2020. március 13. Emberemlékezet óta az első olyan nap, amikor egyetlen észak-amerikai major ligában sem játszottak mérkőzést. A koronavírus-járvány már korábban megérkezett a kontinensre, de miután az első játékos pozitív tesztet produkált, mindent felfüggesztettek, és csak hónapokkal később került sor a folytatásra. Azóta tudjuk, hogy sikerült bajnokavatással befejezni az összes ligát, sőt, az új idényeket is el tudták indítani. Megnéztük, mi minden történt az elmúlt egy évben, és hol tartunk most.
Rudy Gobert, a Utah Jazz francia centere 2020. március 9-én úgy gondolta, majd jól megmutatja a világnak, hogy egyrészt mennyire vicces ember, másrészt mennyire túllihegi mindenki ezt az egész koronavírusdolgot. Az egyik edzés utáni sajtótájékoztatón minden egyes, elé lerakott mikrofont összefogdosott, majd elhagyta a szobát.
Ennél nagyobb öngólt nem is lőhetett volna, ugyanis ő lett az első sportoló az észak-amerikai major ligákban, aki pozitív koronavírustesztet adott, méghozzá a nem túl humoros magánszáma után két nappal, március 11-én.
Csapata az Oklahoma City Thunder vendégeként lépett volna pályára, de nem sokkal a feldobás előtt értesítették a közönséget, hogy a találkozó elmarad, szerencsére nem tört ki tömegpánik, mindenki épségben hagyta el a csarnokot. Ezután nyilvánosságra hozták, hogy Gobert tesztje pozitív lett, Adam Silver, az NBA komisszárja pedig azonnal cselekedett: bejelentette, hogy felfüggesztik az alapszakaszt, az aznapi mérkőzéseket még lejátsszák (így például Vince Cartert is el tudták búcsúztatni úgy, ahogy...), onnantól viszont nincs tovább.
Gobert-ből hamar bűnbakot csináltak, hiszen hatalmas PR-baklövést követett el, de utólag azért elég egyértelmű, hogy így is, úgy is leállt volna minden, de az biztos, hogy ő meggyorsította a folyamatot. Nem mellesleg már ő is végtelenszer megbánta a tettét, ráadásul nem is úszta meg olcsón a betegséget, napokig az ágyat nyomta, az ízlelése és a szaglása hónapokig nem tért vissza.
A Dallas Mavericks tulajdonosa, Mark Cuban és a bírók is a hírekből értesültek a döntésről.
Egy nappal később az NHL is követte az NBA-t, az MLB-ben pedig a négy nappal később esedékes szezonrajtot eltolták. Magyar idő szerint március 13-án, pontosan egy évvel ezelőtt a teljes észak-amerikai sportélet leállt.
Érdemes egy pillanatra elgondolkozni: egyik ligában sem kezdtek el limitált nézőszámú, esetleg zárt kapus meccsekkel meg a különböző területek fertőzöttségével „maszatolni”, hanem rögtön határozott döntés született a stopról.
Természetesen eleinte mindenki sötétben tapogatózott a folytatással kapcsolatban, sőt, azt sem lehetett tudni, hogy van-e rá bármi esély. A fejesek annyit kommunikáltak, hogy csak akkor képzelhető el valamilyen befejezés, ha azt megfelelő körülmények között tudják lebonyolítani.
Habár az NFL-t közvetlenül nem érintette a leállás, hiszen a Super Bowlt több mint egy hónappal korábban lejátszották, a következő tétmeccs, azaz a szezonnyitó pedig nagyjából fél évvel későbbre volt tervezve, Roger Goodellnek így is akadt egy kis dolga, az április végi NFL-draftot „átrakta” az online térbe.
Apropó, április.
Az Elias Sports Bureau adatai szerint 2020 előtt utoljára 1887-ben fordult elő olyan, hogy egyetlen major ligában sem rendeztek tétmérkőzést.
Telt, múlt az idő, a világ megállt, és karanténba került, amit lehetett, azt virtuálisan folytattak, vagy létrehoztak új versenyeket. A Last Dance kicsit enyhített az elvonási tüneteken, akiknek viszont hiányzott az igazi sport, azok kénytelenek voltak elmerülni a nicaraguai baseball és a fehérorosz futball mesés világában.
Egyre több sportolóról derült ki, hogy koronavírusos, míg mások illegális kültéri edzésekkel buktak le, mint például Tom Brady Tampa Bayben.
Május második felében kezdett el pislákolni a remény, ekkor ismerkedtünk meg a buborék szó teljesen új jelentésével. Az NBA az orlandói Disney Worldöt, az NHL pedig a 7-8 jelentkező város közül Torontót és Edmontont jelölte ki az óriáskaranténban történő folytatásra. Az MLB-nél szóba sem kerülhetett a buborék, hiszen nem befejezni kellett egy adott szezont, hanem lejátszani egy teljeset. Illetve nem teljeset, hiszen a több mint négy hónapos késéssel induló idény esetében semmi esély nem volt a normális (?), csapatonként 162 mérkőzéses alapszakaszra.
Ezt végül 60-ra redukálták, ami 1878 óta a legalacsonyabb meccsszámot adta ki.
A baseballosok július 23-án, a kosarasok július 30-án, a hokisok augusztus 1-jén kezdhették el/folytathatták a szezont. Az MLB-ben nem igazán ment ez zökkenőmentesen, mert szinte rögtön a kezdés után két csapatnál is megjelent a vírus, ezért rengeteg meccset el kellett halasztani, sőt, még egy rövidebb felfüggesztés is szóba került, ám ezt végül sikerült elkerülniük.
Az NBA-ben és az NHL-ben már jóval a kezdés előtt megjelentek a csapatok a buborékban, hogy átessenek a kötelező karanténidőszakon, majd jöhetett az alapszakasz befejezése. Legalábbis az NBA-ben, ahol végül 22 csapat volt érdekelt (9 keleti és 13 nyugati), ugyanis az eltérő meccsszámok miatt nem akarták, hogy bizonyos együtteseket megfosszanak a playoff lehetőségétől.
Az első két hétben lejátszották ezeket a rangsoroló találkozókat, keleten végül nem változott a sorrend, nyugaton viszont ezek után összecsapott a nyolcadik kiemelt Portland és a kilencedik Memphis, ugyanis egy új szabály értelmében ha az utolsó bejutó és az első kieső csapat között kevesebb mint hat győztes meccs a különbség, akkor egy ún. play-in körben kell részt venniük, ahol a magasabban rangsorolt csapatnak egy, az alacsonyabban rangsoroltnak kettő mérkőzést kell megnyernie (a Portland végül győzött, ezzel bejutott a playoffba). Ez a megoldás annyira bejött az NBA-nek, hogy az idei rájátszás előtt is láthatunk majd egy ehhez hasonló minitornát.
Az NHL-ben is igyekeztek kompenzálni azokat, akik a megcsonkított alapszakasz miatt lemaradtak volna a playoffról, ezért főcsoportonként 12 együttest hívtak meg a buborékokba. Közülük az első négy-négy kiemeltnek volt bérelt helye a playoffban, míg a többiek a 0. körben már vérre menő, három győzelemig tartó párharcokat vívtak a bejutásért.
Értelemszerűen minden buborékban nézők nélkül zajlottak a találkozók, és néhány kihágástól eltekintve a játékosok is fegyelmezetten tűrték az óriáskarantént, igaz, a körülmények azért inkább a luxushoz közelítettek.
Volt néhány kivétel azért, mint például a Los Angeles Clippers kosarasa, Lou Williams, aki személyes okokra hivatkozva kért eltávot Orlandóból, majd egy atlantai sztriptízbárban mulatott, de akár Thatcher Demkót, a Vancouver Canucks kapusát is megemlíthetjük, akit a csapattársak két „becsempészett” sztriptíztáncossal leptek meg, miután megszerezte élete első playoffgyőzelmét.
Örömteli, hogy mindkét buborékot bajnokavatással sikerült zárni, Orlandóban LeBron James és a Los Angeles Lakers diadalmaskodott, Edmontonban pedig a Tampa Bay Lightning sérült csapatkapitánya, Steven Stamkos emelhette magasba először a Stanley-kupát. Ami pedig szintén a résztvevőket dicséri, hogy egyetlen pozitív teszt sem született.
Mindeközben elrajtolt az NFL-idény is, amely addig mindössze annyi csorbát szenvedett, hogy az előszezont törölni kellett.
A zárt kapus meccseket sem írták elő, hat olyan csapat is volt, amelynek minden hazai mérkőzésén lehettek nézők, de természetesen csak limitáltan, betartva az összes járványügyi előírást. Természetesen az NFL sem ment óriáskaranténba, így a koronavírus megjelenése elkerülhetetlen volt a szezon közben, ami sok meccshalasztáshoz vezetett, de voltak korábban még nem látott események is.
A sportág sajátosságából adódóan ha egy bizonyos poszton szereplő játékos megfertőződik, akkor van esély arra, hogy a többit is nélkülözni kell, mert alapból kontaktszemélyek lesznek. Ez történt például a Cleveland Brownsszal, amely egyszer elkapók nélkül állt ki, de még ennél is szerencsétlenebbül járt a Denver Broncos, amelynek az összes irányítója karanténba került a New Orleans elleni mérkőzés előtt, így a zéró profi múlttal rendelkező elkapónak, Kendall Hintonnak kellett beszálnia, amiből minden idők egyik legrosszabb teljesítménye kerekedett ki, nem meglepő módon.
Az NFL-t sok kritika érte abból a szempontból, hogy következetlenül döntött a csapatokat érintő fertőzés súlyosságáról, és nem volt egységes a halasztás kérdését illetően, azért viszont kalapemelést érdemek Goodell, hogy jól zsonglőrködtek a pótlásokkal és az időpontokkal.
Végül sikerült a tervek szerint befejezni az alapszakaszt és a rájátszást is, a Super Bowlban pedig 25 ezer néző láthatta, hogy Tom Brady az új otthonában, Tampa Bayben is csúcsra jut.
Még jóval előtte, október 27-én az MLB-szezon végére is sikerült pontot tenni, a rendkívüli, 16 csapatos playoff végén a Los Angeles Dodgers örülhetett, miután 4–2-re megnyerte a World Seriest a Tampa Bay Rays ellen.
Fontos kérdés volt, hogy a szeptember 28-án befejeződő NHL és az október 11-én véget érő NBA új, 2020–21-es idénye mikor és milyen körülmények között kezdődhet el. Mindkét bajnokságnál a karácsony körüli rajtot favorizálták eleinte, aztán hamar kiderült, hogy a január jóval reálisabb. Majd Adam Silver némileg váratlanul bejelentette, hogy megvan az NBA startjának dátuma, december 22., úgyhogy a tradicionális karácsonyi rangadók sem maradtak el. A meccsszámot is csak minimálisan kellett megnyirbálni, 82 helyett 72-t játszik mindenki. Ez persze azt is jelentette, hogy minden idők legrövidebb holtszezonját tartották a ligában, több játékos is felemelte a szavát emiatt, de ez nem hatotta meg Silvert és a tulajdonosokat.
Összehasonlításként: a vírus miatti leállás 141 napig tartott, az offszezon pedig 71-ig.
Az NHL-nél jóval komplikáltabb volt a procedúra, ugyanis a 31 klub közül 7 kanadai, ahol viszont jóval szigorúbbak a pandémia miatt hozott szabályok, mint az Egyesült Államokban. A legfontosabb, hogy minden embernek 14 napra karanténba kell vonulnia a határátlépés után, így teljesen elképzelhetetlenné vált a hagyományos lebonyolítás. Végül a csapatokat négy új divízióba osztották be, ezek közül az egyik csak a 7 kanadai együttesé.
Ezek amolyan miniligák, minden együttes csak a vele egy csoportban található csapattal játszik, és nem 82, hanem csak 56 mérkőzést. A tervezet már rég elkészült, a megegyezés viszont még sehol sem volt, ugyanis bérvita alakult ki a tulajdonosok és a játékosok között. Történt ez annak ellenére, hogy nyáron aláírták a kollektív szerződés (CBA) módosított meghosszabbítását, amelybe belefoglalták, hogy a hokisok lemondanak a fizetésük 10%-áról. Csakhogy a tulajok ezt később kevesellték, és már nagyon úgy nézett ki, hogy újabb (a Gary Bettman-éra alatt már a negyedik) lockouthoz vezetnek a folyamatok, de végül szerencsére megszületett az új megállapodás.
Január 13-án ők is belecsaphattak a lecsóba, illetve csak 30-an, a tavalyi döntős Dallas Starsnál ugyanis már az edzőtáborban megjelent a Covid–19, így ők csak később kezdhették meg a bajnokságot.
Azóta mindkét ligában voltak fertőzések, halasztások és karanténok is, de ezen már senki nem lepődött meg.
Szerves része lett a történéseknek egy újabb tényező, amit számításba kell venni. A menetrend pont ezért képlékenyebb és rugalmasabb a megszokottnál, mindkét szervezet folyamatosan monitorozza a fejleményeket. Szerencsére jelenleg úgy néz ki, hogy a kezdeti nehézségeket sikeresen átvészelték, sőt néhány helyen már a szurkolók is visszatérhettek, persze csak módjával, csökkentett létszámban. Az MLB április 1-jére kitűzött rajtja sincs jelenleg veszélyben, az NFL pedig ismét kényelmes helyzetben van, ők már abban bíznak, hogy telt házas találkozókat rendezhetnek. Legyen igazuk, mert az azt jelentené, hogy 2021 szeptemberében a világ jobb hely lesz, mint most.
(Borítókép: Rudy Gobert, a Utah Jazz centere. Fotó: Getty Images)