Rossiék lakásán beszélgetünk, egy saroknyira a Boráros tértől. Az olasz szakember még 2012-ben vásárolta meg a lakást, nem sokkal azután, hogy a Budapest Honvéd szakvezetője lett. Ebből is látszik, hogy hosszú időre tervezett hazánkban. És tervez még most is. 

Tudja, hogy „kerek” számhoz érkezik 25-én a lengyelek elleni meccsel? Ez lesz a huszonötödik mérkőzése válogatottunk kispadján.

És ha kihúzom az év végéig – márpedig addig szól a jelenlegi szerződésem –, akkor én leszek a legtöbb mérkőzéssel rendelkező külföldi kapitány a magyar nemzeti együttes élén. Lothar Matthäus 28, Bernd Storck 26 alkalommal irányította a válogatottat. Nekünk most márciusban lesz három mérkőzésünk – a lengyel meccs után 28-án San Marinóban, 31-én Andorrában –, aztán júniusban a Puskás Arénában Portugália, Franciaország, Németország a sorrend az Eb-csoportban, végül ősszel jön további hét vb-selejtező. Ez összesen annyi, mint harminchét. Persze ha továbbjutunk az Eb-csoportból, akkor… Na jó, maradjunk a realitás talaján. 

Amikor készült az első kapitányi mérkőzésére, 2018 szeptemberében a tamperei Nemzetek Ligája-összecsapásra Finnország ellen, mennyire hosszú távra tervezett hazánkban?

Nem kell magyaráznom, hogy a labdarúgóedző minden mérkőzésre úgy készül, hogy az akár az utolsó is lehet. Főleg a szövetségi kapitány. Minden meccs egy vizsga, amely dönt a folytatásról. Vagy a búcsúról. Megjegyzem, bizonyos szempontból hálásabb a klubedzői munka, hiszen ott van lehetősége és ideje a saját képére formálni az embernek a csapatot, vannak edzések, a válogatott szakvezetőjeként azonban csak általában pár napra kapom kölcsön a játékosokat a klubjuktól. És ez alatt a röpke idő alatt kell valamit alkotnom. Nagyon nehéz, de ugyanakkor felemelő feladat. Nem beszélve arról, hogy a kezdet kezdetén, két és fél éve, előkészületi mérkőzés nélkül ugrottam a mély vízbe. Mi több, meglehetősen viharos időszak után kaptam meg a felkérést Csányi Sándor elnök úrtól, ráadásul a nemzedékváltás kellős közepén, amikor olyan legendák búcsúztak el a nemzeti együttestől, mint Király Gábor, Gera Zoltán vagy Juhász Roland. Sok mindent meg kellett változtatnom, és ehhez idő kellett. Semmi sem garantálta, hogy úgy jutunk el 2020 őszéhez, hogy ott vagyunk a 2021-es Európa-bajnokságon és megnyerjük a csoportunkat a Nemzetek Ligájában, hogy a válogatott lesz idehaza az év csapata, Szoboszlai Dominik az év sportolója, én pedig az év edzője. 

Gulácsi–Lovrencsics, Lang, Fiola, Kádár–Kleinheisler, Pátkai–Stieber, Kovács, Sallai–Szalai Ádám. Melyik meccsen volt ez a kezdő tizenegy?
Természetesen az elsőn, Tamperében. Kádár, Pátkai, Stieber, Kovács biztosan nem lesz ott a pályán a lengyelek ellen, eléggé kicserélődik a csapat. De hát én nem csak tizenegy játékossal számolok, az Eb-re huszonhármat kell nevezni, a lengyelek ellen pedig huszonhatos lesz a keret, benne három kapussal, mivel egy hét leforgása alatt háromszor lépünk pályára, és ilyenkor mindig szükséges a rotáció. És senki se higgye, hogy San Marino vagy Andorra könnyű ellenfél lesz. A magyar válogatott nincs abban a helyzetben, hogy bárkit is lebecsüljön. Nem volt olyan régen, négy éve, hogy 1–0-ra kikapott a válogatott Andorrában… Úgy kell kiállnunk az úgymond kicsik ellen, mintha Anglia vagy Lengyelország lenne az ellenfél. Ha a mentális attitűd helyes, akkor nem lehet baj.

Ugye mondhatjuk, hogy Horvátország után Lengyelország lesz a második legerősebb ellenfél, amióta ön a kapitány?

Igen, bár amikor Walesszel találkoztunk, Gareth Bale-ék a 19. helyen álltak a világranglistán, ugyanott, ahol most a lengyelek. (Magyarország a 40. – a szerk.) De nem is a 19. hely a lényeg, hanem az, hogy náluk játszik Robert Lewandowski, a világ jelenleg hivatalosan is legjobb futballistája, aki mostanában minimum két gólt rúg meccsenként. A számok önmagukért beszélnek. De Lewandowski nincs egyedül. Piotr Zielinski a Napoliból Európa egyik legjobb középpályása, Arkadiusz Milik korábban szintén a lakóhelyemen, Nápolyban játszott, most az Olympique Marseille centere, Krzysztof Piatek a Hertha középcsatára. Ezen a poszton rendesen el vannak eresztve, nem úgy, mint mi… A középpályán ott van Mateusz Klich a Leeds Unitedből, a védelemben Arkadiusz Reka, aki Olaszországban, a Crotonéban játszik, és Bartosz Bereszynski a Sampdoriából, az én egykori klubomból. Szóval bombacsapat. És persze Wojciech Szczesny, a Juventus kapusa, mielőtt elfelejtem. Nagyon észnél kell lennünk. Tudjuk, mik a csapatunk erősségei, és arra kell játszanunk. 

Mi itt, Magyarországon, azt mondjuk, ha bemegy az ember a kocsmába, és elkerülhetetlen a bunyó, akkor kezdésként a legerősebb csibészt kell leütni, aztán a többi magától szétszalad. Mi is az egyik – az angolok melletti – legerősebb csibész ellen kezdünk…

Fontos, hogy a megfelelő mentális állapotban lépjünk pályára, valahogy úgy, ahogy Izland ellen, és nem szabad berezelnünk, ahogy az Splitben történt, a horvátok ellen. Azt a meccset már a kezdő sípszó előtt elveszítettük, még szerencse, hogy csak 3–0-ra kaptunk ki. A spliti hozzáállás megengedhetetlen.

Hogyan próbálja meg semlegesíteni Lewandowskit?

Lewa évek óta lefoghatatlan, az elmúlt idényben pedig minden lehetséges egyéni és csapattrófeát begyűjtött a Bayernnel. Még senkinek sem sikerült megakadályozni őt a góllövésben. Nem gondolnám, hogy én vagyok a világ legokosabb futballedzője, a legtöbb, amit elérhetünk, hogy ne jusson túl sok gólhelyzethez. Fontos, hogy Gulácsi és Orbán, a védelmünk oszlopai – akik jól ismerik Lewandowskit a Bundesligából – megosszák a tapasztalataikat a társakkal a gólvágót illetően.

Nem akármilyen szövetségi kapitánya van Lengyelország válogatottjának Paulo Sousa személyében. Milyen emlékei vannak a portugál sportemberről?

Játékos koromban, amikor én a Sampdoriában futballoztam, ő pedig a Juventusban a kilencvenes évek derekán, találkoztunk mérkőzésen, de az az igazság, védőként én inkább a csatárokkal voltam elfoglalva. Edzőként 2012-ben a Honvéddal 1–0-ra megvertük Fehérváron a Videotont Zsivanovics góljával úgy, hogy Kemenes Szabolcsot kiállították, és a végén Nemanja Nikolics tizenegyesét Ivan Lovric kivédte. Az volt az egyetlen mérkőzésünk szemtől szemben. 

Az előbb említette Willi Orbánt. Számíthatunk rá a lengyelek ellen?

Kézközépcsonttörése van, speciális rögzítést kapott, már edz, és amikor beszélgettünk, még akár az is elképzelhető volt, hogy szerda este játszik a Liverpool elleni BL-nyolcaddöntő-visszavágón. Szoboszlaira nem számíthatunk, nem is lesz velünk a lengyel meccsen. Jelenleg sajnos még nem is tud edzeni. Viszont bizonyos szempontból ideális, hogy nem lesz túlterhelve, kifacsarva a júniusi Európa-bajnokságra. Ugyanakkor addig még visszanyerheti a formáját. Nézze, van öt Bundesliga-játékosunk – Szalai, Sallai, Orbán, Gulácsi, Dárdai Márton –, és mások is bizonyították, hogy képesek a megfelelő nívón futballozni. És itthon is játszanak olyan labdarúgók az NB I.-ben, akik – ha mentálisan is rákészülnek – megállják a helyüket a nemzetközi színtéren. 

Lesznek meglepetések a márciusi vb-selejtezőkre behívottak névsorában, anélkül, hogy lelőnénk a csütörtöki kerethirdetést? 

Lesznek, bár talán az olvasó is kitalálja az egyik visszatérő nevét, de érdemes beszélni a stabil kerettagokról is: itt van például Nikolics Nemanja. Ő már régóta nem újonc, de mégis meg kell említenem, mert mióta visszatért a válogatottba, a viselkedése példaszerű, sőt fantasztikus. Azt, hogy milyen jó játékos, eddig is tudtuk. De személyesen nem ismertem. Az utóbbi évben viszont meggyőződtem róla, milyen nagyszerű ember. 

Mit szól Szalai Attilához, aki szerintem az utóbbi évek legnagyobb felfedezettje, természetesen Szoboszlai mellett?

Van egy török újságíró ismerősöm, aki rendszeresen beszámol arról, hogyan játszik Attila a Fenerbahcéban. Szuperlatívuszokban beszél róla. Mindegy Szalainak, hogy a három hátvédes rendszerben a bal oldali középhátvéd posztján játszik, vagy balbekkben. Mindenhol szenzációs. Nem fog Isztambulban megöregedni, rövidesen valamelyik topligában látjuk viszont. Óriási nyeresége a válogatottnak és természetesen a Fenerbahcénak is. És ami nem mellékes: Attila embernek is nagyszerű – szerény, céltudatos, feladatorientált –, ahogy játékosként is ilyen.

Beleszólt-e valaha bárki is abba, hogy kiket hívjon meg a válogatott keretbe?

Soha senki. De ezt értse úgy, ahogy mondom. Soha senki meg sem próbált befolyásolni sem az MLSZ elnökségéből, sem máshonnan. Ha a politikusokra gondol, akkor el kell árulnom, hogy ők sem. A válogatási elveim azok, amelyek befolyásolnak. Ha jól játszol, figyelembe veszlek. Ha nem játszol a csapatodban, vagy az NB II.-ben játszol, akkor nem jöhetsz számításba. Igazából két kivételt tettem: Nagy Ádámmal, illetve Szalai Ádámmal, utóbbival akkor, amikor a klubvezetőséggel rossz volt a viszonya Mainzban, és mellőzték. Őt egyszerűen nem tudtam nélkülözni. És lám, lecserélték az edzőt, és Ádám most már rendszeresen játszik. 

Valamiről még nem beszéltünk: a szerződéséről. Úgy tudom, egy ideje már téma az MLSZ-ben a hosszabbítás.

Igen, ez igaz, de ebben a pillanatban csak a világbajnoki selejtezőkre fókuszálok. Az év végén jár le a szerződésem, amit tudok, az az, hogy a szövetség hosszabbítana, és az is biztos, hogy én is maradni szeretnék. Még a részletek várnak kidolgozásra, de majd csak a márciusi selejtezők után. De ettől függetlenül is az edző pozíciója mindig bizonytalan. Egyelőre úgy érzem, engem kedvelnek a szurkolók, legalábbis a többségük, de ez egy pillanat alatt megváltozhat. Emlékszem, Marcello Lippi 2006-ban megnyerte a világbajnokságot az olasz válogatottal, de még akkor is kritizálták. Az edzői sikerek mindig átmenetiek. 

Létezhet olyan ajánlat, ami azonnali váltásra késztetné?

Pillanatnyilag nem, már csak azért sem, mert a pályafutásom csúcsának tartom azt, hogy egy Európa-bajnokságon a magyar válogatott kispadján üljek a gyönyörű Puskás Arénában. Mindez nem jelenti azt, hogy nincsenek ajánlataim, méghozzá anyagilag roppant kedvező ajánlataim, amelyek azonban futballszakmai szempontból nem überelik a magyar válogatott vezetését. Nézze, profi edző vagyok, nem járok becsukott füllel, eljutnak hozzám az ajánlatok, de pillanatnyilag számomra nincs csábítóbb feladat, mint a magyar válogatottat vezetni. Az Európa-bajnokságon, és ha sikerül, majd a világbajnokságon.

(Borítókép: Sóki Tamás / Index)