Ha megnézzük a csapatsportok hazai első osztályainak klubjait, nem sok egyházi fenntartású egyesületet találunk. Ott van azonban a balatonfüredi Szent Benedek Röplabda Akadémia, amely ebből a szempontból szinte teljesen egyedülálló. A klub 2015 óta létezik, tavalyelőtt harmadik, tavaly pedig első helyen végzett az NB I-ben (ami a másodosztály), idén pedig az a célja, hogy meg is ragadjon az Extraligában. A csapatnak nincs könnyű dolga, nemrég edzőváltáson is átestek, a rájátszás első fordulójában pedig az elmúlt évtized legsikeresebb klubja, az ötszörös magyar bajnok, kétszeres kupagyőztes, kétszeres Közép-európai liga-győztes Békéscsaba az ellenfelük, amely 2019-ben a második számú európai sorozatban, a CEV-kupában elődöntőig jutott.

A kontraszt tehát megvan, de a párhuzam is. 

Most pedig egy európai szinten is egyedülálló, röplabdaspecifikus akadémiát építettek fel.

A zsinórban öt bajnoki címet szerző csapat alapköveit Kormos Mihály és Nagy Attila rakta le, előbbi pedig 2019 óta már Balatonfüreden tevékenykedik és irányítja a klub építkezését, fejlődését.

Balatonfüred februárban szinte teljesen olyan, mint egy átlagos vidéki város, főleg manapság, amikor az emberek a járványhelyzet miatt jóval passzívabbak, ha lehet, ki sem mozdulnak. Füred belvárosa szöges ellentétét mutatja a nyári arcának, amikor a Tagore sétánynak és környékének népsűrűsége már bőven a kényelmetlen szint fölött van.

Ehhez képest az iskola előtti parkolóban is hasonló szituáció fogad minket: komoly sürgés-forgás, a helyek foglaltak, az emberek tanácstalanok, haladni képtelenség, senki semerre. Aztán összeáll a kép: az intézményben felvételi van, de annak is már a vége zajlik. Az idő gyönyörű, az itt tanuló diákok is élvezik a korai tavaszt.

A három és fél hektáron elterülő épületegyüttesben az első utunk a kastélyba vezet, ahol Kormos Mihály vár minket. Azon túl, hogy ő az utánpótlásért felelős szakmai igazgató, most a felnőtt csapatot is „megkapta”, bár ez nem volt benne a tervben.

Pontosan tudom, mivel jár egy felnőtt csapat irányítása, éppen ezért nem vállaltam ilyen állást az elmúlt két évben. Az külön nehézség, hogy nem én készítettem fel őket a nyáron, az én módszereim és az elvárásaim teljesen mások, ezeket menet közben nehéz átadni. Tudatosan távol is tartottam magam tőlük, az edzéseiken sem voltam ott, persze az összes meccsüket megnéztem. Tényleg nem terveztem átvenni őket, de az egyesület is mindig kiállt mellettem a nehéz időkben, úgyhogy azt éreztem, ezzel kicsit törleszthetek.

Elmondása szerint a csabai távozása után (ahol mintegy 30 évig dolgozott) kellett egy olyan helyszín és feladat, ahol feltöltődhet és új erőt gyűjthet. Több helyről is megkeresték, a Szent Benedek az elsők között volt, ő pedig visszatérhetett az utánpótlás-fejlesztéshez. A Viharsarokban elért eredményei miatt Balatonfüreden adnak a szavára, rengeteg praktikát, ötletet, módszertant tudnak hasznosítani, hiszen ezek máshol beváltak.

„Szeretnénk egy olyan észak-dunántúli bázist kialakítani, ami ontja magából a tehetségeket. El is kezdtük lépésről lépésre újraépíteni az utánpótlás-rendszert, bejártam 30 környékbeli iskolát, hatnál el is indult a lányröplabda. Mivel tavalyelőtt feljutottunk az NB I-be, már nem egy, hanem öt korosztályban kell kötelezően csapatot indítani, bővíteni kellett a toborzást. 100-120 helybéli lány kezdett röplabdázni, aztán jött a járvány, ami elvágta az egészet. A szülők vagy egyáltalán nem, vagy csak edzésre, esetleg a hazai meccsekre engedték el a gyerekeket. Idegenbe már alig.”

Elmondta, hogy a csabai minta alapján elindították az óvodai programot, hogy már a legkisebbekkel megszerettessék ezt a sportot, de a covid azt is parkolópályára tette.

A következő lépésben összegyűjtötték a térség tehetséges, jó felépítésű fiataljait, akikből összeállt egy 16 fős keret. Ők jellemzően a Szent Benedek Gimnázium 9-10. évfolyamos tanulói, akik a járványhelyzet alatt is készülhettek. Reggel edzés, délelőtt digitális oktatás, aztán ebéd, pihenő, majd a második tréning – általában így néz ki egy napjuk.

Viszont ők még így is jobban jártak, mint a nem sportoló társaik, akik néhány hónap kivételével lassan egy éve el vannak szigetelve társaiktól.

Ami a felnőtt keretet illeti, délután a BRSE elleni párharc második mérkőzése jön, a három győzelemig tartó csatában a csabaiak 1–0-ra vezettek, miután otthon 3:0-ra legyőzték a SZBRA-t. Kormos Mihály először tért vissza korábbi sikerei színhelyére, meg kellett kérdeznem, hogy élte meg az eseményt.

Amikor mérlegeltem, hogy elvállalom-e a felnőtt csapatot, az ellenérvek között volt az is, hogy a Békéscsaba ellen fogunk játszani. Nem szerettem volna, talán érthető okokból.

A válás valóban nem volt szép, és amikor megkérdezem, hogy a közös cél, azaz a női válogatott felemelése érdekében van-e együttműködés a két akadémia között, akár csak tudásmegosztás szinten, elmondja, hogy egyelőre nincs. És ez talán így is marad addig, amíg nem egységesíti a rendszert a szövetség.

Ideiglenesen elköszönünk, mert sietnie kell a meccs helyszínére, mi pedig körbenézünk az akadémián. Bejutunk a felújított fiúkollégiumba, amely 100 tanulónak biztosít lakhatást, akik minden reggel úgy kelhetnek fel, hogy ha kinéznek az ablakon, akkor a Balaton látványa tárul a szemük elé.

Ebből is kiderül, hogy a Szent Benedek Gimnázium nem csak női röplabdaiskola. Cukrásznak, szakácsnak, rendészeti szakembernek, szőlész-borásznak és sportszervezőnek is tanulhatnak a fiatalok, ahogy van hagyományos gimnáziumi és angol nyelvi előkészítős oktatás is.

Az intézmény kastély- és kollégiumi része mellett a kültéri sportpályákat és a sportcsarnokot is felújították pályázati forrásból. Utóbbit közelebbről is szemügyre vesszük, ahol éppen Besenyei Attila tart edzést az egyik korosztályos csapatnak.

Sokat nem időzünk ott, mert véletlenül sem szeretnénk zavarni, valamint a már említett meccs is kezdetét veszi hamarosan a városi sportcsarnokban, ahol már vár minket Komáromi Móric elnök, aki egyben az iskola igazgatója is.

A Pannonhalmi Bencés Főapátság által fenntartott iskolában és akadémián családban gondolkodnak, identitást szeretnének kialakítani a tanulókban és sportolókban. Mint mondja, a vallást egyáltalán nem kényszerítik rá a diákokra, ez inkább csak egy útmutatás, egy lehetséges opció számukra. Böjte Csabát idézi, miszerint a világot nem lehet jobbá verni, csak jobbá szeretni, és nekik is ez a mottójuk.

„Ahogy a bencés rendben is elfogadták egymást a korosztályok, úgy itt is ez a cél, az alázatos és közös munknak lehet jövője. Szerencsére tíz évvel ezelőtt az apátság közelébe kerültem, a röplabdában pedig több mint 20 éve vagyok benne” – teszi hozzá az igazgató.

A csapat légiósairól is beszél:

Szeretnek arról cikkezni, hogy mennyi légiósunk van, de vannak olyan szerb lányok, akik itt érettségiztek és végeztek az akadémián, mi neveltük ki őket.

Amikor megjegyzem, hogy van kanadai és venezuelai játékosuk, ezt válaszolja:

„Az MTK-n kívül minden másik extraligás együttesnél játszanak külföldiek. Fontos a magyar röplabdának a minőségi légiós, hogy a gyerekek példaképeket lássanak. Ha ehhez szocializálódnak, akkor ezt a szintet szeretnék elérni, pont ezért jó, hogy a nagyobb magyar csapatok már nemzetközileg is megállják a helyüket.”

A csapatépítésre is van konkrét koncepciója:

„Itthon eddig az volt a módszer, hogy építgetünk, csinálgatunk ezt-azt, aztán abból talán lesz valamit. Amikor megálmodtam az akadémiát, akkor volt egy határozott célkitűzésem, amiben maximálisan hiszek. Szeretném jóval szolgálni a közösséget.
A másik verzió az, amit mi csinálunk, 5-6 éves klub vagyunk, már most komoly utánpótlás-bázisunk és országos hírünk van, köszönhetően annak a munkának, amit Kormos Mihály vezetésével végez a stáb. Egy villámgyors építkezéssel itt vagyunk az Extraligában és tudjuk motiválni a kicsiket, hiszen több játékos is az akadémia tanulója volt a felnőttek között. Hinni kell magunkban.”

Ami a tanulás-sportolás kettősséget illeti, úgy véli, előbbinek kell lenni a prioritásnak, hiszen ahhoz vissza lehet térni akkor is, ha a sportkarrier nem jön össze, vagy csak egyszerűen nem azt választja egy diák. Kiemeli, hogy az előző végzős évfolyam nagy többsége továbbtanult, és akad olyan, aki az egyetem mellett is sportol.

Lassan kezdődik a mérkőzés, a csapatok már a pályán melegítenek.

Az egyik oldalon egy újonc, a másikon az elmúlt évtized legsikeresebb csapata, amely a párharc első mérkőzését otthon 3:0-ra megnyerte.

A SZBRA a második meccsen is nagy elánnal kezdett, a csabaiak edzőjének, Tóth Gábornak 8:5-ös hátrányban időt is kellett kérnie. 10:10-nél egyenlített a BRSE, de innen megint elhúztak a hazaiak, a melegítő cserejátékosok közben a lehető legnagyobb hangerővel buzdították a társakat. A folytatás is rendkívül szorosan alakult, a látottak alapján senki sem mondta volna meg, hogy papíron mekkora a különbség a két csapat között. 19:18-as hazai vezetésnél aztán a csabaiak klasszisai, az amerikai Lindsey Vander Weide és a szerb Marta Drpa megrázták magukat, és végül szoros csatában, 25:22-re hozták a szettet.

A második etapot is komoly lendülettel kezdték a fürediek, Tóth Gábornak 9:5-nél kellett magához hívnia övéit, míg a túloldalon Kormos Mihály érthető módon nyugodt volt, főleg az első szett végéhez képest, amikor annak elvesztése miatt bosszankodott.

Csapata folyamatosan tartotta 3-4 pontos előnyét, Tóth hiába kért időt másodszor is, a Csaba nem nagyon tudott zárkózni, úgyhogy a vezetőedző cserékkel igyekezte őket felrázni. A SZBRA magabiztosan őrizte előnyét, ha lettek volna nézők, aligha hitték volna el, amit látnak. Totális eksztázisban röplabdázott az újonc, szinte minden ütés a helyén volt. A különbség hamarosan elérte a 10 pontot, amit meg is tartott a végéig Balaton-parti csapat (25:15)

Akárcsak az első kettő esetében, a harmadik játszma eleje is kiélezett csatát hozott. Szinte tapintható volt a feszültség, az újonc vérszemet kapott, a Békéscsaba pedig sokszor görcsösen játszott. A szett közepén aztán néhány extra megmozdulásnak és hazai hibának köszönhetően egyre nagyobb előnyre tett szert a Békéscsaba, amelyet fokozatosan növelt és végül nyolc ponttal meg is nyerte ezt a felvonást (17:25).

A negyedik játszma eleje a csereként beállt Glemboczki Zóráról és Vander Weidéről szólt, utóbbi bombái közül az egyik még a reklámtáblát is felborította. A hazaiak láthatóan fáradtak, de egyáltalán nem adták fel és folyamatosan 4-5 ponton belül tudtak maradni. Ennél közelebb azonban nem jutottak, így a BRSE behúzta a negyedik szettet, ezzel együtt a második meccset is.

Kormos Mihály így értékelte a látottakat az övéitől:

A csabaiak két legjobb centere, Pekárik Eszter és Tina Grudina is hiányzott, ezt megpróbátuk kihaszálni, de sajnos a nyitásfogadásunk nem volt olyan jó, mint az első meccsen. Ha az úgy működött volna, talán ki tudjuk harcolna a döntő szettet. Az első kettő remek volt, a legelsőben viszont sajnos a végén adtunk nekik néhány ingyen pontot. A második zseniális volt, a harmadikban viszont elfáradtunk, Dolgozunk az állóképességen, nem kapnak pihenőt a lányok, próbálom egyre kifelé tolni a határukat, mert egyelőre 40-50 perces csapat vagyunk. Amikor a vér nem az agyba megy, hanem az izmokba, mert oda kell több, akkor jönnek ezek a hibák és döntések.

A járványhelyzet miatt két okból is hiányérzettel távozunk. Egyrészt biztosan érdekes lett volna, hogy a szurkolók mennyire tudták volna átlendíteni a holtpontokon a lelkes hazaiakat, és persze így az eufória is elmaradt a nyert szett után. Másrészt Titusz atya, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium főigazgatója sem jelenhetett meg, hogy megáldja a mérkőzést, ami szintén unikum lett volna a maga nemében. Reméljük, amennyiben a Szent Benedek Akadémia teljesíti rövid távú célját és kivívja a bennmaradást, valamint a járványhelyzet is enyhül őszre, akkor lesz még alkalma.

(Borítókép: Sóki Tamás/Index)