Wilt Chamberlain játékostársai érezték, hogy aznap este valami különleges dolgot visz véghez kapitányuk. Először akkor kezdtek gyanakodni, amikor a Philadelphiától Hershey-ig tartó kétórás autóbuszúton Wilt bankot robbantott.

Pókereztünk, és olyan lapjárása volt, hogy mindnyájunkat kifosztott – emlékezett vissza 1987-ben az egyik játékostárs, Guy Rodgers a negyedszázaddal korábbi történelmi nap, 1962. március 2. délutánjára.

A Philadelphia Warriors profi kosárlabdacsapata a New York Knicks elleni mérkőzésre utazott a Pennsylvania állambeli kisvárosba. A sportcsarnokban egészen pontosan 4142 néző foglalt helyet, de ha előre tudják, hogy csodát látnak, akkor biztosan sokkal többen váltanak belépőt. 
A meccset amúgy a Warriors nyerte 169–147-re, 216 centis (7 láb és 1 hüvelyk) centere, Wilt Chamberlain sem azelőtt, sem azóta senkitől sem látott, lélegzetelállító produkciója jóvoltából.
„Wilt the Stilt” (Stilt gólyalábat jelent, utalva a játékos tekintélyes magasságára) kerek 100 pontot dobott, ami a profi kosárlabdázás történetének máig legcsodálatosabb egyéni bravúrja, olyan rekord, ami ma, csaknem hat évtized elteltével is, szilárdan, megdönthetetlenül áll. Amikor Kobe Bryant 15 éve 19 pontra megközelítette – már amennyiben a 81 pont megközelítésnek számít –, elájult a kosarasvilág. Pedig Kobe hét triplát is dobott, vagyis Wilt idejében az a 81 pont csak 74 lett volna...
Ami azt illeti, Chamberlain rengeteg pontot szerzett az 1961–1962-es idényben. Az átlaga 50,4 pont volt meccsenként, ami szintén rekord, talán még megdönthetetlenebb, mint az egy mérkőzésen dobott 100 pont. Így hát senki sem kapta fel a fejét, amikor félidőig (76–68 volt az állás) Wilt neve mellé 41 pont került. Hiszen 70-80 pontot nemegyszer szerzett már abban a szezonban. Még egy 80 pontos este se nem oszt, se nem szoroz – gondolhatták a nézők.

Ugyanott folytattam a pályán, ahol abbahagytam a pókerasztalnál – idézte fel Chamberlain élete nagy napját. – Szinte minden dobásom célba talált, de attól tartottam, később visszaesem. Nem így történt, sőt, a harmadik negyed közepén már hatvannál tartottam – az NBA-ben egy meccs már akkor is négy 12 perces negyedből állt –, és az emberek elkezdtek hangosan számolni: 62, 64, 66...

Al Attles, a Philadelphia hátvédje ekkor még nem gondolt semmi különösre.

Nagyszünetben azt mondtam Wiltnek, dobsz még egy húszast, hatvanegy pont is elég lesz ahhoz, hogy megverjük a New Yorkot. Nem ez volt az első meccs abban a félelmetes szezonban, hogy félidőig betermelt egy negyvenest. Mindenki úgy emlékszik Wiltre, mint aki jóformán csak zsákolásból szerezte a pontjait, de ez nem igaz. Volt egy remek bank shotja, a palánkos dobást is tökélyre fejlesztette, nem volt szüksége arra, hogy zsákolási távolságra kerüljön a gyűrűtől.

A második félidőben a szpíker – Tim Roye, a Philly legendás rádióriportere – már minden Chamberlain-kosár után bemondta a mikrofonba, hol tart „Stilt”.

A közönség persze a Philadelphiának szurkolt, és mindenki azt akarta, hogy Wilt dobja az éppen esedékes kosarat. Richie Guerin, az ellenfél, a New York Knicks játékosa így emlékezett:

Amikor már a hangosanbeszélő is számolt, szinte megőrült a tömeg. „Százat akarunk! Százat akarunk!”, üvöltötték kórusban.

És Chamberlaint senki sem tudta megállítani. A harmadik negyed végén 125–106-ot mutatott a tábla a Warriors javára. A mérkőzés gyakorlatilag eldőlt, ez azonban már senkit sem érdekelt, mert mindenki „százat akart”. Ekkor Wilt 69 pontnál tartott. 

Maga a hős úgy emlékezett, hogy a New York-iak minden alkalommal a végsőkig kijátszották a 24 másodperces támadási időt, hogy így is csökkentsék a Chamberlain rendelkezésére álló játékperceket. Az óriást azonban semmi módon nem lehetett megállítani.

Egy idő után komikussá kezdett válni a meccs, mert gyakorlatilag egy egész csapat küzdött egyetlen ember ellen – Guerin mondja ezt, aki 39 pontjával az ellenfél legeredményesebb játékosa volt. – Ha más lehetőségünk nem volt, szabálytalankodtunk Wilttel. Ám ez a taktika is fordítva sült el. Chamberlain, aki pályafutása során alig 50 százalékos hatékonysággal értékesítette a büntetőket, ezen az estén 32-ből 28-szor betalált.

Egy darabig Darall Imhoff próbálta fogni Chamberlaint, de az ellenlábasánál 8 centivel alacsonyabb játékosnak ez megoldhatatlan feladatot jelentett. Gyorsan összeszedte a hatodik személyi hibáját (az NBA-ben ennyi a határ), és kipontozódott.

Olyan volt ez a meccs, mint egy lidércnyomás – így Imhoff. – Wilt hihetetlenül gyorsan mozgott, egyszerűen nem tudtam lépést tartani vele. Legalább 40 pontot dobott rólam, aztán mehettem zuhanyozni...

December 8-én Wilt 78 pontot dobott a Lakersnek (azt a meccset hihetetlen módon még így is elvesztette a Philly 151–147-re), szóval, mindenki tudta, hogy egy pontszerző automata, de a száz pont még a hajrában is elérhetetlennek tűnt. Aztán már csak 1 perc 17 másodperc volt hátra, és Wilt 98 pontnál tartott. Kosárra fordult és dobott – mellé. Újra hozzá került a labda. De ismét hiába. És akkor, 43 másodperccel a vége előtt...

Igen, de hogyan dobta a századikat? Egy 1973-as visszaemlékezésében azt mondta, hogy zsákolta. 1987-ben viszont, a 25. évforduló alkalmából „középtávoli tempódobásként” írta le az ominózus találatot. Sajnos, a mérkőzésről nem készült filmfelvétel, így már sohasem tudjuk meg, hogyan is esett az ominózus századik, a sportág történetének alighanem leghíresebb két pontja...

Negyvenhárom másodperc volt hátra, amikor belöbböltem a labdát Wiltnek. Mindig ketten lógtak rajta, akkor is, de ő úgy mozgott, mint egy balett-táncos. Lerázta magáról a két védőt, ahogy a kutya a bolhákat, és négy-öt hüvelyk távolságból bepottyantotta a labdát a gyűrűbe. És akkor elszabadult a pokol.

Tim Roye megőrült, legalább tízszer beleüvöltötte a mikrofonba:

He made it! He made it! Megcsinálta! Megcsinálta!

De nem is ez a lényeges, hogyan esett a kosár, hanem maga a tény: a csodálatos, a megismételhetetlen bravúr! A tömeg a pályára özönlött, a magasba dobálták kedvencüket, hosszú percek múlva állt csak helyre a rend. És senki sem vette észre, hogy még 43 másodperc hátravolt.

Wilt 63 mezőnydobásából 36 ment be (ez 57 százalék), 32 büntetőjéből 28, és még mellékesen leszedett 25 lepattanót is. (Ez sehol sincs a világcsúcsától, ami egy meccsen 55 lepattanó). Gólpassza csak kettő volt, de ezen ne csodálkozzunk, ha valaki száz pontot akar szerezni, de a társait hozza helyzetbe...

Chamberlain megismételhetetlen rekordjaival tele van a padlás, ezeket annyiszor leírták már, hogy illetlenség lenne újból felsorolni azokat. Inkább az erejéről beszéljünk! Könnyen lehet, hogy ő volt a földkerekség valaha élt legerősebb embere. Amikor a Conan, a barbár című filmet forgatták, Arnold Schwarzeneggerrel játszott együtt. A forgatás szünetében fekvenyomással erősítettek. 

Wiltnél erősebb emberrel sohasem találkoztam. Az 500 fontos súlyzóval szériázott. Leesett az állam, mondta a testépítés koronázatlan királya.

Mármost, 500 font az 227 kiló...

Egy alkalommal kiemelt a liftből egy hűtőszekrényt. Egymaga. Ez másik esetet is feljegyeztek. Két rakodómunkás egy hatalmas rakás nyomtatópapírt próbált meg kiügyeskedni a liftből. Olyan nehéz volt a teher, hogy a felvonó négy hüvelykkel a szint alatt állt meg, a két ember gurtnival próbálta meg kiemelni a cuccot, de meg sem tudták mozdítani. Wilt odalépett hozzájuk.

Bocsánat, uraim, megengednék?

Azzal megfogta kétoldalt a gurtni két végét, és egy könnyed mozdulattal kiemelte a papírköteget.

(Borítókép: Wilt Chamberlain 1957-ben a  Kansas Jayhawks játékosaként. Fotó: Hy Peskin / Getty Images)