalmaz.
Korai lenne még konkrét százalékokat mondani, de nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a távtól függően 1-1,5 százaléknyi előnyt biztosít a szuperszöges a hagyományos lábbelikkel szemben. Ez nem tűnik soknak, de ha lefordítjuk az 1500 méteres távra, akkor egy százalék 15 méteres differenciát jelent. Gondoljuk csak el: hány olimpiát vagy világbajnokságot nyertek meg ennél jóval kisebb, adott esetben pár centiméteres előnnyel?!
Szakértők szerint azonban van itt egy másik faktor is a drámai eredményjavulások mögött. A pandémia. A koronavírus-világjárvány idején alig rendeztek versenyeket, ellenben az atlétáknak sokkal több idejük volt edzeni. És ez a körülmény is használhatott az eredményeknek. Nem beszélve még egy „apróságról”.
A járvány idején szüneteltek az „out of competition”, vagyis a versenyeken kívüli doppingellenőrzések.
És anélkül, hogy bárkit is meggyanúsítanánk, a bennfentesek esküdni mernek rá: ez a tény legalább annyira elősegítette az időeredmények javulását, mint a híres-hírhedt szuperszöges. Amire egyébként oly mértékben megnőtt a kereslet, hogy a Nike nem is győzi kielégíteni az igényeket.
Próbaképpen szerettem volna rendelni egy pár Air Zoom Victoryt az öttusázó/atléta fiamnak. Felmentem a cég honlapjára, 59 730 forint volt a szuperszöges ára. Nyeltem egy nagyot. Aztán megpróbáltam leadni a rendelést. A következő szöveget olvashattam:
Sajnáljuk, ez a termék pillanatnyilag elfogyott. Tekintsd meg az újabb modelleket, amelyek jelenleg is elérhetők.
(Borítókép: Az etióp Gudaf Tsegay megnyeri a nők 1500 m-es döntőjét, és új világrekordot állít fel az atlétikai világbajnokságon, 2021. február 9-én Liévin-n, Franciaországban. Fotó: Sylvain Lefevre / Getty Images)